A Tejútrendszer egyik legfényesebb csillaga Magyarországról sajnos nem látható, de amikor majd felrobban, az innen is észlelhető lesz. Nézd meg, és tudj meg mindent a különleges ÉTA Carinae-csillagról!
Jól kitalálták ezt a rovatot egy évvel ezelőtt a Magyar Asztrofotósok Egyesületében, ugyanis a Hónap képe segítségével nemcsak egy szép asztroképet mutatnak be nekünk hónapról hónapra, hanem ezek segítségével a fotókon látható objektumokat és így magát a világegyetemet is jobban megismerhetjük, amelyben létezünk. Ezúttal a Tejút egyik legfényesebb csillagát és környezetét csodálhatjuk meg Majzik Lionel asztrofotóján. A felrobbanni készülő ÉTA Carinae-csillag már önmagában is érdekes, ráadásul Lionel e gyönyörű fotójának elkészítéséhez még otthonából se kellett kimozdulnia, ugyanis távvezérléssel készítette, amelyről a kép alatt olvashattok bővebben.
Éta Cariane
A különleges csillag
Az ÉTA Carinae-csillag egy igen fényes hiperóriás, amelynek tömege 100 és 150 naptömeg közötti lehet, fényessége pedig csaknem 4 milliószorosa a Napunkénak, a Földtől mért távolsága pedig 7500 fényév. Az óriáscsillag agresszív ultraibolya sugárzása ragyogtatja fel a róla elnevezett köd legfényesebb részeit. Iszonyú csillagszele, ami évente egy Jupiternyi anyagot fúj el a csillag felszínéről, észrevehetően a saját arcára formálja a ködösség centrális részét, és ezzel rendkívül érdekes, formákban és színekben gazdag csillagközi gáz és porstruktúrát hoz létre, melyet a déli féltekéről, a Hajógerinc csillagképben figyelhetünk meg.
Az ÉTA Carinae-csillagról több érdekesség is kiderült már, például az is, hogy nincs egyedül, ugyanis egy kísérőcsillag is kering körülötte. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért halványul el bizonyos időközönként, ilyenkor az történhet ugyanis, hogy a kísérőcsillag, amely maga is elég tekintélyes méretű és fényességű, az ÉTA Carinae mögé kerül, így az a fényesség, amit e két csillagból együtt érzékelhetünk, egyszer csak drasztikusan lecsökken.
A szupernóva imposztor
Az ÉTA Carinae óriáscsillag nem csupán fényes, de néha eljátssza halálának főpróbáját is, azaz kitör, sőt majdhogynem felrobban. A tudománytörténet két ilyen alkalmat jegyzett fel, egyet 1887-96 között és egyet valamivel korábban, 1838 és 1858 között. Ez utóbbit GE-nek, vagyis nagy kitörésnek (Great Eruption) nevezték el. Az Éta Carinae -0,7 magnitúdóra fényesedett, ezzel a Tejút legfényesebb, a földi égbolt második legfényesebb csillaga lett a Szíriusz után. Ebben az időszakban a nyugtalan égitest egy szupernóva-robbanás energiájának 10 százalékát sugározta szét, és 10-12 Napnak megfelelő mennyiségű anyagot lökött ki magából.
Minél halványabb egy égitest, annál nagyobb számértékű a magnitúdója. A részletekbe most nem mennénk bele, hogy miért, de így lehet az, hogy a nagyon fényesnek tartott Éta Carinea − 0,7 magnitúdójú. Viszonyításképp: a Nap közel −27, egy a Földről még szabad szemmel épp hogy látható csillag pedig +6 magnitúdójú. A magnitúdórendszer létrehozásakor a Vegát választották viszonyítási alapnak, tehát ennek fényességét határozták meg 0-nak. Azóta a Vega is +0,03 magnitúdójú lett ebben a rendszerben.
Az Éta Carinae jövőjéről pedig csak annyit, hogy hamarosan fel fog robbanni, azaz szupernóva lesz belőle. Persze ezt a hamarosant csillagászati mértékekben kell érteni, egyes források szerint még pár millió év, míg bekövetkezik ez az esemény, máshol pedig 10-15 ezer évet jósolnak neki.
Fotózás a déli féltekéről
Mivel az Éta Carinae csak a déli féltekéről látható, fotózásához vagy oda kellene utazni, vagy az úgynevezett távvezérelhető robottávcsöves fotózást választhatja az asztrofotós. Mivel az utazás és a felszerelések szállítása, na meg a mostani járványhelyzet is megnehezítette volna az első verziót, így Lionel az utóbbi megoldást választotta.
„Úgy döntöttem, hogy egy »online túrát« teszek Chilébe, és a Telescope Live robottávcső-hálózat egyik legjobb optikáját, a 61 cm-es PlaneWave CDK24-et egy látványos déli objektum felé irányítom. Erről az égboltterületről, ahol az Éta Carinae-csillag is található, már korábban is készítettem hasonló távvezérlésű felvételt, de sokkal szélesebb látómezővel. Ez így nézett ki:
Felvétel az Éta Carinae-ködről, 2018
A néhány évvel ezelőtti képfeldolgozásom idején részletesebben is megismertem a köd belső területének csodálatos struktúráit, és elhatároztam, hogy a későbbiekben részleteiben is szeretném megörökíteni. Ennek az eredménye a mostani fotó, amelyet 2021. január 14-től egészen 2021. február 1-ig készítettem.
Összesen öt éjszakán gyűjtöttem közel 2,5 órányi RGB és keskenysávos anyagot az Éta Carinae-csillag környezetéről.
Az elmúlt hónapokban sokat kísérleteztem a hagyományos RGB és a keskenysávú (Ha, SII, OIII) felvételek összedolgozásán, ezért nem volt kérdés, hogy az Éta Carinae környezetét is ilyen módon próbálom bemutatni. Az esztétikus feldolgozáshoz szűrőnként közel azonos expozíciós időket használtam, majd a színek összeadásánál 50-50%-os arányban kevertem a hagyományos és a keskenysávot: (R+SII)+(G+Ha)+(B+OIII). Ezek után nem meglepő módon, a megszokottól valamelyest eltérő színvilágot kaptam, amit igyekeztem természetes és visszafogott módon prezentálni.”
