Legendás vándorpoéta volt. Két dolgot bizonyosan szenvedélyesen szeretett: verseket írni és utazni, leginkább gyalog járni. Kevés olyan város, település van Magyarországon, ahol nem fordult meg a mi Petőfink. Olyan emlékhelyeket gyűjtöttünk össze, ahol nem csupán átutazott a lánglelkű költő, hanem meg is ihlette a hely szelleme. Szubjektív válogatás.
Gigászi tölgy és hármas családi portré – Petőfi-fa, Dömsöd
A Kis-Duna partján álló hatalmas, 300–350 éves kocsányos tölgynek meghatározó szerepe van Dömsöd életében. Két esemény is kapcsolódik hozzá: az egyik Petőfi Sándor emléke, a másik egy óriási vihar pusztítása. A hagyomány szerint e fa alatt írta a Piroslik már a fákon a levél… című versét, valamint úgy tartja a néphit, hogy ettől a fától többször is átkelt csónakkal a közeli, kedvencévé vált kis szigetre, ahol csak ült, és folyton írt, olvasott a parton a fák alatt. Gyakori dömsödi látogatásainak oka, hogy 1846-ban szülei mészárszéket üzemeltettek a településen.
1978-ban a fát egy vihar csaknem kettétörte, egyik nagy méretű ága le is szakadt, de a fa nagyobbik része épen maradt. A település akkori tanácselnökének megkeresésére, a letörött ágból Polyák Ferenc népi fafaragó-művész elkészítette a költő és szüleinek mellszobrát, amelyek jelenleg is a Petőfi-emlékfa mellett láthatók.
A hármas portré közepén Petőfi Sándor, a legnagyobbra faragva, mellette egyik oldalon édesanyja, Hrúz Mária, a másik oldalon édesapja, Petrovics István fejszobra áll.
A terebélyes, mintegy 40 méter magas tölgyet és környékét 1980. március 15-én avatták Petőfi-emlékhellyé. Egész évben szabadon látogatható.
„Költő vagyok, költőileg kell / Végigrohannom az életuton!” – Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Kiskőrös
A Petőfi-emlékezet és -kultusz egyik megkerülhetetlen helyszíne a költő szülőháza Kiskőrösön, amely az emlékmúzeummal együtt 2022 októberében nyitotta meg kapuit több mint egy évig tartó felújítási munkálatok után. A „nádfedeles hajlékban” felfrissült a korábbi kiállítás, és új ismertető szövegek kerültek a falakra, a hátsó szobába pedig teljesen új tárlat került. A kiállítás fókuszában a Petrovics család kiskőrösi tartózkodásának bemutatása áll.
Petőfi szülőháza az ország első irodalmi emlékháza, 1880 óta látogatható. 1958-ban vált műemlékké, és 2021-ben kapta meg a történelmi emlékhely címet.
Szomszédságában különleges Petői Műfordítói Szoborpark várja a látogatókat.
Az emlékmúzeum modern épületében lévő tárlat a költő hétéves alkotói pályájával foglalkozik. A múzeumban mindegyik év kapott egy-egy falfelületet, ahol megjelenik az adott esztendő legjelentősebb műve, hozzá pedig pár kapcsolódó, fontos információ, idézet, és alul annyi kőrisfapálca, ahány költeményt Petőfi abban az évben írt. Finom utalás a település nevének eredetére, hiszen Kiskőrös a vidéken őshonos kőriserdőkről kapta a nevét. Még több információ a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumról, nyitvatartásról, jegyárakról, aktuális programokról ide kattintva érhető el.
„Az országúton végig a szekérrel / A négy ökör lassacskán ballagott.” – Petőfi-emlékméhes, Kölesd-Borjád
A Tolna vármegyei Kölesd község Borjád településrészén található egy különleges építmény, amely mindössze 40 négyzetméter. (Ez a Borjád nem keverendő össze a Baranya vármegyében, Bóly város közelében található Borjád községgel!) A 19. század elején épült méhes egy kis épület volt az azóta már lebontott Sass-kúria mögött. A méhes egy téglalap alaprajzú, nádtetős házikó, amelynek nagyobb része nyitott, ott sorakoznak több polcon a méhkasok, kisebb része pedig egy szoba. Önmagában is értékes műemléki épület, mert kevés van belőle az országban.
De további érdekességet ad neki, hogy Petőfi a méhes hátsó szobájában aludt néhány napot, amikor 1845 őszén meglátogatta egykori iskolatársát és barátját, Sass Istvánt. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy a költő a Sass-fivérek – István és Károly –, illetve húguk, Erzsike társaságában tette meg az utat Uzd és Borjád között egy négy ökör vontatta fogaton, amely úti élményt megérkezve a faluba, azon nyomban meg is verselt. Így született meg Bojárdon a híres A négy ökrös szekér című költemény. Mára a méhesből Petőfi-emlékméhes lett, és a benne lévő kiállítás a költő itteni tartózkodásainak állít emléket. A méhes előzetes bejelentkezéssel látogatható. Bejáratának közelében Petőfi-szobor áll.
„Még a nap sem süt itt úgy, mint máshol; / Bágyadtabb sugára, / Mintha szánakozva tekintene / Ez árva csárdára.” – Kutyakaparó, Kocsér
Petőfi sok mindent szeretett az életben, de az utazást, a kirándulásokat és a kocsmába járást egészen biztosan. Ez utóbbi iránt való vonzódásában szerepe lehetett annak is, hogy már gyermekkorában megérinthette az ivók hangulata, hiszen édesapja, „a jó öreg kocsmáros” a mészárszékek mellett kocsmákat is üzemeltetett. Illetve szenvedélyes „csavargóként” országjárása közben jó pár fogadóba és csárdába betért, volt hát miből merítenie ihletet.
Kocsér és Kőröstetétlen közötti út mentén áll az ország egyik legrégebbi csárdája, a Kutyakaparó, amely 1847-ben, a hagyomány szerint az oda betérő Petőfit is megérintette. Költeményével hallhatatlanságot biztosított az alföldi csárdának, de agyon azért nem dicsérte: „Kivül-belül szomorú csárda ez / A Kutyakaparó, / Éhen-szomjan szokott itt maradni / A jámbor útazó, / Mert eledelt nem kap, és hogyha csak / Rápillant borára, / Megátkozza Noét, hogy szőlőt is / Vett be a bárkába.” És ezt a hangulatot még fokozni is tudja Petőfi, az egész verset ide kattintva olvashatjátok el.
A kocséri Kutyakaparó csárda egyedi atmoszférájának megtapasztalásáért érdemes beugrani a mai napig üzemelő vendéglátóipari egységbe, ha Nagykőrös, Kecskemét, Tiszakécske közelében járunk. Igaz, az épület már nem ugyanaz, mint amelyben Petőfi és Arany is megfordult, mert a csárda 1926-ban leégett, és 1965-ben építették újjá, majd többször átalakították. A hely ma, ha nem is csárdaként, de Petőfi-emlékhelyként és kocsmaként is működik. A hagyományos március 15-ei koszorúzáson kívül a helyiek a csárdánál évente két nagyobb rendezvényt is tartanak: a Betyártalálkozót (2023. május 20.) és a Kutyakaparó futófesztivált (2023. szeptember 30.).
Tyúkanyó kend és Morzsa kutya együtt üldögélnek – Anyám tyúkja, Vác
Petőfi Sándor talán egyik legismertebb verse az Anyám tyúkja. Aligha kell bemutatni, már óvodás korunk óta halljuk, és a Magyarországon élő vagy nevelkedett gyerekek legtöbbjének ez a vers jut elsőként az eszébe, ha vers vagy Petőfi a hívószó.
A falusi életképet megidéző költeményt Petőfi 1848-ban Vácon írta, amikor az ott lakó szüleit meglátogatta.
És amit a költő megénekelt, azt Kolodko Mihály miniszoborba öntötte: Morzsa kutya és a mama tyúkja együtt ücsörögnek „barátságba’” a váci vasútállomás előtt egy posztamensen. A szobor mögött található épületen emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban éltek a költő szülei 1847–48-ban, és itt vetette papírra híres szerzeményét.
