Nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy Magyarországon vízirigót lássunk, Habarics Béla természetfotósnak viszont több képet is sikerült készítenie erről a helyes kis madárról.
Az erdei, gyors folyású, tiszta vizű hegyi patakok mentén élő vízirigó hazánkban igazi ritkaságnak számít, mert olyan speciális élőhelyi igényei vannak, amelyet csak nagyon kevés helyen talál meg nálunk.
Ráadásul rendkívül érzékeny a víz minőségére is, hiszen a fő táplálékául szolgáló apró rákok a szennyezett vizekből hiányoznak.
Általában olyan helyen telepszik meg, ahol költésre is alkalmas partszakaszt, esetleg műtárgyat (hidat, gátat) talál. Habarics Béla, aki nem mellesleg a természetvédelmi őr, is egy ilyen műtárgynál lett figyelmes erre a szép kis madárra Tiszakóród mellett, ahol napokig látta, így több képet is sikerült róla készítenie.
Sok természetfotós irigykedhet most, hiszen ahhoz, hogy nagyobb eséllyel fotózhassanak vízirigót, ahhoz legalább Erdélybe, például a Bihar-hegységbe érdemes utazniuk. Hazánkban csak néhány pár fészkel, és számuk a 90-es évek óta csökken. 1990-től a 2010-es évek elejéig a fészkelő állomány 5-20 pár között mozgott, egy 2016-2018 közötti felmérés szerint pedig ez a szám alig 4 párra apadt. Az utóbbi években a Zemplénben, a Bükkben, az Aggteleki-karsztvidéken és az Alpokalján költött, nem fészkelő egyedeket pedig a Fertő tónál és a Keszthelyi-hegységben láttak eddig.
A Tiszakóród melletti észlelés azért is különleges, mert Habarics Béla úgy tudja, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében korábban még nem figyeltek meg vízirigót. Az amúgy is csekély hazai állományt a kis vízfolyások elszennyezése, az erdők letermelése és a patakok csökkenő vízhozam veszélyezteti.
A vízirigó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke félmillió forint.
A vízirigó (Cinclus cinclus) testhossza 17-20 cm, testtömege pedig mindössze 50–75 gramm. Remek úszó, és a gerinctelenekből álló táplálékát a víz alá bukva gyűjti össze. Étlapján zömmel bolharákok vannak, de egyéb vízi rovarokat, csigákat is fogyaszt. A jeges víztől se megriadó madár a víz felszínén is képes úszni, alábukva pedig a szárnyaival hajtja magát, de olyan is előfordul, hogy az aljzaton gyalogolva vadászik.
Szendőfi Balázs természetfilmes a Bihar-hegységben filmezett vízirigót, ezen a képen a Köves-Körösben bukott alá egy példány, és az említett szárnnyal hajtott úszást láthatjuk:
De itt egy videó is, amelyen jól megfigyelhetjük kiváló úszótudományát:
Fészkét a patakok partján, kövek közé vagy kisebb üregekbe építi, de rendszeresen költ hidak alatt és vízesések mögött is. Territoriális madár, fészkét általában éveken keresztül használja, csak ritkán épít újat. Évente két fészekalja is lehet, a vízirigó-fiókák pedig előbb tudnak úszni, mint repülni.
Források: Magyarország Madáratlasza (2021), MME
