Akár a kalaposgombák termőtestének egyes részeit, akár egy rég elfeledett mesterséghez kapcsolódó szerszámarzenál kulcsfontosságú eszközeit is jelölhetnék ezek a fura csengésű szavak. Persze csak akkor, ha nem lennének már „foglaltak” régóta.
Mindhárom ősi gabonaféle, amelyek az idők folyamán feledésbe merültek, napjainkban azonban újból keresetté váltak az egészségtudatos, különlegességekre fogékony kenyérfogyasztók köreiben. Az alakor (egyszemű búza) termesztése közel 11ezer éves múltra tekint vissza, a tönkét (kétszemű búzát) körülbelül 10 ezer, míg a kamutot (Noé búzáját) feltehetően 3-4 ezer éve fogyasztja az ember. Bár a sztenderd kenyérbúzafajtákhoz képest jóval kevesebb glutént tartalmaznak, a lisztérzékenységben szenvedők sajnos nem ehetik meg az ősi gabonákból készült élelmiszereket.
Ha még több érdekességre vagy kíváncsi, kattints ide, nem fogod megbánni!
