Persze az egy jó kérdés, hogy mit is takar pontosan ez a kifejezés, de az bizonyos, hogy a Korponai-fennsík déli részén található Opavská hora 577 méterrel a tengerszint felett álló magaslatáról a Börzsönytől a Bükkig nyílik szokatlan perspektívájú, ugyanakkor kétségtelenül bámulatos körpanoráma.
Az Ipoly völgye felett látványosan kiemelkedő Korponai-fennsík (Krupinksá planina) első magaslatain elhelyezkedő és csodálatos hegyvidéki idillt rejtő Hrušovba (Magasmajtény) látogattunk (erről 2023 szeptemberi lapszámunkban írtunk bővebben), ahonnan egy girbegurba bringatúrát tettünk. Tényleg görbe ország ez, ahogy Mikszáth Kálmán nevezte a Palócföldet, legalábbis a túra alapján nagyon annak tűnik. Először Hrušov hegyi tanyái között kanyargunk, majd a vulkáni hegyek szorításában még szabadon meanderező Litavát követjük hosszan.
A már-már valószínűtlen Tesárska-szurdok mélyén összezárulnak a sziklafalak a fejünk felett, Csábrág sziklafokon álló romantikus várromjához pedig furcsa módon végig lefelé kell gurulni…
Túra előtt, vagy után pedig kiváló célpont ez a könnyen becserkészhető kilátó. Így voltunk ezzel mi is, útban Hrušovba, Balassagyarmat felől érkezve fedeztük fel a főúttól, illetve Apafalvától (Opava) könnyen elérhető impozáns kilátót. A faluból a S sáv jelzésen mindössze 1,7 km alatt, 190 méteres szintemelkedést letudva érhető el az Opavská hora 577 méter magas tetején álló, 2014-ben épült, 20 méter magas, tekintélyes torony.
Maga a túra nem különösebben izgalmas, egyenletesen emelkedik az ösvény, lassan megkerülve a hegyet. A kilátás azonban valóban pazar és – mondhatni - irodalmi! Alattunk, illetve körülöttünk a harmadidőszaki vulkánosság anyagaiból felépült, néprajzi mezsgyét és nyelvhatárt is kijelölő, hegyvidéki tanyákkal (az ún. lazokkal) teleszórt Korponai-fennsík látványa bontakozik ki.
Tiszta időben persze kivehetők Szlovákia egyes magashegységei is, például a Nagy-Fátra (Veľká Fatra) és a Magas-Tátra, de a tájat ebben az irányban a közeli Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) uralja annak jellegzetes csúcsával, a Szitnyával (Sitno). Itt már irodalmi tájakra érkeztünk, hiszen a Palócföldet a köztudatba beemelő Mikszáth Kálmán is írt a csodálatos bányavárosról.
Dél felé tekintve pedig Mikszáth Görbeországának részleteiben veszhetünk el, különleges perspektívából, északról nézve vehetjük szemügyre az irodalom révén a tömegek számára is megismert, a néprajzi irodalomból kialakult fiktív tájat, az egykori Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyék földjét.
Kibontakozik a Börzsöny tekintélyes tömbje, a Naszály „szigete”, a Cserhát magasabb csúcsait és a Mátra magaslatait akár egyenként is azonosíthatjuk, látszik a Karancs, a Salgó, de tiszta időben még a Bükk is felrémlik.
A térképet böngészve ugyanakkor hiába keresnénk a csak Mikszáth Palócföldjén létező fiktív földrajzi neveket, mint Gózont, Csoltót és Bodokot, de ha ezt tudjuk, akkor talán az sem lep meg bennünket, hogy a magyar konyha jellegzetes levesét, a palóclevest is Mikszáth Kálmánnak és Gundel Jánosnak köszönhetjük, azaz korántsem egy hagyományos ételről van szó.
A cikk először 2023 szeptemberében jelent meg.
