Elfeledett várrom, végtelen panorámák és Magyarország legmagasabban fekvő barlangja. Mindezt a Bükk északnyugati része tartogatja számunkra, túl a hegység ismert és közkedvelt látnivalóin, de ezekhez az élményeket olykor még a kényelmes turistautakról is le kell térnünk.
Kétnapos bükki kimozdulásunk során olyan látnivalók felkeresését terveztük, melyek nem tartoznak a hegység legismertebb turistacélpontok közé. Ezzel együtt népszerű kirándulóhelyeket is érintettünk, de élményt és meglepetést még ezek a helyek is tartogattak számunkra. Szilvásváradot és a Szalajka-völgyet aligha kell bemutatnunk az olvasónak, hiszen ez a település és völgyszoros talán az ország legismertebb kirándulóhelye, ahol napjainkban a természet lenyűgöző elemei és a tömegturizmust kiszolgáló infrastruktúra együttesen alkotják a környék az egyedi atmoszféráját.
Ottjártunkkor alig csordogált a híres Fátyol-vízesés
A Szalajka-völgy volt első napi felfedezőutunk kiindulópontja, ezért kíváncsiságunknak engedve ellátogattunk a völgy egyik fő nevezetességének számító Fátyol-vízeséshez, illetve a Szalajka-forráshoz is. Miután régen jártunk erre, nem csupán a szemünket akartuk legeltetni. Elsősorban az érdekelt minket, hogy milyen állapotok uralkodnak a völgy felső részén a 2017-es tavaszi hókár után. Sajnos, ahogyan azt sejtettük, a völgyszoros meredek partfalain kapaszkodó pompás bükkök anno nem bírták az óriási terhet, és eldőltek, az erdészet pedig úgy-ahogy kitakarította a területet, bár lehet ez a munka csak fokozta a környezet utópisztikus összképét.
A Szalajka-forrás környezete nem éppen nyújt üdítő látványt
Kis kitérőnk után visszaereszkedtünk a völgy alsó részére, ahol a Zilachy Aladár Erdészeti Múzeumtól jelzetlen erdészeti úton indultunk egy közeli, ám szinte elfeledett várrom felkutatására. Légvonalban a Szalajka-völgytől talán 800 méterre sincs a vár, ám jelentős szintemelkedést legyűrve és tájékozódási képességünket igénybe véve lehet csak rátalálni az egyébként nem túl jelentős, ám megragadó környezetben álló romokra.
Éleskővár romjai a meredek sziklafal tetején
Ez Éleskővára, amit nevéhez hűen a régiek oly meredek és keskeny hegygerincre, valamint égnek meredő sziklákra építettek, aminek mondhatni tényleg éle van. A tetejére való feljutás erőt próbáló feladat, és elővigyázatosságot is követel, ugyanis a hegyoldal és a sziklái csúszósak és omlékonyak. (A jelzetlen úton való idejutást ide kattintva nézhetitek meg.) Felérve viszont a csekély romokon túl pompás kilátásban is részesülünk, melynek kiélvezésére mi jelentős piknikidőt szántunk. Ez idő alatt beazonosítottuk a környékbeli hegyeket, völgyeket, és magunkba szívtuk az ébredező természet friss márciusi levegőjét.
Ilyen éles sziklák tetején helyezkedik el a várrom
Éleskővára kivételes történelmi értéket képvisel, hiszen falai még a tatárjárás előtti időkből származnak. Hadi jelentősége viszont vékony falai miatt aligha lehetett, inkább közigazgatási jelentőséggel bírt. Első írásos említése 1360-ból, I. Lajos király egyik okleveléből származik, de a négy évvel későbbi említése már romnak nevezi a várat. Jelenlegi állapotából nehéz következtetni, hogyan is nézet ki ez a régen leromlott erősség, és bár keveset tudunk róla, egy több száz éves monda mégis fennmaradt róla.
Kilátás a romos vártoronyból
Éleskővár panorámája mellett a közeli Szilvásvárad feletti magaslaton is gyönyörködhetünk a kilátásban. Ide akár autóval is ellátogathatunk, de nem árt tudni, hogy a járművel való közlekedésért, és külön a kilátóért is fizetnünk kell. A jegyárakról és a nyitvatartásról érdemes indulás előtt tájékozódni.
A Millenniumi-kilátó az év minden napján nyitva van
A Millenniumi-kilátó méretével és impozáns faszerkezetével uralkodik a környék felett. Húsz méter magas teraszáról lenyűgöző látványt tárul elénk a Bükkre, az Északi-középhegység többi részére, valamint a szlovák vidék változatos domborzatára. Tiszta, napos időben a távoli Tátra hegycsúcsai is láthatóak, amihez nekünk ez alkalommal nem volt szerencsénk, de a légkör így is engedte, hogy egészen a Börzsönyig ellásunk.
Kilátás Szilvásváradra
Túránk második napja a bánkúti síházban köszöntött ránk. A Bükk-fennsík északi peremén található szálláshely nagy előnye, hogy autóval is megközelíthető, illetve innen azonnal a terepen kezdhetjük meg a túrát. Ezúttal is a Bükk nyugati részei felé vettük az irányt, egy általunk addig még ismeretlen üreg felé, amely hazánk legnagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő barlangja.
Az Olasz-kapu a sziklába utat vágó olasz hadifoglyok után kapta a nevét
A 932 méter magasan fekvő Kőrös-lyukat vagy Körös-barlangot nem nehéz megtalálni, ugyanis turistaút is vezet hozzá. Bánkútról a legegyszerűbben a kék kereszten, majd az Olasz-kapu közelében, nem sokkal a műút keresztezése után a ferde kék sáv jelzésen érhetjük el. (Az útvonalat ide kattintva nézheted meg.)
Hóvirágokból nem volt hiány
Az egyáltalán nem megerőltető utunk során a tél és a tavasz mezsgyéjén lépkedtünk a hóvirágokkal tarkított terepen. A kora tavaszi kopárságban aligha látni még más kikeleti hírnököt, de ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei és előnyei. Ebben a lombok nélküli világban szemet gyönyörködtető terek nyílnak meg előttünk, felfedve az év többi szakában legtöbbször rejtett terepet, ráadásul a tájékozódásban és a keresett pontok meglelésében is nagy hasznunkra lehet ez az időszak.
A Körös-barlang – ami nevét a közeli Körös-bércről kapta – földtani értékeinek köszönhetően 1993 óta fokozottan védett barlang.
Az 1850-es évek óta geológusok és régészek számos alkalommal vizsgálták az egyébként bárki számára szabadon felkereshető 42 méter hosszú üreget. A triász időszaki mészkőben kialakult, tágas szelvényű járatból gazdag középső-felső-pleisztocén fauna, valamint a felszínről már lepusztult egykori miocén fedőhelységből származó üledékréteg került elő. A barlangi medve és barlangi oroszlán csontokon kívül újkőkorszaki tárgyak, cserépedény-töredékek is napvilágra kerültek, tehát a barlangot nem csupán az állatok használták menedékül.
Mohás sziklák között tátong a Körös-barlang szája
A turisták számára az inaktív forrásbarlang legfőbb attrakcióját a tágas, felszínre nyíló mennyezeti ablaka adja, ami a mészkőben kialakult barlangoknál egyáltalán nem ritka jelenség, viszont annál izgalmasabbá teszik a hely látványát. Ennek az „ablaknak” köszönhetően számos fotóötletünk támadt, ezért jelentős időt töltöttünk el a barlangnál, mielőtt a fennsík dimbes-dombos, helyenként alpesinek ható táján visszatértünk volna a szálláshelyünkre.
A barlang hatalmas „ablaka”
A Bánkúti turistaháztól mindössze egy kilométerre fekszik a Bálvány 956 méteres magaslata, ezért rövidnek mondható kirándulásunkba bőven belefért, hogy az itt található Petőfi-kilátóhoz is ellátogassunk. A nemrégiben felújított vasszerkezetes toronyról pompás panoráma tárul elénk a minden évszakban festőinek ható bükki tájra, valamint távolabbi vidékekre is. Előző nap nem volt szerencsénk a Millenniumi-kilátóban, de ez alkalommal kiválóan megfigyelhettük a Magas-Tátra csipkézett és fehérlő bérceit, külön-külön felismerve nevesebb csúcsit is.
Még a Magas-Tátra csúcsai is látszottak a Bálványról
A cikk először 2019. márciusában jelent meg.
