Budapest déli határához közel, Kamaraerdő mellett, a 7-es főúttól pár lépésre különös és alig ismert emlékeket rejt az erdő. A kánai apátság romjainál jártunk.
Dél-Budán vagyunk, a XI. és a XXII. kerület határán, a Tétényi-fennsík északkeleti peremén. A Balatoni út mellett található Antalháza megállónál szállok le a buszról. Az út egyik oldalán új típusú társasházak sorakoznak, a másik oldalon benzinkút, eladásra váró autók, virágkereskedés, harsány óriásplakátok; egyelőre semmi nem utal arra, hogy a közelben valahol középkori romok rejtőznek.
Autókereskedés, benzinkút, középkori romok
Az út mellett keskeny erdősáv húzódik, mögötte víkendházas övezet. Itt indulok el, a Fenyvesi utcán, régi, toldozott-foldozott kis házikók között, és pár perc múlva el is érem a romokat. Mielőtt bevenném magam a kis erdőbe, meglepődöm, hogy milyen hangulatos kis tisztás van itt a forgalmas balatoni út szomszédságában, ahonnan még némi kilátásban is van részem a szemközti budai és budaörsi hegyekre.Tökéletes pihenőhely.
Nem gondolná az ember, hogy egy forgalmas út van a közelben
A romokhoz közelebb érve ér a második meglepetés, mert azok sokkal nagyobb területet foglalnak el, mint azt előzetesen gondoltam. A romok egy fiatal erdőben vannak, így egy az egyben nem tudjuk áttekinteni és lefotózni azokat. Kis ösvényeken tudunk a romok között nézelődni. Néhány éve itt állítólag még szemétlerakó volt, most már szerencsére nem ez a helyzet, a romok között egy-két oda nem illő dolgot látok. Bár a szomszédos telken egy méretes sitthalom emelkedik ki harsány zöld növényzetből, bár szeretném, de nem tudom nem észrevenni. Az elmúlt években többször is szerveztek itt szemétszedést, például a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai is.
Sejtelmes romok a sarjerdőben
A romokra a 19. század végén, majd a 20. század első felében, a balatoni út építésekor kezdtek felfigyelni. Először még nem a szakemberek, hanem az élelemes telektulajdonosok, akik a szebb, faragott köveket eladogatták. Mire a romok feltárása 1982-ben megkezdődött, addigra a kövek jó részét elhordták innen. De mi is állt itt sok száz évvel ezelőtt?
Századokon átívelő történet
A 11. században egy temetővel körülvett kis plébániatemplom volt itt, ennek helyén épült fel a 12. század második felére a kánai apátság. Építtetője Apa horvát bán volt, aki II. Géza legszűkebb köréhez tartozott.
A kolostor romjaitól nem messze, már lent a Tétényi-fennsík mellett fekvő Kőérberekben a Tóváros Lakópark építésekor fedezték fel Kána falu maradványait. A 20-22 hektáros terület feltárásakor 200 földbe mélyített házat, 248 kemencét, egy templomot és egy temetőt találtak a régészek. A lakópark építése miatt Kána maradványait visszatemették, kivéve a templomromot, ez szabadon látogatható.
Az apátság kicsi, egyhajós templomából, amely korábban épült, mint a kolostor, az alapfal mellett kevés faragott kő és a kegyúri karzat egy darabja maradt meg. A templom körül egy temető volt, amelynek kormeghatározásában egy véletlenül elejtett 1172-1178 között vert velencei pénzérme segített. Az apátság megalapítása után a templomszentély déli oldala mellé egyetlen épületszárnyból álló, 19 méter hosszú kolostor épült, amely a bencés rendhez tartozott. A kis alapterületű épület jelzi, hogy csak néhány szerzetes lakhatott itt.
Mára csak néhány alapfal maradt az épületből
Lent egy káptalanterem és egy nagy, fűthető étkezőhelyiség (refectorium) volt, az emeleten pedig feltehetően a hálóhelyiségeket alakították ki. – olvashatjuk H. Gyürky Katalin feltárásról szóló A kánai apátság című írásában, ami a XI. kerületi füzetek sorozatban jelent meg.
A kolostor alaprajza H.Gyürky Katalin kánai apátságról szóló könyvében
A 13. század második felében jelentősen bővítések kezdődtek, és egy három épületszárnyból álló nagyméretű, 30 x 30 méteres kolostorépület készült, amelynek építése a XIV. század elején fejeződött be. A 15. században tűzvész pusztított itt, ezután a kolostort újjáépítették, de a 16. században, a török hódítás hírére az itt élők elhagyták az épületeket, amiket a törökök nem használtak.
Megérdemelné a nagyobb figyelmet
A romok ezután hosszú álomba merültek, majd csak 1889-ben fedezték fel azokat, amikor egy budaörsi gazda elkezdte bontani a falait, és árulta a köveket. Sokáig azt hitték, hogy az a Szent Szabina templom állt itt, ahol a legenda szerint Gellért püspök Budára utazásakor megszállt. A korabeli forrásokból a szakemberek tudtak a kánai apátság létezéséről is, de annak pontos helye akkor még nem volt ismert. A romok Győrffy György történész azonosította 1982-ben.
Az apátság elnevezése körül is vannak bizonytalanságok. Egyes térképeken kávai apátság szerepel, ami valószínűleg egy korabeli téves elírás miatt terjedhetett el. A Kánya név is fel-feltűnik, ami viszont nem lehet véletlen, ugyanis létezett itt egy Kányakapu nevű határrész, aminek a nevét máig őrzi egy sasadi vegyesbolt is. A Kána és a Kánya elnevezés valószínűleg egy személynévből eredhet.
Séta a Kamaraerdőben
A romok mellett halad el a zöld jelzésű turistaút, amin egy kellemes félórás sétával a kamaraerdei Nagyrétig juthatunk el. Útközben elhaladunk egy régi határkő mellett, amely az egykori városhatárt jelöli. Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése után, 1878 és 1882 között több mint kétszáz ilyen határkővel jelölték ki Budapest akkori budai, óbudai határvonalát.
Elhaladunk egy hajdani katonai lokátor állomás mellett is, a kihalt, romos épületek nem túl bizalomgerjesztőek, el is sietek mellettük gyorsan. De állítólag vannak tervek arra, hogy egyszer majd látogatóközpont lesz belőlük.
A hajdani lokátorállomás romjaiból állítólag egyszer még lehet valami is
A környék legmagasabb pontja a 227 méter magas Vadász-hegy, itt is áll egy katonai torony, és egy pihenőhelyet is kialakítottak, ez már a Kamaraerdei tanösvény része. A piros T betűvel jelzett útvonal 12 állomáson keresztül, interaktív, játékos táblákon mutatja be az erdő élővilágát és a földtani, geológiai érdekességeket. Kiderül például az is, hogy teljesen természetes az, hogy fenn a Vadász-hegyen kavicsok vannak a lábunk alatt, nem felhordta azokat ide valaki a közeli Duna-partról, hanem egy sok-sok millió éve, a földtörténeti harmadkorban itt hullámzott tenger emlékét őrzik.
A hegyen látható kavics nem mesterségesen idehordott építőanyag
Ez a nagy kiterjedésű, 180 hektáros erdőség hosszú évszázadokig a királyi Kamara és Buda város erdőbirtoka volt. A területet 1847 óta hívják Kamaraerdőnek. Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával a német Kammerwald magyar tükörfordítása lett a környék neve.
A zöld jelzésű turistaúton a kolostorromoktól el tudunk sétálni a kamaraerdei Nagyrétig
A Kamaraerdőben a tanösvény mellett több turistaút is kanyarog, a Nagyrét pedig ideális piknikezőhely, ahol padok, tűzrakóhelyek és interaktív fajátékok is vannak. A Kamaraerdő mellett találjuk a Tétényi-fennsík Természetvédelmi Területet. De arról már egy következő cikkben mesélünk majd.
