A Kengyel közelében található közel 4000 éves kurgán állapota a mezőgazdasági tevékenység következtében évről évre folyamatosan romlott. Most megkezdődött a kunhalom vizsgálata és védetté nyilvánítása, amely megakadályozhatja a további bolygatást.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a szolnoki Damjanich János Múzeum szakemberei közösen vizsgálják a Kengyel határában felfedezett kunhalmot. A halom, amelyre két éve bukkant rá az illetékes természetvédelmi őr, még nem szerepelt sem régészeti, sem egyéb természetvédelmi nyilvántartásban vagy bármilyen adatbázisban. Sajnos a kurgán állapota a mezőgazdasági tevékenység következtében évről évre folyamatosan romlott: a kiváló termőképességű talaj miatt azt több mint 50 %-ban elhordták. A szakemberek a további roncsolás és bolygatás megakadályozása érdekében lépéseket tettek.
A beavatkozás során a cél egy függőleges falfelület létrehozása volt a kurgán megbontott oldalán, ahol a felhordott talajrétegeket azonosítani lehet. A közös munka sikerrel járt, mert a talajszelvény látványosan mutatta a korok lenyomatát, valamint leletként cserépdarabok is előkerültek – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság bejegyzésében.
A részleges feltárás során a szakértők a halom keletkezési idejét a korai bronzkorra teszik, kora akár a 4000 évet is meghaladhatja.
Mint írják, nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a földtulajdonosok és földhasználók ismerjék területükön ezeket a földműveket, mert csak így őrizhetőek meg azok az utókornak. A jelenlegi nyilvántartás szerint mintegy 600 halom van közvetlenül kitéve a mezőgazdasági munkák romboló hatásának.
Jelenleg a Kengyel határában vizsgált kurgánnal kapcsolatban a szakemberek elsődleges feladata a halom régészeti lelőhelyként történő bejegyzése, valamint természetvédelmi nyilvántartásba vétele. Ezek nélkül a kengyeli halom nem élvezheti a kunhalmokra vonatkozó törvényi védettséget.
- A legkorábbiak lakódombok, úgynevezett tell-ek voltak. A telleken különböző, általában az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig tartó időszak kultúrrétegei rakódtak egymásra. Alakjuk általában szabálytalan, nagy kiterjedésűek, magasságuk elérheti a 6-8 métert. A legkorábbiak akár 5500 évesek is lehetnek.
- Később temetkezőhelyeket, sírhelyeket is kialakítottak bennük: ezeket hívják halomsírnak vagy kurgánnak. Jellemzően kúp alakúak voltak.
- Később a fent említett halmokból őrhalmok, illetve határhalmok alakultak ki. A határhalom nagyon jó viszonyítási alap volt, ezért ezekhez igazították a települések határvonalait.
- Későbbiekben sok helyen előfordult, hogy templomot, haranglábat vagy kálváriát építettek az ilyen halmokra, de más funkcióval is bírhattak.
Ha szeretnél többet megtudni ezekről a földművekről, akkor ajánljuk figyelmedbe A múlt őrzői - Kunhalmok az Alföldön című cikkünket.
