A Messier 106 elnevezésű galaxis valójában csak a központi részén olyan sugárzó, de hogy miért, és hogy még milyen érdekességeket láthatunk ezen a nagyszerű fotón, az a cikkből kiderül.
Nyáron is ugyanúgy folytatódik a Magyar Asztrofotósok Egyesületének Hónap képe rovata, amely keretében egy szakmai zsűri minden hónapban kiválaszt egy különleges hazai asztrofotót. Júliusban Feltóti Péter lenyűgöző képét választották ki, amelyen megcsodálhatjuk a Messier 106 (M106) nevű galaxist, ami a Földünktől 448 km/s sebességgel folyamatosan távolodik.
A M106 (Messier 106) katalógusszámú galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben, de Charles Messier katalógusába csak 1941-ben került be Helen Battles Sawyer Hogg jóvoltából.
Ez a gyönyörű látványt nyújtó égi objektum egy úgynevezett Seyfert 2 típusú spirálgalaxis. A Seyfert-galaxisokra jellemző, hogy kis méretűek, ellenben rendkívül fényes maggal rendelkeznek. Az M106 magja is igen aktív, központjában egy szupermasszív fekete lyuk található, amely elnyel minden a környezetében lévő anyagot, és eközben hatalmas energia szabadul fel, amely a röntgentartományban sugárzódik szét az univerzumban. Ennek az aktivitásnak némi jele is látható Feltóti Péter felvételén a galaxis centrumából kiáramló vöröses ködfoszlányok formájában.
Messier 106
Még milyen érdekességeket rejt ez a páratlan fotó?
A képen még megszámlálhatatlan mennyiségű további csillagváros is megpillantható. Ezek legtöbbje apró, kiterjedés nélküli narancsos színű foltként jelenik meg a kozmikus háttérben. A kép előterében, a M106 mellett közvetlenül, egy ködpamacsként feltűnő objektumot is megfigyelhetünk, amely NGC 4248 jelzést kapta. Feltűnhet még a kép jobb alsó sarka táján egy a már említett galaxisoktól jóval távolabb lévő galaxispáros is.
Feltóti Péter már asztrofotós pályája elején is megörökítette ezt a gyönyörű galaxist, de ahogy fejlődött a technikája és a tudása, úgy lettek egyre szebb és szebb képei erről a csodálatos égi objektumról. De hogy miként jutott el eddig a gyönyörű fotóig, azt mesélje el ő maga:
„A Messier 106 galaxis a kora tavasz egyik legizgalmasabb galaxisa, én mindig úgy tekintettem a megörökítésére, mint egy-egy aktuális távcsöves rendszerem összeállta utáni nagy teszt, vagy inkább vizsga. Fotóztam F5-ös távcsővel, még kezdő koromban, aztán az F4-es távcsövemmel és a Canon EOS 600D-vel, majd az ASI183-al és most az ASI2600-al is. A 183-as sorozatot végül nem dolgoztam fel, mert nem gyűlt össze elég sok jó minőségű anyag, de a friss 2600-os nyersekkel együtt már úgy tűnik igen. A 183-as nyerseket még Törökkoppányból fotóztam az SW F4-es korrektorral, a 2600-os lumik nagy része viszont Galyatetőről a BKV parkolóból készültek Paracorr Type II korrektorral, így mind az elméleti, mind a gyakorlati felbontásom lehetőségei is kitágultak kicsit. Ez amúgy látszik a nyersek FWHM-jén is, megéri felmenni 950 méter magasra és picit nyújtani a fókuszon. A szumma végül 18 óra luminance átlagosan 2,5 ív mp felbontással (paracorr 2,3, régebbi swf4es nyersek: 2,7). Az RGB is szintén kb 18 óra, ami igazából kicsit kevésnek bizonyult és valahonnan valami furcsa zöld gradienst is összeszedtem, szóval itt még van tér a fejlődésre. Van némi H-alfa is, kb 14 óra vegyesen a két a kamerával, ami a mag körüli igen halvány jet kiemelésében nagyon sokat segített, de azért ebből legalább dupla ennyi kellene még. Szóval idén is megérte M106-ot fotózni, és az azért eléggé megdöbbentő, hogy a távcsövem már 5 éve is tudta ugyanezt, csak én nem, meg a kamerám sem.”
