Az Országos Erdészeti Egyesület 2013 óta minden évben meghirdeti az Év Fája címért folyó szavazást, hogy ezzel is ráirányítsa a figyelmet a hazai fafajokra. 2021-ben a lisztes berkenye kerül a figyelem középpontjába, a szavazáson ugyanis ez a faj végzett az élen, a kecskefűz és a fehér nyár előtt.
Középhegységeink sziklás termőhelyeinek fafaja, a védett, őshonos lisztes berkenye (Sorbus aria) nagy alakváltozatosságot mutat, és gyakran kereszteződik más berkenyékkel. Ovális leveleinek fonákja ezüstfehéren molyhos. Május–júniusban kibomló, krémszínű virágai a rovarokat, fakóvörös termései a madarakat vonzzák.
Lisztes berkenyével sziklás és szurdokerdők elegyfafajaként találkozhatunk, főleg a Nyugat-Dunántúlon, Sopron környékén és a Kőszegi-hegységben. Ritka, de ökológiai jelentősége miatt természetes erdeinkben fontos faj, ezért is került be az idei jelöltek közé.
A rózsafélék családjába tartozó berkenyéknek több mint 100 fajuk van. Nálunk is több mint tíz berkenyefaj él, és ezek számos számos hibridje, átmeneti alakja található meg a természetben. A lisztes berkenye mellett a legismertebb hazai fajok közé tartozik például a barkócaberkenye, a madárberkenye vagy a védett dunai és déli berkenye.
A szláv eredetű berkenye szavunk már a tihanyi apátság 1055-ben kelt alapítólevélben feltűnik. A nemzetség latin neve (Sorbus) egyes feltételezések szerint a sorb szóból eredeztethető, amelynek jelentése ʼfanyarʼ, utalva a berkenyék termésének ízére.
A berkenyéket gyakran használják díszfaként városi parkokban, mert amellett, hogy szépek, vannak fajok, nemesített változatok, amelyek jól tűrik a szennyezettebb városi levegőt.
Régen a berkenyéknek számos mágikus hatást tulajdonítottak, úgy hitték például, hogy azzal távol tarthatják a boszorkányokat, Németországban ezért az istállók ajtajára erősítettek berkenyevesszőket.
A berkenyék közül a madárberkenye, a barkócaberkenye és a házi berkenye gyümölcsét használták egykoron, ez utóbbi faj termése a legnagyobb egyébként. Készítettek belőle lekvárt, likőrt, ecetet és pálinkát is, és úgy tartották, hogy a berkenyetermés hasmenés ellen is hatásos. Fennmaradt egy régi rigmus, amelyet állítólag a berkenyét áruló kofák kiáltoztak a dunántúli piacokon: „Vegyen az úr berkenyét,/ Hogyha fosik, azt egyék!”
