Egy rövid gerinctúra a Magas-Börzsöny peremén

A Börzsöny leglátványosabb központi része voltaképpen egy beszakadt vulkán, ami a sűrű turistaút-hálózatnak köszönhetően több irányból is jól bejárható. Mi ez alkalommal Királyháza felől indulunk útnak, hogy egy körtúrán keresztül bemutassuk a kaldera keleti részét, benne megannyi látnivalót és érdekességet, érintve a hegység legmagasabb pontját is. A mindössze 14 km-es út közel 600 méter szintemelkedést és ugyanennyi lejtést tartogat. Helyenként nehezebb tereppel is meg kell birkóznunk, de a fáradozásunk garantáltan nem lesz hiábavaló.

Királyháza a hegység belsejében, mondhatni igencsak eldugottan álló párházas kis üdülőhely. Túránk hegyekkel körbevett kiindulópontját a kemencei Nagy-völgyön keresztül érhetjük el, ahonnan a Magas-Börzsöny belseje felé kezdjük követni a kék négyzet jelzéseket. Épp hogy befordulunk a Rakottyás-patak völgyébe, máris meredeken felhágunk a Dobogó-bérc leszaladó gerincélére.

Folyamatos emelkedésben haladunk a keskeny gerincen, érintve pár kitekintést engedő lombablakot és néhány kisebb kőtaréjt. A Dobogó-bérc 640 méteres csúcsa után nagyjából szintben gyalogolunk tovább, mígnem elérjük a térképen is feltüntetett „Szép Kilátás” nevű kilátópontot. A sziklagyepes tisztásról többek között a szemközti Pogányvár és a Nagy-Mána meredek gerinceire látunk rá.

A „Szép Kilátást” követően egy másik térképen is jelzett pont következik, ez pedig a Jelesfa. Az elnevezés eredetéről keveset tudni, de nagy valószínűség szerint anno egy határjelölő fa lett kitüntetve ezzel a címmel, ami az erdő- vagy akár a megyehatárt is hirdethette. Az is elképzelhető, hogy egy errefelé ritkább fapéldány lett ezzel a névvel megkülönböztetve. Egyébként, ha nem is pont a térkép által jelölt helyen, de az ösvényünk mentén a közelben áll egy cédrus, ami kirívó jelenség nem csak itt a Dobó-bércen, de úgy általában a Börzsönyben is. Lehet, hogy erről a fáról van szó?

Bükkösben vezető utunk a 769 méter magas Málna-hegy oldalában éri el a zöld jelzést, illetve a Hárombarát vadászház egykori helyét. Az épületnek már nyoma sincs, de a helynév még őrzi a környék hajdani birtokosainak, báró Bihain Pirettnak, báró Almássy Edének és báró Falkenhausen Ernőnek, illetve közös vadászataik szálláshelyének és barátságuknak az emlékét.

A zöld úton enyhe emelkedésben folytatva a trappolást, kisvártatva egy másik eltűnt épület nyomaira bukkanunk. A Falkenhausen báró által terméskőből és fából építtetett Nyír-réti vadászkastély feltehetőleg az 1800-as évek végén már állt. Az épület 1906-ban Sváb Sándor birtokába került, aki szívesen töltötte itt a szabadidejét, csak úgy, mint felesége, báró Herzog Irén. Férje 1912-ben bekövetkezett halála után a bárónő minden nyarat itt töltött, amihez az ellátást Diósjenőről, a napjainkban is „ételhordó útnak” nevezett ösvényen oldotta meg a személyzet.

Lépésről lépésre emelkedünk a kezdetben széles, majd egyre inkább ösvénnyé szelídülő utunkon, mígnem kiérve az erdőből egy világos, nyílt részen felérünk a hegytetőre. Elértük a Börzsöny legmagasabb pontját, a 938 méter magas Csóványost, ahol padok és asztalok, na meg a kilátó pazar panorámája jutalmazza a hegy meghódítóit.

Vajon honnan ered a Csóványos elnevezés? Az egyik teória szerint a Csóványos földrajzi név a csalános szó népies elnevezése. Úgy tartják, hogy „Palócországban” - melynek a Börzsöny a nyugati határa - ezt a csípős növényt csóványként ismerik. A hegytetőt még nem is olyan régen - még a 19. század végén is - valóban csalános borította, miután teljesen letermelték róla a fát, így könnyen elképzelhető a helynév népies eredete.

A Csóványos hazánk legmagasabban fekvő geodéziai mérőtornyával büszkélkedhet. A 2014-ben felújított, egyben újragondolt 22 méteres betontoronyra 133 lépcső megmászásával juthatunk fel. Tetejéről fantasztikus körpanoráma tárul elénk, ahonnan többek között kiválóan rálátni a Börzsöny egykori vulkánkráterének felrobbant és beszakadt romjaira. Az északnyugati irányban elterülő látványos kalderaudvar völgybe futó gerincélei a hegység legeldugottabb, egyben legvadregényesebb részeit rejtik.

Mondhatni a bőség zavarával küzdünk, mikor szebbnél szebb utak közül kell választanunk a hegyről való lejutáshoz. Mi ezúttal a számos lehetőség közül a piros háromszöget járjuk be, ami hajdani pogányok menedékéhez, majd később a Rózsás-patak vadregényes katlanjába vezet. Csakúgy, mint a feljutáskor, ez a menet is meredek hegyoldalú gerincélen halad, kis hullámvasutazással átkelve érintetlen erdők rengetegén.

A Csóványostól alig 20 percnyi gyaloglással érjük el a 823 méter magasan fekvő Pogányvárat. Keveset tudunk erről a történelmi helyről, melynek nyomait a figyelmes túrázó is felismerheti. A sánccal kerített hegycsúcs területéről sok cserépdarab került elő, mesterségesen kialakított teraszai, sáncai részben ma is kivehetők. A Börzsönyben jó pár késő bronzkori várat találunk. Ezeknek a keletkezése az úgynevezett Kyjatice-kultúra idejére tehető. A Pogányvár körülbelül háromhektárnyi terület, hossza 320 méter, és 70-100 méter széles.

Elhagyva a Pogányvár erdőrezervátumát, egyre meredekebb úton tartunk az alattunk futó völgyek találkozási pontja felé. A nemrégiben még lezárt turistaút szépen gyógyuló erdőben halad, ami még a 2014-es brutális jégkárt próbálja kiheverni. Ez a terület szenvedte el a Börzsönyben a legnagyobb pusztítást, amit az eddig soha nem látott jégteher okozott. A gyógyulási folyamatban óriási szerepe volt az erdészetnek, ami 300 ezer facsemete ültetésével, és több mint egymillió facsemetéhez elegendő mag vetésével járult hozzá az erdők mihamarabbi megújulásához. A hegyoldalban újra megkapaszkodó és egyre fejlődő faállomány bizakodásra ad okot. Korábban ugyanis félő volt, hogy sokkal nehezebb lesz a küzdelem a csupasz és sebezhető hegyoldalakat veszélyeztető talajerózió, valamint az ilyenkor megjelenő invazív fajok és a növénybetegségek ellen.

Mikor leérünk a meredek és csúszós hegyoldalból, még jól látszódnak az erdő sebei. Az egykor vadregényes környezetben csordogáló Rózsa- és Pogány-patak völgyét ma is facsonkok és törmelékkupacok tarkítják, na meg a csalán, ami azonnal beköltözik az erdei tar helyekre. Miközben átkelünk ezen a szakaszon, gondoljunk arra, hogy sokkal szomorúbb és kényelmetlenebb dolgunk lenne, ha még mindig a kidőlt, a völgy aljára lecsúszó roppant fatömegen mászókázva kéne haladnunk. Szerencsére az erdészet ezeket az akadályokat már elhárította, a turistajeleket újra felfestették, de a táj teljes megújulásához, a völgy regenerálódásához még több időre van szükség.

Miután átverekedtük magunkat az csapáson és megérkeztünk a Nagy-Mána gerincéről érkező piros turistaúthoz, jóval kényelmesebben folytathatjuk az utat Királyháza irányába. Ez a munkagépekkel kijárt földút elhalad a Tűzköves-forrás mellett, ahol padokat és tűzrakó helyet is találunk. Ez volt az egyik kedvenc helye egykori kiváló természet- és vadászírónknak, Bársony Istvánnak (1855 - 1928), aki szenvedélyesen szerette a börzsönyi tájat. Erről a rajongásról több írásában is olvashatunk, az egyikben magát a Tűzköves legendáját is elmeséli. Bársony István emlékét a forrás fölötti sziklán található emléktábla is őrzi, amit 1910-ben nem más, mint Szokolyi Alajos, hazánk első olimpiai dobogós atlétája állított.

A Tűzköves-forrástól már csupán alig pár percre van a királyházai végállomásunk. Bezárul a nem túl megerőltető, közel 14 km-es körtúránk, ami számos természeti szépséget és érdekességet tárt fel előttünk. Királyháza neve állítólag Mátyás király emlékét őrzi, akinek kedvelt vadászterülete volt ez a vidék. A Kemencéhez tartozó településrészen vadász- és turistaházakat találunk, illetve a Mathias lovasudvart, mindkettő egész évben fogadja a vendégeket.

A Természetjáró.hu térképét ide kattintva nyithatod meg. A túra útvonalát pedig innen töltheted le.

A cikk először 2019 augusztusában jelent meg.