Ahhoz, hogy a nógrádi vár tetejéről csodálhassuk meg a napfelkeltét, még akkor is nagyon korán kell felkelni, ha az ember nem Budapestről, hanem a vár szomszédságából, Verőcéről indul útnak. Természetesen a „kis pirosnak” nevezett, Vác és Balassagyarmat között döcögő Bzmot motorvonattal, mert így az igazi. Ha pedig szerencsénk van, és némi hó is hullott a Börzsönyben, olyan csodálatos képeket rögzíthetünk agyunk és fényképezőgépünk memóriájába, amelyek sokáig elkísérnek bennünket a hosszú téli estéket hozó, tavaszváró napokon.
Hajnali ötkor szólt a vekker, mert el kellett érnem a 43 perccel később Verőce-Magyarkútról induló első vonatot. Ha Budapestről indulnánk téli napfelkeltét nézni, akkor a Nyugati pályaudvarról 4.41-kor startoló személyvonattal érhetjük el a váci csatlakozást, illetve az onnan 5.35-kor induló balassagyarmati szerelvényt.
Hazánk egyik legszebb vasútvonala
Ez a Vácról induló és az egykori nógrádi megyeszékhelyig futó vasútvonal - sokak véleménye szerint - a második legszebb Magyarországon. Az első a Veszprém és Győr között, a Bakonyt észak-déli irányban átszelő, ma már múzeumvasútnak is beillő szakasz, de az ezüstérmet a nagy részben Nógrád megyében zakatoló kisvonat mindenképpen megérdemli. Verőcét elhagyva ugyanis a Börzsöny legszebb tájai és falvai mellet halad el, elég csak Szokolyát vagy Berkenyét említenem. Utóbbi egy gyönyörűen rendben tartott, piciny sváb falu. Olyan szép, hogy többször felmerült bennem, mennyire jó lenne ott lakni. Csupán az tartott vissza, hogy Berkenyéről a fővárosba másfél órát tartana a napi vonatozás - egy irányban. Ennyi időm pedig még nekem sincs, maradtam hát Verőcén.
A vasúti pálya amúgy nincs túl jó állapotban, de ez a táj szépségeit élvezőknek nem annyira gond, nem úgy a vonat állandó utasainak. Utóbbiak szeretnének gyorsabban haladni. A hajnali járaton nem vagyunk sokan, a kalauznak Szokolyán külön feladata van, le kell szállnia, és az állomásépületben a biztosító berendezést kezelnie. (Lehetne persze itt is forgalmi szolgálattevő, de erre évek óta nincs pénze a MÁV-nak.) A sebességről pedig csak annyit, hogy a Verőce-Magyarkúttól Nógrádig tartó 14 kilométeres utat 23 perc alatt küzdi le a kis motorvonat - amennyiben nincs késés.
A vár, amelyet nem lehet nem megtalálni
Negyed hét előtt nem sokkal, mínusz 14 fokos hidegben szálltam le a vonatról, s indultam el torony-, akarom mondani „váriránt” a lepukkant nógrádi állomásról. A falu ékességét akkor sem lehetne eltéveszteni, ha nem ismernénk a járást, tekintettel arra, hogy a település közepén magasodik. Talpam alatt ropogott a hó, fejem felett hunyorogtak a csillagok, miközben a Hold aludni készült. Sietnem kellett, mert háromnegyed hét felé a keleti horizonton már színesedni kezd az ég, nem sokkal hét után pedig felbukkan a nap. A séta ebben a hidegben igazi tüdőtisztítónak bizonyult, s jól tettem, hogy a mínusz harminc fokra „beállított” kabátot vettem magamra. A falu közepén az Országos Kéktúrából kiágazó kék várrom turistajelzése egyértelműen mutatta a menetirányt, s ezen a reggelen egyetlen elvetemült természetfotós sem tartott velem.
Végzetes csapás
A várba vezető ösvényen az éjjel hullott friss hóban lépkedve negyedóra alatt jutottam fel a romok közé. Kevesen tudják, hogy 1108-ban álltak a várfalak, az építkezés ekkor már zajlott, és a vár egészen 1685-ig lakott volt. Ekkor egy nyári vihar villámcsapása felrobbantotta az udvaron lévő puskaport, s a robbanás végzetesnek bizonyult. Innentől kezdve Nógrád vára pusztulásra ítéltetett, s előbb a falu lakói, majd idegenek „keze munkája” nyomán kezdődött a megmaradt értékek széthordása.
Ha pedig egy kicsit beleolvasunk a vár históriájába, a magyar történelem olyan nagy alakjai elevenednek meg előttünk, mint IV. (Kun) László, Báthori Miklós, Bocskai István vagy éppen Bethlen Gábor. A felsoroltak közül talán a váci püspök, Báthori Miklós tette hozzá a legtöbbet a nógrádi erősség építéséhez. Ő korának nagyra becsült műveltségű humanistája volt. Itáliában végezte tanulmányait, így ottani élményei is hatással lehettek építkezéseire. Váci rezidenciájának építésén olasz mesteremberek is dolgoztak, Nógrádon pedig a szintén olasz származású Traguinus Jakab tervei alapján folyt a munka. A nógrádi várat is nagyvonalú, korának kiemelkedő építészeti alkotásaival gazdagította. Ami ma látható a várból, az mind ebben az időben épült, köztük az a három emelet magas torony is, amelynek megmaradt csonkja már messziről jelzi az érkezőnek az erősség helyét. A reneszánsz palotaszárny szintén ugyanekkor készült el.
A fény a napból jő, s a völgynek kincset ér
A tengerszint felett 286 méter magasan vagyok, körülöttem pedig egyre jobban kivehetők a hegyek körvonalai. A Csóványos a maga 938 méterével a hegység legmagasabb csúcsa, a turisták körében az egyik legkedveltebb kirándulóhely. A szomszédos Diósjenőről kimerítő, de gyönyörű út vezet fel a Csóványosra, s tapasztalatom szerint erre sokkal kevesebben járnak, mint a másik, Királyrétről felfelé vezető úton. Miközben magamban felelevenítettem a Csóványosra vezető őszi túrám emlékképeit, a keleti látóhatáron felbukkant a nap. Erre vártam, ezért a pillanatért jöttem, s látom, ahogy a nap sugarai szinte pillanatok alatt bearanyozzák a völgyet, s a fény betörése az addig láthatatlan részleteket is láthatóvá teszi. Ilyenek az odalent legelésző lovak, a domboldalakon hagyott, gondosan összerendezett szénaboglyák vagy az egyre inkább megelevenedő falu.
A kéményekből magasra száll felfelé a füst, az utcák lassan benépesülnek, a buszfordulóban éppen most tekereg a helyközi járat. És jön már a következő vonat is, amely az egyre erősödő napsütésben halad Balassagyarmat felé. Kék ég, havas táj, piros vonat, már-már egy festményre való kavalkád s kép, amelyet igyekszem gyorsan megörökíteni.
Helyiek előnyben
Az elmúlt háromnegyed órában gyakorlatilag egy helyben állva néztem a csodálatos napfelkeltét. Így nem csoda, hogy szinte megdermedve teszem meg az első lépéseket lefelé. A vonatra szállva búcsúzom a középkori falaktól, a nógrádi vártól, a település fölé magasodó dombtól, az itt élő emberektől. Utóbbiak az igazán szerencsések - ők mindennap látják azt, amiért sokan az ország különböző részeiről elzarándokolnak ide. Ők talán már megszokták, hogy fejük felett vár magasodik, nem csak kőhalom. Akik pedig még nem jártak erre, azoknak ajánlom, hogy kerekedjenek fel, mert Nógrád vára télen-nyáron megunhatatlan és maradandó élményekkel ajándékozza meg a vándorokat.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. februári számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Pazar panoráma közel ezer méteren
Menő és csodaszép, bringázz a Börzsönyben
Szabadulj ki kisvasúttal a Börzsönybe
