Gyereksarok címmel új rovatot indítottunk, amelyben hasznos, érdekes információkkal szeretnénk segíteni a gyerekeknek az otthoni környezet-, természetismeret és biológia tanulásban. Cikksorozatunkban olyan állat- és növényfajokat mutatunk be, amelyekkel gyakran találkozunk, de nem biztos, hogy ismerjük is azokat.
Ilyen például a salátaboglárka, amely már javában virágzik, és amellyel sokfelé lehet találkozni, erdők alján, árnyas ligetekben, parkokban, kertekben. A gyakori, napsárga virágú növényt népiesen búzaesőnek, papsalátának és golyvavető fűnek is nevezik.
A bájos salátaboglárka ártatlannak tűnik, de vigyázni kell vele, mert minden részében termelődik méreganyag. A többi boglárkafélétől eltérően azonban ennek a fajnak az első tavaszi, még virágzás előtt gyűjtött leveleit (szigorúan csak a fiatal leveleket) szokták használni például salátákban, levesekben, főzelékben. A virágzás utáni, idősebb levelekben azonban már több a méreganyag, így azokat nem szabad gyűjteni.
A salátaboglárka leveleit, C-vitamin-tartalma miatt valamikor a skorbut megelőzésére is használták, a gyökérágai között fejlődő apró gumói levét pedig szemölcsök eltüntetésére és aranyér ellen tartották hatásosnak.
A virág szerepel a Gyűrűk urában is, amelyben a Glorfindel nevű tünde az Arany Virág Házának ura, úgy tartják, ez a virág valószínűleg a salátaboglárka.
