Igazán különleges erdőben jártunk. A Gerecse lankás vidékén, Agostyán határában, a Bocsájtó-völgyben van hazánk első és egyetlen emlékerdeje, ahol a természet meghitt csendjében, harmóniájában vehetünk búcsút elhunyt szeretteinktől. Hagyományos sírhelyek helyett pedig méltóságteljes, öles fák állítanak emléket nekik.
Az erdőnél gyönyörűbb dísz(let) talán nem is létezik. Ahol a fák akár évszázadokig is élhetnek, és végül ugyanott válnak földdé, ahol születtek. Megnyugtató körforgás, az idő és a természet rendje szerint.
Megszületnek, élnek, meghalnak. Csendben, szinte észrevétlenül, és mégis örök változatosságban.
Erre a folytonos körforgásra épít az erdő milliónyi lakója, mindenki a maga ízlése szerint élőre vagy holtra ráutalva. Ehhez a természetes körforgáshoz kapcsolódik az emlékerdő missziója, amelyben az elhunytak hamvait lebomló urnában a fák gyökereinél helyezik el polgári vagy egyházi szertartás keretében.
Az agostyáni Emlékerdő hazánkban egyedülálló a maga nemében
Békében a természetben
„Itt minden az életről, az egyszerűségről és a természetességről szól” – mutat körbe Czumpf Attila, az agostyáni Emlékerdő vezetője, miközben a fák között egy ösvényen, a puhán elterülő színes avarszőnyegen sétálunk.
Ahogy belépünk az erdőbe, rögtön egy kis dombra megyünk fel, ahol két óriás, 200-300 éves famatuzsálem fogad bennünket, „fénykoronás bükkök”
– jegyzi meg vezetőnk. „Azért hívják a szakmai zsargonban fénykoronásnak őket, mert amikor fölépítették magukat, és kialakult a lombkorona-szerkezetük, nem volt konkurencia körülöttük, ezért ők most már uralkodói pozícióban vannak.”
A 200-300 éves fénykoronás bükkök az emlékerdő bejáratánál tartják az eget
Ez az erdő nemcsak rendeltetésében, de fafajaiban is különleges. Mint megtudom Attilától, az összes középhegységi keménylombos fafaj előfordul – köztük bükk, tölgy, cser, gyertyán, hárs, kőris, juhar – 1-300 éves korig.
A hivatalos besorolás szerint horizontális örökerdő, ami már önmagában is nagy szó és komoly természetvédelmi érték.
A monasztikus egyszerűség az egyik legfontosabb az Emlékerdőben
Ez az erdészeti kategória azt jelenti, hogy gazdasági célokra nem használható, és csak készletgondozói feladatokat (pl. balesetveszélyes vagy kidőlt fák, letört ágak eltávolítása engedélyezett, az is csupán az ösvények mentén) láthatnak el a területen. „Semmilyen talajbolygatás nem lehetséges azon kívül, hogy a hamvak ide kerülnek arra a kis tenyérnyi helyre” – teszi hozzá vezetőnk.
Az élet körforgása
Kicsit furcsa érzés is az Emlékerdőben járni, a tipikus temetőhangulatnak nyoma sincs. Nincsenek sírhalmok, fejfák, családi kripták, égő mécsesek, márvány síremlékek. Van viszont ragyogó októberi délután, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinát terít a földre, és ahogy a napfény átsejlik a színes leveleken, jól esik a puszta örömért sétálni, a gyönyörű szép nyugalomért, ami körbevesz a csendes, őszi erdőben.
Mintegy ötszázan nyugszanak az emlékerdőben
Mégis végigfut rajtam valamiféle megmagyarázhatatlan borzongás, ami akkor jön ránk, ha olyan helyen járunk, ahol embereket temettek el. Mert bármilyen nyugodalmas is ez az erdő, itt mégiscsak emberek hamvait ássák el a fák gyökereinél, még ha környezetbarát, biológiailag lebomló urnában teszik is ezt.
Az elhunytak neveit pedig kis táblákon jelzik a fák törzsein.
Nagy figyelmet fordítanak a természetvédelemre, és hogy ne tegyenek kárt az erdőben, ezért oldható kötéssel kerülnek fel a névtáblák, melyeket rendszeresen a fa növekedéséhez igazítanak.
Az emlékerdőben minden az életről és az örök körforgásról szól
Az emlékerdő legfontosabb gondolata, hogy a növény gyökerei a lebomló urnából felszívják a tápanyagokat, így mindenki visszakerül a zöld körforgásba, illetve metaforikusan fennmarad az élet örök körforgása. Emléket állítva ezzel az egykoron élőknek, míg az itt maradottaknak emlékeztetőül, hogy mi is csupán átutazók vagyunk, hiszen halálunkat a születésünkkel együtt kaptuk „ajándékba”.
Temető giccsek nélkül
„Az Emlékerdő eddigi 10 éves működése alatt mintegy ötszázan temetkeztek ide” – folytatja Attila. „Mindenki olyan fát választ, amilyet szeretne. Lehetőség van egyedi és páros fa megváltására 1-50 évig, de arra is, hogy egy közösségi fához, több ember hamvai mellé kerüljünk. Olyan megoldás is lehetséges, hogy egy egész családot helyeznek el egy fa köré, amely így akár „családi sírboltnak” is tekinthető.”
Egy fához maximum 12 fő hamvai kerülhetnek
Ahogy sétálunk a kitaposott ösvényen az erdei ravatalozó felé, vezetőnk rezignáltan mutat néhány frissen kirakott művirágra és mécsesre: „Szabálykövetésben van még hova fejlődni Magyarországon” – mondja. „Ennek az erdőnek ökológiai szempontból az a kívánatos, ha minél kevesebbet bolygatjuk.
Rendeltetése nem változtatható, abban a természetes állapotban kell mindent hagyni, amiben volt.
Tehát nem lehet bevinni olyan dolgokat, ami bármilyen módon is károsítja az erdőt. Ezt szigorúan szabályozzuk a kegyeleti szerződésben, amit a jogkövető és jó érzésű emberek be is tartanak. Általában azokkal a hozzátartozókkal van a gond, akiknek ezt nem mondják el. Hiszen élénken él az életünkben az a kényszeresség, hogy a temető az sírkert, mécsekkel, koszorúkkal, művirágokkal.”
A kegyeleti emlékerdőben nem szeretik a drótos koszorúkat, a művirágokat, a fotókat, és mécsest gyújtani is tilos.
Az ilyen „díszeket” időről időre összeszedik, és vagy visszaadják a családnak, vagy a ravatalozó melletti „közösségi kegyeleti emlékhelyre” kifüggesztik. „A természet a maga természetességében a legnagyszerűbb, és temetői giccsek nélkül mutat a legjobban. Testünknek, lelkünknek nem hiányoznak a fölösleges dolgok, hiszen a jó séta, a jó gondolatok és a jó emlékezés semmihez nem hasonlítható” – vallja Attila.
Az erdőből begyűjtött, nem odavaló sírmellékleteket a ravatalozó melletti tisztáson a közösségi kegyeleti emlékhelyre helyezik ki
Erdei ravatalozó a monasztikus egyszerűség és a harmónia jegyében
Egy erdei tisztáson találjuk az emlékerdő tájba illő, fából épített, egyszerű ravatalozóját. Az egyetlen, hátsó fal előtt különleges mogyoróvessző székek sorakoznak, amelyeket egy idős badacsonytomaji ezermester készített, aki még az édesapjától tanulta a mesterséget. Attila egy Balaton-felvidéki utazása során bukkant a székre, és annyira megtetszett neki a formája, hogy rögtön vásárolt is belőle párat.
Az erdei ravatalozó tájba illő egyszerűségét a különleges mogyorófa székek csak még inkább kihangsúlyozzák
Árpád-kori körtemplom, ami több mint húsz éve épül
Az ország eddigi egyetlen kegyeleti erdője 2,5 hektáron terül el az Agostyáni Arborétum szomszédságában, és egy 20 hektáros dombos terület része, amit a Természetes Életmód Alapítvány kezel. Találunk itt ökofalut, benne erdei iskolát, majorságot őshonos állatokkal, középkori, Mátyás-korabeli fogadó korhű mását, zarándokszállást és egy Árpád-kori körtemplom 23 éve épülő rekonstrukcióját is, amelynek eredetije a régészeti feltárások szerint már a 12. században itt állt.
Az ökofalu és az Emlékerdő határán áll az Árpád-kori rotunda hiteles másolata
A tető, a külső és belső vakolás már elkészült, jelenleg az eredeti szekkók visszafestése zajlik, amit dr. Bóna István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense végez. „Ha éppen nem Egyiptomban van, és Hatsepszut királynő fő emberének sírkamráját festi” – fűzi hozzá vezetőnk. Elkészülte után a rotundát Szent Ferencről neveznék el.
A templom mellett különleges üzenethordozó jelfákat találunk, amelyek olyan jeles emberek emlékét őrzik, akiknek korábban köze volt Agostyán faluhoz, illetve valamilyen módon kötődtek ehhez a helyhez.
Egyedi emlékhordozók a jelfák. Az itt látható formák Sára János néprajzkutató, erdész-agrármérnök gyűjteményéből kerültek elő
Az antropomorf jelfák ikonológiai érdekessége, hogy szimbolikusan kifejezik az ember habitusát. A fa testére általában felkerül az elhunyt neve és egy mondat róla vagy tőle.
Megszólal a lélekharang
Ahogy a hagyományos temetéseken, az Emlékerdőben is tartanak szertartásokat. Ilyenkor megkondul a lélekharang, amely egy régi balatoni gőzös hajóharangja volt. Az 1920-as években vonták ki a forgalomból, és egy híres magyar vitorlázótól kapta Attila. A körtemplom mellett búcsúztató kezdődik, szűk családi körben, nem is maradunk tovább a rotundánál. Már az erdőben ballagunk, amikor megszólal a lélekharang vékony, csengő, szinte éteri hangja, egészen szívbe markoló, kicsinyt bizsergető érzés, de ugyanakkor megnyugtató is. Aligha lehet szebben szavakba önteni a hangulatot, ami az emlékerdőt körüllengi, mint ahogy Weöres Sándor tette költeményében:
„Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?”
(Prae-existentia)
Az ösvények mellett kis padokat találunk, ahol remekül lehet merengeni a természet szépségén és elmélkedni az élet körforgásán
A kevésbé szabálykövető látogatók számára hamarosan kikerül az Emlékerdőbe egy figyelemfelhívó tábla, amely tartalmazza majd a legfontosabb szabályokat, amelyeket az erdőlátogatáskor be kell tartani. Ám addig is, amíg ez a kívánatos tábla nem kerül ki, a halottak napja alkalmából álljon itt az erdőfenntartók kérésére a tábla leendő szövege:
„Kedves Erdőlátogatók!
Az éghajlatváltozás mindenre és mindenkire hatással van az erdőre is. Tegyünk meg mindent a megőrzése érdekében.
Ne takarjuk ki a talajt! A talaj a legjobb vízmegtartó, fedetlenül kiszárad.
Ne ültessünk a fák köré semmilyen idegen növényt! Az idegen anyag ökológiai kockázatot jelent.
Ne gyújtsunk az erdőben semmilyen gyertyát, mécsest! A tűzgyújtás hatóságilag tilos. A mesterséges fény megzavarja az éjszakai életközösséget. A nehézfémeket tartalmazó elemek mérgezik a talajt.
Ne aggassunk semmilyen növényt a rögzítő sodronyra! Elektrolit képződik, korrodálódik a fém.
Csak összességében tartsuk be a szerződésben foglaltakat, csak a fa és csak a tábla a legkívánatosabb.
Kedves erdőéltetők! Segítsünk a természetnek és egymásnak, testnek és léleknek legjobb csak a séta, a jó gondolatok és a békévé hordott emlékezés.
Köszönettel és szeretettel Paxnatura Kft. és az erdőfenntartók.”
Tömegközlekedéssel
Tatáról a Vértestolna és Tardos felé közlekedő helyközi buszról a Tata (Agostyán), Tábor elnevezésű megállónál szálljunk le. A buszmegállótól a természetvédelmi sorompón át a parkolóig, illetve az emlékerdő széléhez (kb. 150 m).
Autóval
Tatán áthaladva az 1-es úton a 11-es kilométertábla után jobbra (kitáblázva: Ökofalu), a természetvédelmi sorompón át az Ökofalu parkolójáig.
Az Emlékerdő ingyenesen látogatható minden nap 8 órától 17 óráig. Előzetes bejelentkezés szükséges. Bővebb információ az Emlékerdő honlapján és közösségi oldalán található.
