A Csurgó füves, kárpáti hangulatokat idéző katlana közvetlenül Bánkút mellett található. Találtunk róla egy szép, régi képet, amely mentén érdemes felidézni a ház múltját.
A szánkópályáról ma már lényegében akár a házig csúszhatunk, de nem volt ez mindig így. Az egykoron roppant elzárt erdészlakban, télvíz idején látta meg a napvilágot Kovács Ilonka. Az igaz történet jelenti az alapját a Déry-kisregénynek és az abból készült filmnek, amely emléket állít annak a hatalmas közösségi összefogásnak, amely a doktort és a bábát felsegítette a méteres hóban az elzárt Bükk-fennsíkra, hogy Ilonka épségben és egészségben születhessen meg (a kisregényben lett valahogyan Ilonkából Simon Menyhért).
A ma már a turizmust szolgáló erdészház állítólag a régen is csak éppen csorgó forrásról kapta nevét, s 1930 körül építette azt a terület akkori birtokosa, Pallavicini Alfonz, aki nyaranta kifejezetten szeretett itt időzni. Nem csoda, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország egyik legjobb hegyvidéki háza ez.
Az 1932-es képhez képest a tájban, legalábbis annak fényképen is látható részében nagy változás nem történt. Hogy jó-e, hogy minden sokkal közelebb került azóta? Ma már autóval roboghatnánk le a Bükk-fennsíkról egy vajúdó nővel a városba, ez igaz, de nem csak azért, mert út épült, hanem mert olyan komoly telek sincsenek már, amelynek a könyv és a film szintén emléket állít...
