Az aszály nemcsak az Alföldet, de a hegységeinket sem kímélte. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Vértes vízfolyásairól készített egy szomorú összeállítást.
Bár a hegyvidékeken a hosszan tartó szárazság nem hagy maga után olyan látványos jeleket, mint az Alföldön, de azért ott is jelen van. Az ideje korán barnuló lombok mellett a kiszáradt patakmedrek jelzik leginkább, hogy baj van.
Dr. Riezing Norbert a Vértesben készített néhány képet, amelyeken olyan patakok kiszáradt medrét mutatja meg, amelyek régen híresen bővizűek voltak. A Gerencséri-éren például a középkorban halastavakat alakítottak ki, de a vízfolyás a mellé épített Gerencsérvárat is egész évben ellátta a vízzel. Az Által-eret, amelynek alján most csak éppen csordogál víz, az Eszterházyak még hajózhatóvá akarták tenni, mert annyi volt benne a víz.
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan vizsgálják a klímaváltozás hazai ökoszisztémára gyakorolt hatásait, többek között a kiszáradó hegyi patakokban. Mint írják, míg öt évvel ezelőtt a korábban állandó vizű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, addig tavaly már a felüknél megfigyelhető volt ez a korábban szinte ismeretlen jelenség. És ez új kihívások elé állítja a vizek élővilágát. A kutatók szerint, ha a kiszáradások hossza és gyakorisága is növekszik, akkor csak a szárazságnak ellenálló fajok lesznek képesek hosszútávon fennmaradni vizeinkben.
