Pusztul a nád a Balatonban. A probléma elsősorban a nádasok parthoz közeli oldalán figyelhető meg, ott, ahol stégek, csónakbeállók szabdalják azokat fel.
Legutóbb mi is írtunk arról, hogy Alsóörs és Paloznak között, mintegy másfél kilométer hosszan, helyenként száz méter szélességben pusztul a nád. A nyár eleje óta a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetbe is több bejelentés is érkezett arról, hogy a Balaton több pontján, ahol tavaly nádas magasodott, most egyáltalán nem nőtt ki a növény. A sonline.hu Tóth Viktor limnológust kérdezte a balatoni nádasok helyzetével kapcsolatban.
A kutató elmondta, hogy az 1970–80-as években tapasztalt nádpusztulásokkal ellentétben most nem a növények víz felőli, hanem a part felé eső oldalán megy végbe mindez.
Elsősorban olyan intenzíven feldarabolt részeken, amelyeket stégek, csónakbeállók szelnek ketté.
Ahhoz, hogy a folyamatot megállítsák, hagyni és engedni kellene a Balaton természetes vízszintingadozását, és jelentősen csökkenteni kellene a nádasokban található különböző nyiladékok számát, például azzal, hogy településenként korlátozzák a stégek számát – mondta Tóth Viktor a sonline-hu-nak.
A nádasok kiterjedésének és állapotának megőrzése a tó egészsége szempontjából kiemelkedően fontos.
A nádas a természetes szűrőfunkciója mellett kiemelt szerepet tölt be a tó eredeti élővilágának megőrzésében, az élővilág sokféleségének fenntartásában.
Ma a partvonal kevesebb, mint felén húzódik kisebb-nagyobb nádassáv, ezek szélessége általában pár métertől kb. 150 méterig változik.
A legérintetlenebb és legerősebb nádasok továbbra is a tó nyugati felén találhatók, például Balatonberény, Keszthely vagy Szigliget környékén. Viszonylag nagy kiterjedésű, értékes nádasállomány található még Tihany mellett, a Sajkodi-öbölben, ahol a nádas szélessége helyeként a fél kilométert is meghaladja, vagy például a Csopaki-öbölben, ahol a 300 méteres szélességet is eléri.
