Mindenhol a legszebb pompájukat mutatják most a nyári virágok, és köztük talán a levendula a kirándulók egyik kedvence. A nagy területeket lilára festő virág nemcsak az emberi szemnek szép, de a rovarok is rendkívül szeretik a nektárját. Ha csak pár percig elmélyülünk egy tő levendula életében, csoda rovarokat láthatunk. Őrületes cikázás, zsongás, szemmel alig lekövethető hatékonyság, méhek, lepkék, legyek, bogarak gyűlnek az ellenállhatatlan illatra. És a rájuk leselkedő veszedelmek.
Ha egyébként csöndes helyen vagyunk, érdemes a levendulából érkező hangokat alaposan megfigyelnünk. A darazsak mély hangú zümmögése sokakban kellemetlen érzést kelt, de itt most csak az édességért jönnek, semmilyen agresszív viselkedésmintát nem mutatnak – mint például egyes társasdarázsfajok a fészkük közelében. Akár a lódarázs is közelről szemügyre vehető, amikor a nektárt nyalja, delíriumos jámborság veszi ilyenkor körül. A legyek üveghangon helikoptereznek, a lassabb röptű lepkék hangja pedig nem is hallható. Van azért kivétel, mindjárt mutatjuk!
Citromlepke lakomázik a levendula nektárjából
Poszméhek
A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) egyik nagy csoportja, a méhek végzik a virágzat beporzásának a legnagyobb részét. A pár milliméteres fajoktól a több centiméter hosszú poszméhekig megszámlálhatatlan méh érkezik a levendulára. A nagy testű, színpompás, bundás poszméhek (Bombus sp.) – akiket gyakran dongóknak is nevezünk – talán a legérdekesebbek.
A ligeti poszméh hosszú szívó-nyaló szájszerve tökéletesen alkalmas a levendula és hasonló más, csöves virágok nektárjának megszerzésére
A rovarok testarányait figyelve nem biztos, hogy elsőre belátjuk a röpképességüket, de tény, hogy a poszméhek kiválóan szárnyalnak virágról virágra, szisztematikusan végigjárva egy-egy bokornyi levendulát.
Olykor kicsit bumburnyáknak is tűnhetnek a dongók, láthatóan nem érdekli őket, ha a virágban már dolgozik egy kisebb méhtársuk, simán átgázolnak rajta.
Amikor belegabalyodnak egy-egy tereptárgyba, vagy nem találják az utat egy nagyobb virágból kifelé, akkor már-már komikus zörgéseket eredményez, ahogy erőből próbálják megoldani a helyzetet.
Gyakori fadongó érkezik lendületből a zsályára
Bár nem a poszméhek rokonai, hasonló kaliberű állatok a fadongók (Xylocopa sp.). Két fajuk él hazánkban, a kék és a gyakori fadongó, a gyakorlott szemnek is nehéz őket elkülöníteni egymástól. Közös tulajdonságuk a még a poszméhekénél is nagyobb testméret, a kékesen metálfekete szín, a füstös szárnyak, erős, masszív lábak és a sokkal gyérebb szőrzet. Bár a fadongóknak és a poszméheknek is van fullánkja, egészen komplikált feladat őket csípésre bírni, csak szorított helyzetben, védekezésből döfnek. A dongók fullánkja nem ragad bele az áldozatba, így akár többször is használhatják.
Posz és pöször
Ezen a ponton érdemes kitérni arra, hogy mit is jelent az, hogy posz. Babits Mihály a Hatholdas Rózsakert c. novellájában ezt írja: „Méhek és pillangók végső zavarban kerimbózsáltak a megcsonkított, özvegy lombok körül, néha le-lecsapódtak a földre, ahol kupacokba gyűlt a lenyírt virág, egy pöször nagy zengéssel a Gizi borzas hajába akadt…”. Büky László 2017-ben a Magyar Nyelvben megjelent elemzése szerint Babits itt a földi pöször nevű rovarra gondolt, amit Bácskában ismert meg. Ennek a mai magyar neve földi poszméh, az egyik leggyakoribb poszméhünk. Erre egy további bizonyítékot is találtunk, Baranyi László Zsolt Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisában a földi poszméh földi pöszörként és „fődi miheként” is megtalálható. A „poszt” tehát a pöszörrel egyenértékű előtagként fogadhatjuk el, és máris áttérünk egy újabb izgalmas rovarpárosra, ezúttal a lepkék rendjéből, a szenderfélék családjából.
Pödör
A halkan, inkább csak hurrogva cikázó kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum) is sokan ismerhetik. Ez a kis kolibri szerű szender (angol nyelvterületen emiatt hummingbird hawk-moth a neve) lett 2021-ben az év rovara, a Turista Magazinon is jelent meg róla írás, ide kattintva olvashatjátok el.
Kacsafarkával egyensúlyoz az akrobatikus röptű kacsafarkú szender
A kacsafarkú szender az egyik legjobb repülő a lepkék között,
és erre a tudására nemcsak a táplálkozásnál, hanem vándorútja során is szükség van: a kacsafarkú szender a telet Dél-Európában tölti, hazai áttelelésére csak a Pécs környéki mediterrán mikroklímájú területeken van példa.
Közeli rokona a pöszörszender (Hemaris tityus), amely hasonló életmódot folytat: a levegőben megállva mélyíti bele hosszú nyelvét a levendula csőszerű virágkelyhébe, majd a nektár kiszivornyázása után repül is tovább a következő virághoz. Hozzá nagyon hasonlít a ránézésre csak a szárnycsíkjai vastagságában eltérő dongószender (Hemaris fuciformis) – egy újabb példa a dongó-pöször átjárásra a nyelvben.
A már említett hosszú nyelvvel a lepkék el tudják érni, hogy le se kelljen szállni a virágra, ahol jóval inkább ki vannak téve a ragadozóknak, mint mozgás közben. Mivel a nyelvük a testhosszuknál is hosszabb lehet, használaton kívül praktikusan feltekerik, mint egy kerti slagot. Ezért kapta a lepkék nyelve a pödörnyelv elnevezést.
Gyilkos ölelés
Bár a legaranyosabb pöször még hátra van, ezen a ponton térnénk ki a virágokon élő egyik izgalmas pókcsaládra, a karolópókfélékre (Thomisidae). A karolópókok nem szőnek fogóhálót, csak biztosítókötelet húznak maguk után, illetve a petecsomót bugyolálják fonalba. Többnyire virágokon, növényeken ülnek, közben első két pár hosszabb, erősebb lábukkal tág ölelést formálnak.
A karolópók zsákmányra vár
Ha a gyanútlan áldozat, jellemzően egy beporzást végző rovar odarepül, a tág ölelés gyilkos karolássá válik, a pók megragadja áldozatát, és ott helyben el is fogyasztja. A karolópókok vadászatának sikerét növeli, hogy képesek a színváltásra: testük az aktuális virág színét veszi fel, hogy ravaszul beleolvadjon a környezetébe, tökéletes csapdát alkotva. Érthető a pöszörök stratégiája, hogy leszállás nélkül, csak tisztes távolból veszik fel a nektárt.
Arany pamacs
A pöszörlegyek, más néven gyapjaslegyek (Bombyliidae) is a bundás-jó röptű-hosszúnyelvű rovarmintát követik, ráadásul ők ezt a röpképességet a méhekhez és a lepkékhez képest feleannyi, azaz két szárnnyal érik el. A szárnycsapásaik így viszont már annyira gyorsak, hogy
röptük egy jellegzetes, nagyon magas hangú vinnyogáshoz hasonlít.
Sokszor előbb hallható a közelben szorgoskodó pöszörlégy könnyen felismerhető hangja, és csak azután látjuk meg magát az állatot, aminek a mozgása annyira gyors, hogy néha nehézséget okoz szemmel lekövetni az útját.
Egy pöszörlégy koncentrál a virág megközelítésére
A pöszörlegyek bundája finom szőrökből áll, több fajnak is aranyló sárgás színe van. A szájszervük a lepkékéhez hasonló, hosszú, előrenyúló szívóka. Repülés közben a lábtartásuk jellegzetes: az első két pár lábukat előre nyújtják, míg a hátsó lábpárt maguk mögött széttárják, és azzal is egyensúlyoznak repülés közben. Amilyen aranyos a virágról virágra zümmögő imágó, a lárvák életmódja már kevésbé kedves: a fajok nagy része nyűkorában más rovarok lárváiban élősködik.
