Nyár végére a Maros vízállása rendszerint lecsökken, és megjelennek rajta a homokzátonyok, amelyeket rögtön birtokba is vesznek a madarak.
A Maros 50 kilométert tesz meg az ország területén, és ahogy megérkezik a partiumi hegyekből, folyása lelassul, hordalékát lerakja. A homokból zátonyokat és szigeteket épít, de mindemellett romboló munkát is végez. A kanyarulatok külső ívén függőleges, szakadó partokat láthatunk, amelyeknek agyagos fala áradások alkalmával beleomlik a folyóba.
A folyó által épített zátonyok az év nagy részében nem láthatók, csak nyár végén, a vízszintcsökkenéssel kerülnek napvilágra.
Ezeket az új szárazföldeket a madarak is egyből megtalálják, hisz itt nyugodtan tudnak inni, pihenni és éjszakázni, és nem kell attól tartaniuk, hogy a ragadozó emlősök megtámadják őket.
A zátonyokon rendszeresen feltűnnek például szürke gémek, nagy kócsagok, bíbicek, sztyeppi sirályok, de nyár végén a fehér gólyák mellett néhány fekete gólya is megpihent ezeken, a tőkés récék pedig akár több százas csapatban is együtt éjszakázhatnak a szárazra került homokzátonyokon.
A Marosról még több érdekességet megtudhatsz a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság cikkéből.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
