Ha a természet csendjében és változatos formájában szeretnénk elmerülni, keressük fel az egész évben látogatható Fényes Tanösvényt, amely egyedülálló növénytársulásoknak, állatvilágnak ad otthont, és interaktív módon mutatja be a tatai fürdő közelében lévő terület természeti kincseit.
A „Vizek városaként” ismert Tatán egykor több tucatnyi forrás ontotta magából a kristálytiszta vizet, de az évtizedekig tartó bányászat következtében a feltörő víz elapadt, majd a bányászat megszűntével újra életre keltek a források. A „Fényesen” törtek fel a legnagyobb hozamú források, de sok fakadt az Öreg-tó medrében is. E csodálatos vizes élőhelyen megtalálható a fokozottan védett fészkesvirágzatú nagy aggófű (Senecio umbrosus) csakúgy, mint a kékperje (Molinia) faj, amelynek egyedszáma drasztikusan csökken. A környék faunája is rendkívül változatos: ide jár vadászni a szürke gém, de felfedezhetjük a hódok nyomait is. Az alábbi képek ízelítőt adnak e vadregényes tanösvényről.
A Fényes Tanösvény bejáratánál található alkotás középső részén egy átlátszó csőben cirkulál a víz, amely szimbolikusan is a középpontba helyezi az élet e nélkülözhetetlen elemét.
A tanösvényre belépve tájékoztató táblák segítségével értékes információkhoz juthatunk.
Széles, biztonságos pallókon sétálhatunk az egész ösvény mentén.
A Magyar Tudományos Akadémia kutatói már 1885-ben 287.000-m3-re becsülték a Tatán feltörő vizek napi hozamát, amely európai viszonylatban is jelentősnek számított.
Az ókori és középkori krónikák kiapadhatatlannak vélték a tatai forrásokat, de sajnos nem így lett.
A tanösvény építői a pallókon létesítettek egy kilátótornyot is, ahonnan kiválóan ráláthatunk a lápos területre.
A kilátótorony faszerkezete igen látványos.
Az évtizedekig tartó Csipkerózsika-álom után a természet ismét magára talált, és életre keltek a források.
A tata környéki mélyművelésű szénbányászat leállítása után egy évtizeddel újra megjelentek az első tatai források.
A mocsaras, lápos vidék számos állat- és növényfajnak kínál kiváló életteret.
A tanösvényen régi legendákról, valamint a víz energiájáról is széles körű ízelítőt kaphatsz.
Fényes Elek Komárom vármegyét leíró munkájában ekképpen ír a Fényes-forrásokról 1848-ban: „ A források közt természeti ritkaságaikra nézve különös említést érdemelnek a tatai Fényes-források, mellyeknek alacsony fekvésök mellett rendkívüli mélységök különös figyelemre méltó.”
A több mint ezer méteres tanösvény minden métere új és új meglepetéseket tartogat számunkra
Frissen megrágott fa a pallók mellett - a hódok is jól érzik magukat a vizes élőhelyen.
A holtfán új élet sarjad.
