A növények tele vannak titkokkal, a titkokat pedig egyre kevesebben ismerik. Egy könyv, amely arra vállalkozik, hogy átadjon valamennyit a régi korok emberének vadnövényekkel kapcsolatos tudásából a ma emberének.
Az idei év egyik legjobban várt könyve volt számomra Dénes Andrea Elfeledett növényeink című kötete. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nemrég megjelent könyv már a második kiadás, a tavalyi elsőről lemaradtam, mert azt villámgyorsan elkapkodták.
Ne hagyjuk veszni ezt a tudást
A vadon termő növények iránt érdeklődő olvasók számára Dénes Andrea neve bizonyára jól ismert, hisz a pécsi Janus Pannonius Múzeum etnobotanikusa, akinek korábban a Turista Magazin Gasztro rovatában is rendszeresen jelentek meg cikkei, az egyik legismertebb szakértője a témának. Oldala, az Erdőkóstoló blog a legnépszerűbb vadnövényes tematikus oldal, ahol nemcsak hasznos információkat tudhatunk meg az egyes fajokról és azok felhasználásáról, de remek recepteket is találunk.
Az Elfeledett növényeink című könyv a népi növényhasználat érdekességéibe vezeti be az olvasót.
A régi korokban a vadnövények felhasználásának sokkal nagyobb szerepe volt az emberek mindennapjaiban. Az értékes tudás az idő múlásával egyre inkább a feledés homályába vész. Még szerencse, hogy voltak és vannak olyan szakemberek, akik tettek és tesznek ez ellen; például úgy, hogy idős emberekkel beszélgetnek, régi irodalmakat olvasnak, összegyűjtik, rendszerezik az ismereteket és nem hagyják veszni ezt a tudást.
Bogáncslegó és pipacsbaba
Ha népi növényhasználatról van szó, legtöbbünknek a táplálkozási céllal gyűjtött növények jutnak eszébe, de számos más célra is használható sok növény. A könyvben szereplő közel 350 fajból 200 ehető vadnövény, 200 fajnak volt szerepe a ház körüli munkák során, például mosó-, súrolóeszközként, kötöző- vagy ragasztóanyagként, de van, amit tintaként, mást légyfogóként használtak. A vadnövényekből készítettek egyszerű gyerekjátékokat is, hallottatok már például a bogáncslegóról vagy a pipacsbabáról?
A könyvben külön fejezetet kaptak az ünnepek, szokások gyógyfüvei is.
Olvashatunk sok más mellett a gyógyfűszentelés hagyományáról, ami a Tolna és Baranya megyei németek körében volt a legelterjedtebb. Minden faluban meghatározott fajokat gyűjtöttek csokorba, ezek közé tartozott például a szurokfű, a kis ezerjófű, a cickafark, a fehér üröm vagy a közönséges vasfű. A nyári napforduló szokásaiban is meghatározott fajok játszottak szerepet. A közönséges orbáncfű az egyik legfontosabb volt, amit Szent János vagy Szent Iván virágának is neveztek, és úgy tartották róla, hogy elűzi a gonosz szellemeket.
Vadnövények a konyhában
A kötet utolsó fejezetében bepillantást nyerhetünk abba is, hogy ezt az értékes tudást hogyan lehet a 21. században a gyakorlatba átültetni. És ebben Dénes Andreának nagy tapasztalata van, amit velünk érdeklődőkkel is rendszeresen megoszt oldalán.
„…egyes fajok használata a felelevenített régi ismeretek alapján vagy a globális tudásnak, az online tartalmaknak is köszönhetően minimális szinten, de visszatért a mai használatba is. Saját családom tekintetében pedig a vadon termő tápláléknövények közül jó néhány faj a táplálkozásunkba is be tudott épülni. Néhány vadzöldség, mint a csalán, a lósóska, a podagrafű, a komlóhajtás, több vadgyümölcs, valamint pár vadon termő fűszernövény egészíti ki az alapanyagokat a konyhánkban” – írja a szerző.
A könyvben számos vadnövényekből készült étel elkészítési módját is megtaláljuk, mint a csipkecibere-leves, a komlós-kovászos kenyér, paradicsomos iringós saláta, de az is kiderül, milyen finomságot takar a vadkörtecsűgör név.
További részleteket a könyvvel kapcsolatban ITT találtok.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
