Elindult a Horizont - Kipróbáltuk a kerékpáros kalandtúrát

Március utolsó napján adták át hivatalosan a Horizont első, nagyobb szakaszát, amely 458 kilométeren át kanyarog Bakonybéltől Nagyorosziig. A sajtónak és a kerékpáros szakmának tartott bejárás során teljes körű ízelítőt kaptunk az útvonal változatosságából: erdei aszfaltút, füves domboldal, döngölt földút és köves, sziklás terep is része volt a nagyjából 30 km-es szakasznak.

Az 1500 kilométeresre tervezett kerékpáros túraútvonalat a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (Maketusz), a KLND terepbringás kerékpáros közösség és az Aktív Magyarország közösen álmodta meg.

Ekkorra Szentgotthárdtól Tokajig tekerhetünk majd a narancssárga, felkelő napot (vagy bukósisakot? küllőket?) formázó jelzés mentén.

Az átadó a Visegrádi-hegység egyik közismert csomópontjában kezdődött, hiszen a Pilisszentlászló határában található Kisrigó étterem mind a kerékpárosok, mind a gyalogos túrázók kedvelt indulópontja. Révész Máriusz Aktív Magyarországért felelős államtitkár itt a kamerák előtt festette fel a szakasz utolsó jelzését, és így szimbolikusan is elkészült az első nagyobb, végig jelzett Horizont-etap.

Beszédében elmondta, hogy a kerékpáros közösség régóta dédelgetett vágya volt, hogy az Országos Kéktúrához hasonlóan teljesíthető, az egész országot átszelő útvonaluk legyen. Ez az egyszerűnek tűnő ötlet azonban évekig tartó tervezést, egyeztetést, engedélyeztetést, fejlesztést igényelt. A teljesítéshez elkészült a Horizont applikáció is, ezen keresztül lehet pecsételni a megadott pontokon – ezt később többször le is teszteltük.

A hivatalos megnyitó után a jelen lévők többsége kerékpárra ült, hogy a gyakorlatban is kipróbálja, tesztelje a bringás túrát. Pilisszentlászlótól elgurulva egy laza lejtővel hangolódtunk a túrára. Az útvonal egy részét már meglévő kerékpáros útvonalakra húzták rá, itt pl. a PilisBike kerékpáros jelzései párhuzamosan futnak a Horizonttal.

Az erdei úton kellemes tempóban értünk le a Bükkös-patak mellé, majd az első bélyegzőhelyig, a Sikárosi erdészházig. Ez egy pici letérés az útról, az Országos Kéktúra bélyegzőpontjánál kell keresni a jelet, itt lehet begyűjteni a virtuális pecsétet.

Az előzőleg letöltött alkalmazás jól vizsgázott, hiszen a Sikárosi-rét közelében egyáltalán nincs térerő, de az app így is feldobja a bélyegzési lehetőséget, és megjegyzi későbbre, így offline is tudtuk érvényesen igazolni.

Ha már az app szóba került: a Horizont igazán nem cifrázza túl, könnyen kezelhető, pont azt tudja, amit kell. Kiválaszthatjuk a szakaszokat, látjuk a pecsételőhelyeket, ha a közelükbe érünk, fel is dobja automatikusan, így gyorsan és kényelmesen tudunk „pecsételni”.

Az alkalmazás ezen kívül mutatja a vízvételi lehetőségeket, közmosdókat, a szervízpontokat, kölcsönzőket, látnivalókat, szállásokat, sőt, e-bike töltési lehetőségeket is.

Továbbgurulva még mindig a Sikárosi út kellemes aszfaltján tekertünk, immár egy-két fokozattal megsegítve a pedálmunkát, amire szükség(em) is volt a hosszan elnyúló emelkedőn. A Király-kúti-nyereg után begurultunk Pilisszentkeresztre, ahol a következő pecsételőpontnál, a Hilda cukrászdánál pihentünk meg energiapótlásra.

Persze nem ígérhetjük, hogy az utánunk jövőket is Horizont-szimbólumos sütivel fogják várni, de az jó ötlet, hogy egy kerékpárosbarát szolgáltatásnál kell pecsételni. Pláne, ha cukrászda.

A települést elhagyva elbúcsúztunk az aszfalttól is, és innen kezdődött az igazi kihívás, a terepbiciklizés. Mármint kihívás annak, aki egyébként nem szokott terepen kerekezni, vagy nem túl gyakran. Először egy fakitermelés miatt nehezen járható, dagonyázós szakaszon kellett áttekerni – az appban láttuk is a figyelmeztetést, amit egyébként mi magunk is be tudunk küldeni, ha bármi akadályt észlelünk az úton.

A Szántói-nyereg után először sima földúton haladtunk (persze ha éppen itt dolgoznának munkagépek, ez sem lenne olyan sima), majd következett a rázósabb szakasz. Szó szerint, hiszen a kisebb-nagyobb kövekkel megszórt földúton lefelé gurulva erősen kapaszkodtunk a kormányba, hogy ne rázza ki a kezünkből.

Amikor kicsit lankásabbá vált a terep, és én is belejöttem a kövek közti szlalomozásba, már szinte élveztem is, amikor a döngölt földúton kellett kerülgetni a hatalmas, egész utat beterítő pocsolyákat, vagy a mélyúton egyensúlyozni az egynyomos ösvényen. Persze a gyakorlottaknak ez lehet maga a mennyország, nem véletlen, hogy a Horizontot is errefelé, a terepbringások amúgy is kedvelt útvonalára hozták.

Csobánka felé közeledve kinyílt a táj, és feltűnt előttünk a Kis-Kevély - ezt onnan tudom, hogy legalább kétszer sikerült felnéznem, miközben görcsösen figyeltem minden követ, gödröt és tócsát a kerekem előtt. Pilisborosjenőre ismét gurulva érkeztünk, itt is egy vendéglátóhelyhez, a Nappali kávézóhoz került a pecsételőhely. Innen már csak a szomszédos Ürömig tekertünk, ahol véget is ért a bemutató túra.

A nap elején, még a hivatalos megnyitó alkalmával Pénzes Erzsébet, a Horizontot megvalósító Maketusz elnöke azt mondta: „Azt szeretném, hogyha néhány év múlva valaki azt mondja, hogy Horizontozni mentem, azt ugyanúgy értse mindenki, mint amikor ma valaki azt mondja, hogy kéktúrázik”.

Való igaz, sok a hasonlóság a két túramozgalom között. Mindkettő országon átívelő, szakaszosan lehet teljesíteni, bélyegzéssel kell igazolni, és sok látnivalót ejt útba. Ugyanakkor több fontos különbség is akad, ilyen például a belépési küszöb: a Horizontot nem kezdő bringásoknak ajánlják, és ezt érdemes komolyan is venni. Egyrészt a megfelelő járgány is elengedhetetlen (gravel, masszívabb trekking vagy mountain bike ajánlott), másrészt a magabiztos kerékpárkezelés is előny, ha nem feltétel ezeken az útvonalakon.

Viszont aki rutinos bringás, de kipróbálná magát terepen, vagy már gyakorlott ezen a téren, de újabb motivációra vágyik, annak garantáltan óriási élmény lesz végigtekerni az országon.