Nyár elején sok természetfotós bakancslistáján szerepelnek a kis vörös ördögök, és mivel rókából akad bőven, egész sokan kipipálhatják ezt a sort. Galériánkban négy remek fotós képein keresztül leshetjük meg az egész nap gyakorlatozó osonóbajnokokat, sőt, szemtanúi lehetünk annak is, ahogy az egyik rókamama Tás helyett egy kismalacot visz haza az éhes rosszcsontoknak.
A vörös róka az egyik olyan állat, amely erősen megosztja az embereket, a tényekkel pedig nehéz vitatkozni, vagyis hogy mára eléggé elszaporodtak, köszönhető ez részint a természetes ellenségek lecsökkenésének, eltűnésének, és ha nagyon belemennénk, akkor az okok gyökerénél elég jelentősen ott lenne az ember is. A sok róka sok zsákmányt ejt, főleg az utódnevelési időszakban, ez pedig vadgazdálkodási és természetvédelmi szempontok miatt beavatkozást igényel, ezért a róka Magyarországon dúvadnak számít, így vadászható. A róka nem azért ejt sok zsákmányt mert gonosz, hanem mert éhes, és mint minden élőlény a túlélésre játszik, ez ilyen egyszerű.
A rókamama egy igazi ínyencséggel tér haza, a vadvilágban szinte mindenhol most nevelik a kicsiket, így a zsákmány gyakran egy másik faj kicsinye lesz, ezúttal egy kismalac.
Ennek ellenére ne érezze furán magát senki, ha a most következő képek láttán mégis a „Jaj, de cuki!” érzés tör ki belőle, ez teljesen normális, és paradox módon ez is a túléléshez köthető. A szőrös és tollas állatok mindig is jobb PR-al rendelkeztek, mint mondjuk a hüllők, de leginkább az arc a kulcsa mindennek. Ha egy ember egy baba arcát nézi, akkor az erős érzelmeket vált ki belőle, mégpedig gondoskodásra készteti. Konrad Lorenz etológus ezt „baby-face effektusnak” nevezte el, amely az állatoknál ugyanúgy megfigyelhető. Ez a kicsik szempontjából élet-halál kérdése, és az evolúcióban semmi sem történik ok nélkül. Ugyanis, ha a szülő meghal, eltűnik, akkor egy másik felnőtt nagyobb valószínűséggel fogja felnevelni a kicsit, még ha nem is a sajátja.
A kiváltó jegyek pedig – a rajzfilmekből is ismerős – kerek arc, nagy szemek, kis orr és kis száj, amelyek pozitív érzelmeket hoznak felszínre, így ösztönözve a gondoskodó viselkedést.
Ezen felül még a következő reakciókra is számíthatunk magunktól, ha egy kisbaba vagy állatkölyök arcát nézegetjük: akaratlanul is mosolyra húzódik a szánk (nem érdemes ellenállni), majd beindul a gügyögés, a magasabb hangon hallatott negédes szavak áradata, vagy az olthatatlan vágy a fentebb is említett rövidke mondat hangos kikurjantására.
Nos, e hosszú felvezető után jöjjenek a kis rókafiak, ne szégyelljünk mosolyogni, és azt se feledjük, hogy a képek láttán az agy jutalmazó központját is erősen ingereljük! A galériáért kattints az alábbi képre:
Márk ezt a két kisrókát Cegléd mellett, egy mezőn fotózta. Ők már nagyobbacska és óvatos kölykök, mert egész későn, naplemente előtt bújtak csak elő.
