Élményekkel teli küldetés a hazajárás

Jártam a Lófingató-hegyen és pilisi gyilkosságok helyszínén, szellemjárta kőtoronyban, illetve mecseki láthatatlanok nyomában. Geológiai érdekességekre bukkantam hegycsúcsokon és szakadékokban, valamint filmekbe illő helytörténeti sztorikat kutattam. Sok minden történt egy év alatt a terepen.

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
Gulyás Attila és Lánczi Péter
2018. december 30.

Jártam a Lófingató-hegyen és pilisi gyilkosságok helyszínén, szellemjárta kőtoronyban, illetve mecseki láthatatlanok nyomában. Geológiai érdekességekre bukkantam hegycsúcsokon és szakadékokban, valamint filmekbe illő helytörténeti sztorikat kutattam. Sok minden történt egy év alatt a terepen.

Milyen jó neked, mert a hobbid a munkád! - szokták nekem mondani sokan irigykedve. Valóban nem panaszkodhatok, de ilyenkor mindig hozzáteszem, hogy a munka nem szórakozás, a szórakozás pedig nem munka. Mindettől függetlenül a terepen vagy a témák kutatásával töltött idő sok pozitív benyomást, hasznos tudást és tapasztalatot ad nekem, amit igyekszem másokkal is megosztani. Idei útjaim során is rengeteg látványos és figyelemreméltó helyen jártam, melyekről számos élmény és cikk született. Ezekből szemezve készítettem egy csokrot, melynek nem más a célja, mint bemutatni hazánk változatos szépségét, rejtett kincseit és izgalmas történelmét, és egyben motiválni a felfedezésre és kalandra vágyókat az útra kelésben.

 

Gerecsei bivakolás a Király-kútnál 


Még februárban fagyos rengetegben kerestük fel kollégámmal a börzsönyi Kámor hegyet és az oldalában megbúvó rejtekeket. A Hugó-villánál és a Kámori-rókalyuknál már korábban is jártam, de a Csepegő-kő híres jégcsapjait addig még sosem láttam. Sajnos a katarzis a nagy hideg ellenére is kisebb volt a vártnál, de a börzsöny téli hangulata és a Kámorról szóló legendák együttesen tették kedvencemmé ezt a helyet, valamint a rejtélyeiről szóló cikket.

 


A Csepegő-kőnél


Kedvenc tájaim között is kedvenc a Börzsöny. Keresztül-kasul járva hegyeit és völgyeit mindig találok itt témát, legyen szó geológiai érdekességekről vagy helytörténetről. Előbbi felfedezéseimet a Honti-szakadékban tettem, ahová már régóta terveztem eljutni. Az Ős-Ipoly medrének is tartott völgy alsó szakaszán bárki könnyedén találhat 15 millió éves tengeri ősmaradványokat. Szerencsére nekem sem kellett sokáig keresgélnem a patak kövei között, hogy megleljem egy szépen fennmaradt hinia lenyomatát vagy más csigák és kagylók maradványait. A híres börzsönyi oroszlánvadász, Kittenberger Kálmán élettörténete a hegység déli részeire kalauzolt el, míg egy márianosztrai turistaházazás során a fegyház és a hozzá kapcsolódó bányászat történelme volt számomra lebilincselő.

 


Páratlan úti cél a Honti-szakadék

 


Nem kell sokáig keresgélnünk, hogy ilyen ősmaradványokat találjunk

 

Korábban nem különösebben foglalkoztam bányákkal, de a helytörténet kapcsán a börzsönyi aranytárók izgalmas magas-börzsönyi helyszínekre kalauzoltak el. Azt meg pláne nem gondoltam, hogy az Oroszlányi Bányászati Múzeum gépszörnyei, kisvasútja és általában az itt található monstrumok teljesen le fognak nyűgözni. Ez az a hely, ahol az ipari múlt és az élmények találkoznak, és korosztálytól függetlenül szórakoztatják a látogatókat.

 


Gépszörnyek közt a bányában


Egy ismerősömnek köszönhetően bukkantam rá Bicske határában Nagy Károly egykori csillagvizsgálójára. A sorsára hagyott és romos épület nem csupán a híres matematikus és csillagász hagyatékáról, de egy izgalmas második világháborús történetről is mesélt, melynek nyomai a mai napig látszódnak a torony körül. Háborús emlékeket innen nem messze, Zsámbékon is volt szerencsém megtekinteni. A település határában található repülésrégészeti kiállítás is nem várt élményeket tartogatott számomra, főleg, hogy a tárlatot bemutató Légrády Lajos szinte megeleveníti előttünk a roncsok történetét.

 


Bicskei csillagda

 

 ...és ma is ott heverő háborús emlékei

 

Az idei felfedezőútjaim során a leglátványosabb helyszín talán a Damasa-szakadék volt, ahová kollegáim segítségével ereszkedtem le. A turisták által kevésbé ismert, ugyanakkor ámulatba ejtő, közel 20 méter mély szakadékot a kutatók is csak a 20. század végén kezdték el vizsgálni. A keletkezésével kapcsolatban nem egy csupán ritka és érdekes földrajzi jelenségre derült fény, a róla szóló legenda is egy rendkívüli és valós esemény - népi motívumokkal is kiszínezett - történetét örökítette meg.

 


Damasa-szakadék


Több helyszínen is jártam a Pilisben, ahol 1947-ben feltehetőleg egy zavarodott orosz katona öt fiatallal és két kirándulóval is végzett. A brutális történet részletei máig homályosak, miután az akkori politikai elit az esetet propagandacélokra használta fel. Az igazi tettes kiléte máig ismeretlen, a téma ezért is volt számomra olyan érdekfeszítő.

 


Pilisi gyilkosságok helyszínén

 

Megszámolni sem tudnám, hány alkalommal jártam idén a Vértesben. Hol gyalogosan, hol két keréken látogattam el a kedvenc, illetve az addig még ismeretlen helyekre. Utóbbiak közé tartozott a Pamlag-völgyi sziklaüreg felkutatása, illetve a napjainkra kedvelt fotótémává vált Bokodi-tó felkeresése is. A 2018-ban megjelent Turista Magazinok jelvényvadász rovataiba pedig két vértesi túramozgalmat is beválogattam. Az egyik a megújult Vértesi tájjáró, a másik pedig a kihívást jelentő 77 km-es Vérkör.

 


A Pamlag-völgy feletti sziklákon


Nyáron négy nap alatt jártam le a több, mint száz kilométer hosszú Balatoni kéktúrát, melyről négyrészes online cikksorozat született. Talán nem ez volt a legkedvesebb vándorutam a sok közül, de mindenféleképpen emlékezetes marad számomra a panorámákban gazdag balatoni útvonal.

 


A Balatoni kéktúrán panorámából nem volt hiány

 

 

Egyedi és szellemes túratematikának köszönhetően bringázhattam a Naprendszerben, ami valójában a Gödöllői-dombság változatos terepviszonyait jelentette. Az út végén a saját szememmel is megcsodálhattam a meglátogatott bolygókat, ami nagy élmény volt, mert korábban még nem néztem bele ilyen távcsőbe.

 


Bringával a Naprendszerben


A Bakonyban fantasztikus szurdoktúra keretében akadtam rá látványos levéllenyomatos mésztufára, miközben a Rómer Flóris nyomában jártuk a hegységben kanyargó zöld utat. Hasonló kirándulást tettem még kora tavasszal a budai hegyekben is, akkor a sárga jelzéseket követtem a városközeli erdők ismert és kevésbé felkapott részein.

 


Rómer Flóris nyomában

 

 Levéllenyomatos mésztufa a Kertes-kői-szakadékban

 

Mecseki láthatatlanoknak nevezett 1956-os szabadságharcosok nyomában fedeztem fel újra a Mecseket. Gyerekkorom óta nem jártam erre, így ez a háromnapos, gyönyörű őszi kirándulás valóban egy igazi expedíció volt számomra. Az orfűi turistaház kényelme - ami az itteni bázisunk volt - és a környék látnivalói meggyőztek arról, hogy ide még többször vissza kell térnem.

 


A mecseki láthatatlanok nyomában


Az Aggteleki-karszt hol szelíd, alpesinek ható, máshol vadregényes sziklarengetegében kirándulva akadtam rá a Szádvár még nagy részben feltáratlan romjaira. Történelme és varázslatos környezete egyszerre késztetett írásra, melyről ez a cikk született.

 


Panorámás kilátás a Szádvártól


Örök kedvencem a Magas-Tátra, ahová idén két alkalommal is ellátogattam. Nyáron útonállóval is találkoztunk, összel pedig kimondottan télies időben, de ragyogó napsütésben kapaszkodtam fel az Osztervára, amely egy könnyű út során ajándékozott meg lenyűgöző panorámával. Ugyanezen a kiruccanáson egy régi tervemet is valóra válthattam. Átkeltem a Bélai-havasokon, ami ellentétben a Poprádi-tó környéki utammal, sokkal kevesebb kilátást tartogatott, bár élményben így sem volt hiány. A hazaúton pedig a kollégáimmal közösen csodáltuk meg a Dobsinai-jégbarlang izgalmas járatait, melyek a klímaváltozás ellenére is lenyűgöző képződményeket tártak elénk.

 


Kilátás az Oszterva oldalából a Poprádi-tóra


A különös vagy éppen vicces hangzású helynevek a nevükön túl is tartogathatnak élményt. Ezért is látogattam el a panorámás Lófingató-hegyre, melynek bozótosában rejtélyes érdekességre bukkanhatunk. Az egykor szigorúan őrzött titkos szovjet katonai bázis ma is tartogat titkokat, de ezekre a választ nem a romos és életveszélyes betonfedezékek adják meg, ezért inkább ne merészkedjünk le a sötét bunkerekbe.

 


A Lófingató-hegy

 

...és a titka


Tavaly rengeteg teljesítménytúrán vettem részt, de idén több okból is elmaradtak ezek a szervezett tájjárások. A Kőről kőre a Vértesben, a Pilis 50-en és a forrástúrán, valamint egy rendhagyónak mondható városi kiránduláson kívül máson nem is voltam, inkább magamtól vagy munkából jártam az erdőt és mezőket. A teljesítménytúrázást egyébként mindenkinek csak ajánlom, aki magától nem tudja, merre is induljon a természetben, esetleg túratársakat keres, vagy csak sportolni akar. Ebben a természetjáró műfajban mindenki erőnléttől, kortól függetlenül találhatja meg a számítását. A „teljesítmény” szó senkit se riasszon vissza!

 


A Vitányvárnál éjjel


A Turista Magazin szerkesztőjeként mondhatni hivatalból járom a hazai bakancslistás helyeket. Az így szerzett élményeim bemutatásával pedig mindig is az volt az elsődleges célom, hogy másoknak is kedvet és tippet adjak a természet-, illetve az országjáráshoz, ami olyan élményekkel, tapasztalattal és ismeretekkel gazdagítanak minket, mely minden embernek csak a hasznára válhat. Egyszerűbben megfogalmazva az üzenetemet: te is „Indulj el egy úton.”

 

Kapcsolódó cikkek: 

MIT TEGYÜNK, ÉS MIT NE, HA VILLÁMLIK

MAGASHEGYI ÉLMÉNYEK KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK
RAKÉTÁK A PILISBEN

EMBEREVŐ CIGÁNYOK VESZTŐHELYE

SZONDI-EMLÉKEK NYOMÁBAN

Cikkajánló