Zúgók, vízesések, meseszép völgyekben megbúvó kis falvak, pompás panorámájú kilátók, valamint egy erdős hegyoldalban álló erősség várja a Kelet-Mecsek felfedezőit.
A Mecseket jól ismerő természetjárók nem véletlenül nevezik az Óbánya és Kisújbánya között fekvő vadregényes völgyszorost a hegység egyik leglátványosabb, mondhatni kihagyhatatlan túraélményének. Az Óbányai-völgybe induló, és a Vár-völgyet is bejáró túraútvonal kétségtelenül az egyik legszuperebb választás, ha egy rövid kirándulás keretében akarunk minél több mecseki csodát és érdekességet megismerni.
Egy kis sváb településről indulunk, amit „magyar Svájcként” is szoktak emlegetni. Az egyutcás kis Óbánya rendezett portáiról, egyedi hangulatáról ismeretes, ahol a lakóházak többsége ma is őrzi a sváb falvakra jellemző fésűs beépítésű, oldaltornácos településképet. A mára már üdülőfaluvá vált romantikus kis község német neve (Altglashütte azaz “régi üveghuta”) árulkodik a 18. században ideérkező sváb telepesek mesterségéről. Óbánya közgyűlése a lakosokkal egyetértésben védetté nyilvánította a régies hangulatú, romantikus utcaképet, azaz a hagyományoktól eltérő építkezés nem megengedett. Ennek köszönhetően a községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly-díjat, 1992-ben.
Rendezett és hangulatos porták mentén vesszük be magunkat a völgybe
Óbánya és a felette húzódó vadregényes völgyszoros népszerű helyi látványosság, így nem véletlen, hogy a faluba tilos behajtani, csak az ott lakók és az engedéllyel rendelkezők közlekedhetnek gépjárművel. Aki autóval érkezik, annak a település határában kialakított parkolóból indul a túra, ami hétvégén és ünnepnapokon fizetős.
Mielőtt átsétálunk a pompás kis falun, hogy bevegyük magunkat a már említett híres völgybe, előtte a település központjából induló zöld háromszögjelzésen akár egy kis kitérőt is tehetünk az Óbányai-völgyre és a falura néző kilátóhoz. A Belátó-kilátó 356 méteres magaslatáról tényleg csak az egyutcás kis település fehéren sorakozó házaira és az annak otthont adó szorosra lehet rálátni, hiszen a faszerkezet nemigen magasodik az erdő lombkoronája fölé, csupán északnyugati irányba enged kilátást.
Kilátás a Belátó-kilátóból
Túránk, és egyben a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet legizgalmasabb látnivalója kétségtelenül az Óbánya és Kisújbánya között húzódó, zúgókkal és vízesésekkel, fantasztikus sziklaalakzatokkal tarkított katlan, amely mindössze két kilométeres hosszával is több órára lekötheti az ide látogatókat. A sziklás környezetben zubogó patak és a piknikezés kényelmét szolgáló erdei pihenőhely idillje főleg a kisgyerekes családok számára biztosíthat egész napos programot.
A zsákfalu felső végénél találjuk a pisztrángos tavakat, ahol szezonban meg is kóstolhatjuk a frissen elkészített halat. Itt lépünk be a Dél-dunántúli Kéktúra jelzését követve az egyre szűkülő völgybe, ahol rögtön a kirándulásunk elején kis zúgók sora fogad minket. Bár egy-két patak menti házat még mellőzünk, lényegében kiértünk a háborítatlan természetbe, ahol bükkerdővel borított és egyre meredekebb partfalak vezetnek, egyre feljebb és beljebb a varázslatos mecseki vadonba.
A turistaút több alkalommal is átkel a patakon, valahol pedig a mederben vezet
A jellegzetes táj láttán bárkiben felmerülhet a kérdés: hogyan alakultak ki ezek a szemet gyönyörködtető sziklaformák és vízesések? Lényegében a patak természetes feltárómunkájáról van szó, aminek bevágódása a Kelet-Mecsek szinte teljes középső-jura és alsó-kréta rétegsorát tárja elénk. A változatos földtani fejlődéstörténetnek köszönhetően a völgy elején tengeri eredetű foltos mészköveket láthatunk, majd márgák és feljebb érve nagyobb karbonáttartalmú, kovás mészkőváltozatok figyelhetünk meg. Helyenként tűzkőgumók és különböző ősmaradványokat tartalmazó rétegeket is láthatunk, de ehhez a megfigyelésekhez már szemfülesnek kell lennünk, hiszen a kövek csak akkor mesélnek a tájról és időről, ha tudjuk, mire kell figyelnünk.
A 150 millió évvel ezelőtt vízszintesen lerakódott, átlagban 10–15 cm vastagságú mészkő- és márgarétegek a tektonikai hatások miatt ma közel 30 fokkal kibillenve alkotnak látványos sziklaereszeket, ferde zúgókat és vízeséseket.
Zúgókból és vízesésekből itt nem lesz hiány
Néhol kalandosan, a patakmederben vezet az ösvényünk, de azért ez még nem egy Rám-szakadék. A völgy felső részén elérjük a környék egyik természeti csodáját, a Csepegő-követ. A patak fölé magasodó, mohával fedett, több méter magas mésztufatömb üregeiből folyamatosan szivárog, csepeg a víz, ami főleg a téli, fagyos időben még látványosabban fest mesébe illő jégcsapjaival. Ezek a forrásmészkőnek is nevezett sziklák mindössze 15 ezer évvel ezelőtt kezdtek el kialakulni, és a gyarapodó folyamat napjainkban is tart. Ezek a kövek mondhatni csecsemőkorban vannak az utunk során látott sziklamatuzsálemekhez képest.
A Csepegő-kövektől alig pár lépésre találjuk az óbányai völgyszoros elsőszámú látványosságát, a térképen is feltüntetett Ferde-vízesést. Ferdeségét a kréta kori tektonikus mozgások erői okozták. A pados mészkőrétegeken ferdén, félig vízesésszerűen átbukó kis patak valóban egyedi látványt nyújt.
Az Óbányai-völgy egyik legfőbb attrakciója a lenyűgöző Ferde-vízesés
Tovább követve a számtalan sziklalépcsőn lefolyó patakot egy kis tisztásra érkezünk. Az esőbeállós pihenőhelynél fakad a Bodzás-forrás, ahol padok és asztalok, valamint tűzrakó hely marasztalja a természetjárót. Ilyen hangulatos erdei pihenővel még utunk során fogunk találkozni.
A patak a Bodzás-pihenőnél is sziklalépcsőkön bukik alá
Elhagyva a pihenőt lassan beérünk Kisújbányára (németül Neuglashütte-nek hívták), ami a festői szépségű Kisújbányai-medence gyöngyszeme. A mai üdülőfalu az óbányai erdők kimerülése után jött létre, amikor a hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára. A hutamester és üvegfúvói Morvaországból származó, németajkú emberek voltak, a velük érkező zsellérek pedig feltehetően bajor telepesek voltak.
A település az 1760-as évek elején kezdett el fejlődni, de a rengeteg fát felemésztő üvegkészítés miatt a huta csak 1784-ig működött.
Ezt követően a lakosok tehéntartásból, tejtermékek eladásából éltek, és teljes önellátásra rendezkedtek be, amely életforma jóformán a 20. század közepéig kitartott. A szocializmusban a település gyors sorvadásnak indult, és a 70-es években teljesen elnéptelenedett. Ma a szépen felújított portáit elsősorban városiak vásárolták meg, és üdülőfaluként őrzik a vályogházak hagyományos építészeti formáit.
Időutazás Kisújbányán
A falutól északnyugatra, kezdetben a kék jeleket, majd a zöld háromszöget követve érünk fel a pompás panorámát nyújtó Cigány-hegyre. Itt, a Kelet-Mecsek központjában egy 2007-ben felújított kilátóról tekinthetünk körbe az erdőséggel borított hegyes-völgyes tájra. A látvány igazán megéri az egyáltalán nem hosszú és nem túl meredek kitérőt, ahol tűzrakót és padokat is találunk.
Cigány-hegyi-kilátó
A kilátóról körpanorámával szemlélhetjük a Mecsek keleti vidékét
Talán még kényelmesebb piknikezőhelyként szolgál a kilátóhoz közeli, a völgyben megbúvó kis tisztás. Házikó, padok és tűzrakó, valamint egy forrás teszi teljessé az erdei kikapcsolódást, amit a Dél-dunántúli Piros útvonala mentén találunk. A Pásztor-forrás pihenőhelyét a Cigány-hegyről többféleképpen is megközelíthetjük. Vagy a sárgát és a piros jeleket követjük, vagy a sárga és kék keresztet követően a Szent Márton-úton ereszkedünk le a piroshoz, illetve a táborhelyhez.
Piknikezőhelyekből errefelé nincs hiány, de mind közül az egyik leghangulatosabb a Pásztor-forrásnál fekvő táborozóhely
Innen már a Vár-völgy kanyargós aszfaltútján folytatjuk az utat. Elsőre talán eseménytelennek hat az úton való trappolás, de ha figyelmesek vagyunk, akkor az utat szegélyező sziklák érdekes formákat mutatnak. Felismerésükben, értelmezésükben a velünk együtt haladó földtani tanösvény információs táblái segítenek.
A Vár-völgy kanyargós aszfaltcsíkján
Magyaregregy irányába tartunk, de nem végig az aszfalton. Nem véletlen hívják ugyanis Vár-völgynek utunk ezen szakaszát, ami már árulkodik következő látnivalónkról. Több forrást követően az Iharos-kútnál elhagyjuk a műutat, és felkapaszkodunk a meredek hegyoldalba. Oldalazva emelkedünk, miközben érintjük a Gergely-Éva-forrást is, majd kisvártatva felbukkan előttünk az erdő fái között felsejlő Máré-vár fehérlő romja.
Máré-vár madártávlatból. A háttérben Magyaregregy házai is kivehetőek
A legenda szerint a vár urát, Máré vitézt háborúba szólította a király. Szép feleségét a várban hagyta, aki sok éven keresztül hiába várta haza hitvesét, hírt sem hallott felőle. A bánatos asszonyt előszeretettel látogatta a szomszéd vár ura, Miklós vitéz. A románc gyümölcse egy kislány lett, és ezt látva a hazatérő Máré éktelen haragra gerjed. A gyermeket tömlöcbe vetette, ágyúival pedig szétlövette a szomszédos várat, melynek romja között pusztult el az asszony és Miklós vitéz is. A feleség közvetlenül a halála előtt még megátkozta lányát a születéséért. A monda szerint az átokkal sújtott leány még azóta is a hegy mélyén rejtőzik, de minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgy patakjában fürdik, és fésüli hosszú haját. Csak az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár, és megcsókol egy medvét, egy kígyót meg egy varangyos békát
A hajdani lovagvár keletkezéséről keveset tudunk. Feltehetőleg a 13. században, a tatárjárás után emelték. Első írásos emlékei is ebből az időből származnak. A kezdetben gótikus stílusú ötszögű építményt később reneszánsz palotává alakították át, amit 1543-ban a török lerombolt. A hódoltságot követően már csupán romként, a pécsi püspök birtokaként említik.
Az évszázadokon keresztül pusztuló falak még a közelmúltban is átéltek egy ostromot. 1956-ban a Vár-völgyből egy orosz tank tüzelt a romos falak mögött megbúvó „Mecseki láthatatlanoknak” nevezet szabadságharcosokra. A falon tábla emlékeztet az itt meghalt két ellenállóra.
Az ötszögletű Máré-vár egy kis helytörténeti kiállítást rejt
A várrom 1958-ban került műemlék védelem alá. A régészeti feltárást követő helyreállítási munkák (1960–66) során konzerválták az omlásnak indult falakat, és restaurálták a belső udvar épületét, melynek földszintjén vártörténeti kiállítást rendeztek be. A várat május 1-től, szerdától vasárnapig lehet látogatni, addig csupán körbejárhatjuk az épületet, illetve megpihenhetünk a bejárat alatti padokkal ellátott tűzrakó helynél.
Negyedórás ereszkedéssel érünk le a Vár-völgyben álló kulcsosházhoz, ahonnan újfent az aszfaltúton gyalogolunk, immáron egészen magyaregregyi végállomásunkig. Az Erdei strandot és a Máré kempinget érintve közel két kilométert trappolunk, mire elérjük a települést. Magyaregregyen a jelenleg felújítás alatt álló Mária-kegytemplomon és a szomszédságában fakadó Szent-kúton kívül boltot és panziót is találunk, illetve a település kiváló tömegközlekedése is lehetővé teszi, hogy lineáris túránkat kényelemmel fejezzük be.
A felújítás alatt álló Mária-kegytemplom Magyaregregyen
Mindössze 12 kilométert gyalogoltunk, kevés szintemelkedéssel, de ha kellő időt szánunk útvonalunk látnivalóira, akkor egy délelőtt biztos nem lesz elegendő, ehhez a mecseki élményszerzéshez.
A cikk először 2020 márciusában jelent meg.
