Eddig kizárólag házi kedvencként, otthon tartott teknősfaj kivadult példányára bukkantak a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben, ami nem biztos, hogy jó hír, hiszen ennek az újonnan megjelent idegenhonos fajnak a természetes környezetben történő előfordulása sok kérdést vet fel.
Mississippi tarajosteknős első előfordulásáról számolt be a Tisza szolnoki szakaszán a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság. A természetvédelmi őrszolgálat munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik a Tisza ökológiai állapotát. Az egyik ilyen vizsgálat és területbejárás során került szem elé a folyóparti kidőlt faágon sütkérező teknősök között az új, idegenhonos faj.
Közelebbről szemügyre véve az állatokat a szakemberek megállapították, hogy azok egymástól eltérő fajúak és egyik sem a hazai fauna tagja. Az egyik, egy nagyobb méretű egyed egy sárgafülű ékszerteknős, a kisebb pedig egy mississippi tarajosteknős volt. Ez utóbbit többek között a páncélja középvonalán húzódó taréjszerű kiemelkedésekről lehet megismerni.
Ezt az állatfajt természetes környezetben még nem figyelte meg senki a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ami azt jelenti, hogy új faj került a vadon előforduló élőlények sorába.
Ez egyáltalán nem biztos, hogy jó hír a mocsári teknősöknek, hiszen az említett idegenhonos teknősfajok Észak-Amerikából kerültek Európába, és azt követően hamarosan elterjedt házi kedvenccé váltak. Ma már tudvalevő, hogy részben a felelőtlen kisállattartás következtében az ékszerteknősök kivadulva életképes populációt alkotnak, és kiszorítják élőhelyéről hazánk egyetlen őshonos teknősfaját, a mocsári teknőst.
A mississippi tarajosteknősről (Graptemys pseudogeographica kohni) még nincs ilyesféle információja a természetvédelem szakembereinek, mint ahogy arról sem, hogy a telet átvészelik-e. Aggasztó tény viszont az, hogy Észak-Olaszországban már szaporodó egyedeit dokumentálták. Hogy milyen hatást gyakorol a faj a hazai fauna képviselőire, az ökoszisztémára, illetve szaporodásra, invázióra képes-e nálunk, ezek mind megválaszolandó kérdések.
A cikkben külön felhívják a figyelmet, hogy ez a példa is alátámasztja, és fontos tudatosítani, hogy
megunt házi kedvenceinket semmiképpen sem szabad az ember felügyelete alól kiengedni, tehát ezek az állatok felelősen nem engedhetők szabadon.
Egyrészt nem tudható, hogy életben marad-e, másrészt a kivadult állatok hazai életközösségre gyakorolt hatása sok esetben hatalmas kockázattal és beláthatatlan következményekkel jár. Tartásuk során fokozott figyelemmel kell lenni a szökés kockázatára is. Ökológiai katasztrófák (élőhelyvesztés, táplálékkonkurencia, kihalás stb.) alakultak ki ilyen felelőtlen hozzáállás következményeként.