Régészek az egykori Szepes falu maradványait találták meg Debrecenben, a déli ipari övezet területén végzett feltárás során. A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti objektumból több mint 300 kút volt.
A rendkívül gazdag leletanyag zömét a kerámiatöredékek teszik ki: ép edények főként a kutakból kerültek elő. Az egykori lakóházak tüzelőberendezéseire a feltárt kályhaszemekből, díszes kályhacsempékből lehet következtetni – írja az MTI.
Első írásos említése az 1235-ös Váradi Regestrumban található. A váradi püspök bevételei és a pápai tizedjegyzékek alapján Szepes gazdag, nagy összeggel adózó település volt, amelynek János nevű papja esperesi ranggal rendelkezett. A 14. század közepén már 330 lelkes falut végül 1594-ben a krími tatárok pusztították el.
A különböző szerszámok és eszközök – sarlók, kapák, ollók, balták, fejszék, fúrók, vésők, ekevas, kengyelek, zablák, patkók, béklyólakat, kézimalmok, kések, szegek, szekérvasalások – a középkori ember gazdálkodásába, mindennapjaiba engednek bepillantást.


A közlemény kiemeli, hogy a feltárt nagy mennyiségű állatcsontból jól kirajzolódnak a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásai. A középkori ember kikapcsolódását, szórakozását szolgálhatták az előkerült hangszerek, sípok, furulyák és egy vasdoromb.
Az eddig előkerült több mint 400 érme sok új információt hordoz a falu lakóinak vagyoni helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól és a kor pénzgazdálkodásáról. A békés hétköznapok eszközei mellett feltűnik a leletanyagban a háború, a hatalmaskodások nyoma, nagyon sok muskétagolyó, nyílhegy, lándzsahegy, kard méretű parasztkés, buzogányfej, fokos került elő. A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti objektumból több mint 300 kút volt.
A leletanyag alapján a falu az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a 12. század második felében létezett. A település fénykora a 15. századra tehető.


Az 1594-es pusztulását követően már csak tanyaszerű szórványos megtelepedés észlelhető a területén, egészen a 20. század elejéig. A gazdag lelőhelyen a debreceni Déri Múzeum régészei további feltárásokat is terveznek a közeljövőben.