A csíkosfejű nádiposzáta 2011 óta nem fészkel hazánkban, és az egész világon veszélyeztetett.
A madár április 22-én került a gyűrűzők hálójába a tihanyi Külső-tónál a Magyar Madártani Egyesület (MME) gyűrűzési programjának keretében. Régebben, az 1970-es évektől a Hortobágyon fészkelt, és a hazai állománya Európában az egyik legjelentősebb volt. A kétezres évek közepére csökkent az itt élő populáció, 2011-re pedig eltűnt, azóta ez mindössze a harmadik előfordulási adata. Oroszországból és Lettországból ugyanígy eltűnt, jelenleg csak Litvániában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában fészkel.
Ahogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság írja, valószínűleg egy, a telelőhelyéről, azaz a Szenegál-folyó torkolatvidékéről a fészkelőhelyére igyekvő példányt sikerült most elfogni. A gyűrűzés után persze szabadon engedték a ritka madarat.
A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) pókokkal, szöcskékkel, szitakötőkkel, böglyökkel, lepkékkel, poloskákkal táplálkozik. 13 cm a testhossza, a szárnyfesztávolsága 16-20 cm, és nagyjából 10-14 grammot nyom. Jellegzetes a nászrepülése, hirtelen felemelkedésből és gyors zuhanásból áll, közben pedig folyamatosan énekel. Az MME szerint valószínűleg a hímek és a tojók sem monogámok. A tojó épít fészket zsombékok sűrű növényzetének takarásában, ami észrevehetetlen felülről. 5-6 tojást rak. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.
Forrás: bfnpi.hu
