Legalább 526 tehén, ködbe vesző siklóernyősök, őszi pompába öltözött erdők, sárkányformájú hegyek és persze rengeteg sajt, csak hogy a legfontosabbakat említsem a Sankt Gallen környékén tett két kirándulásunkról.
Sankt Gallenbe röpke 11 óra alatt elvisz a vonat a Keletiből egy buchs-i átszállással, de még ha itt-ott megáll pihenni szegény szerelvény, mert a sok hegyen való átkelésben elfárad, akkor is olyan 12-13 óra alatt ott vagyunk. A kolostor kifosztása ezúttal elmaradt, a kalandozó magyarok helyett inkább a svájci kirándulók nyomába szegődtünk a barátaimmal.
Ahogy elhagyjuk Sankt Gallent, mindenhol tehenek bukkannak fel, számolom őket egy darabig, nagyságrendileg 526-nál adom fel a már kezdetektől bukásra ítélt küzdelmet. Ez van, a tehenek nyertek, számbeli fölényük tagadhatatlan.
11 órára Wasserauen parkolója szinte csurig telt, de a sok útvonalon eloszlanak az emberek. Barátaimmal az Ebenalpra szeretnénk felmászni, ahova a látszat ellenére vezet gyalogút is. Kicsit visszafelé kell sétálni a parkolótól, el a felvonóállomás mellett. Mielőtt betérnénk az erdőbe, a civilizáció utolsó bástyája, egy elhagyatott automata kínál frissítőket. Ezután átmegyünk a számomra igazán különös, de itt tökéletesen megszokott forgóajtókon: most már kirándulók vagyunk.
Úton az Ebenalp 1640 méteres csúcsa felé
Az Äscher ház
A levelek zöldje előbb sárgába, majd izzó narancsba hajlik, ahogy egyre feljebb mászunk, majd a fák átadják helyüket a mező fehér sziklákkal pettyezett zöldjének. Egy szusszanásnyi pihenőt ad a kilátás, de az útjelző makacsul mindig az emelkedő ösvényekre mutat. Úgy látszik, Svájcban is érvényes a kirándulás első számú törvénye: két út közül mindig a felfelé tartót válaszd. Rendszeresen vannak táblák és jelek is felfestve, bár minden jelzés piros csík, csak mindegyik máshova megy.
A méltán híres Berggasthaus Äscher, ami 1860 óta áll ebben a formájában, Svájc egyik legrégibb hegyi fogadója
Elérjük a híres-neves Äscher házat, ami a National Geographic címlapján is szerepelt. Úgy néz ki, mintha oda lenne ragasztva a sziklához.
A kilátás pazar, a ház egyszerre hívogató és hátborzongató, ahogy a szürke kőfalhoz simul.
A falba vájt ösvényen megyünk mi is tovább, át egy barlangon, el egy sziklafalba vájt kápolna mellett. Utóbbit még most is aktívan használják. Megtaláljuk a szertartásrendet, a nyári és kora őszi hónapokban minden vasárnap tartanak istentiszteletet, legutóbbb Stephan Guggenbühl atya járt ott, de hogy a szertartások valódi híveknek vagy inkább turistalátványosságként szolgálnak, arra nem derül fény.
Kilátás az Äscher házból
A leszálló köddel nagyjából egyszerre érünk fel az Ebenalp csúcsára, még pont egy pillantást tudunk vetni az alattunk fekvő tóra (Seealpsee) és a hegy tetejéről elrugaszkodó siklóernyősökre, mielőtt mind belevesznének a ködbe. Az itt álló gästhaus szép szobákat ígér, ennek valóságtartalmáról nem győződtünk meg, de kedves grützik és vigécek után már érkezik is a gőzölgő kolbász és az apenzelli sajttal bőségesen elárasztott tészta, amolyan svájci mac’n’cheese jeligére. Bon apetit, ahogy Julia Child is mondaná.
Mire degeszre tömtük magunkat, behozta lemaradását a köd, és a felhők is ledolgozták a hátrányukat. Szerencse, hogy érkezéskor alaposan szétnéztünk, mert mostanra semmi sem látszik már körülöttünk. Az ideiglenes vakság nem akadályozza meg a siklóernyősöket, nekilódulnak a semminek.
Lefelé kedves köves erdei ösvényen vezet az út, még egyszer megcsodálhatjuk az Äscher házat, mielőtt rákanyarodnánk a Seealpsee felé vezető ösvényre. A mindenre gondoló svájciak néhány helyre lépcsőt építettek, máshova pedig acélköteleket feszítettek ki, hogy segítsenek a biztonságos ereszkedésben. A hegy lábánál ott fekszik a tó, amit csak néhány pillanatra láthattunk felülről. A szürke csúcsok között lassan úsznak a felhők, a látvány így is fenséges: egyszerre gyönyörű és fenyegető.
Lassan megtelik a völgy felhőkkel, de még épp elcsíptük a háttérben megbújó Seealpsee-t
A milkshake-et áruló bódé már zárva, egy esőre hajló októberi napon már úgysem kirándul senki, gondolhatták, de ezzel mellélőttek: egy kis csapadék nem állítja meg a harcedzett svájciakat. A völgyet ismét erdős szakasz váltja, az esőben is narancssárgán lángolnak a fák, csúszós köveken visz az utunk lefelé. Mielőtt kiérnénk a parkolóhoz, megint ott vár ránk az a váratlan, áruházba illő kis forgóajtó, ami kirándulóból újra városi emberré változtat minket.
Villamossal a hegyekbe
Másnap az Appenzeller bahn visz minket a városból, ami nem is annyira vonat, mint inkább villamos. A hegyekbe tartó 4-es-6-os: csak pirosabb és kevésbé tömött a hajnali órán, mint Budapesten a buliból hazafelé tartókat szállító párja. Átszállás, postabuszokra ülünk. Mikor először hallottam, hogy postabuszokkal fogunk utazni, azonnal elképzeltem, amint kisbuszok hátában két nagy zsák levél között zötykölődünk majd. Némi csalódással kellett belátnom, hogy
egzotikus nevük ellenére ezek is sima buszok, csak sárgák és a posta kürtjei díszítik őket.
Elképzelhetetlennek tűnik, de még Svájcban is előfordul pár perc késés, azonban a buszok szépen bevárják a vonatot.
Reggel még ködös minden, Brülisaunál a felhőbe úszik bele a gondola, de az emberek bíznak az időjárás-jelentésben, ami napot ígér. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak jobban preferálják a ködös panorámát, megunták már a sok zöld lankát, meredező hegycsúcsot és kéken ragyogó tavat. Rögtön egy meredek emelkedővel kezdünk, népes társaságok jönnek szembe, biztos fent aludtak egy kulcsosházban vagy hüttében.
Mellettünk kis patak csordogál, apránként impozáns méretű vízeséssé nő. A közelgő Halloween tiszteletére narancssárgába öltöztek a fák. Ahogy közeledünk Sämtisersee felé, lassan tisztulni kezd az ég, a hosszú mászás jutalmaként megkapjuk az első napsugarakat is. Plattenbödeli turistaháza már nyitva áll, frissen főtt kávé illata csábít megállásra. Arcunkat a napba tartjuk, komótosan úsznak el a felhők a tó felett.
A Plattenblödeli pihenő után a völgyben haladunk tovább Saxer Lüke felé
Két hegygerinc közötti völgyben megyünk tovább, elhaladunk a Sämtirsee mellett, a víz szinte elmossa az ösvényt. Nem csak a Duna áradt meg az utóbbi időben. A fű harsogó zöld, szürkésfehérben meredeznek a cakkos hegycsúcsok. Arcokat és állatokat képzelünk a formákba. Egy hütte melletti hűtőben gyerekfej méretű sajtok kelletik magukat: egy kispohárba tehetjük a készpénzt, de megadtak egy számlaszámot is utalásos fizetéshez, ha kedvet érzünk fél kiló sajttal megpakolva kirándulni tovább. Érdemes volt kihasználni a pihenős, sík terepet, mert egy éles bal kanyarral elhagyjuk a völgyet és újra az erdő és egyben a következő emelkedő felé fordulunk.
Kinek a tó, kinek a sajt
Balról függőleges kőfal, jobbról pedig fenyvesek közé van beékelve a nagy kövekből kialakított lépcső. Cikk-cakkozunk felfelé, az emelkedő először szétválasztja, majd összehozza az embereket: a zergetermészteűek előrelendülnek, ugrándoznak felfelé a köveken ameddig bírják szusszal, majd nagy lihegések között állnak félre bevárni társaikat. Eközben a megfontoltan haladók egyenletes ritmusban veszik a lépcsőket, és lassú, de biztos léptekkel tartanak felfelé. A társaságok szétszakadnak, majd beérik egymást, puha ívekben kerülgetjük az éppen pihenőket.
A Fählensee felfrissülésre hívó tükre
Az erőfeszítés jutalma most sem marad el.
Ahogy átbukunk a legmagasabb ponton, újabb meghódításra váró csúcsok és egy csalogatóan kék tó vár ránk.
Néhányan lendületből futnak is felé, hogy megmártózzanak. Mások, mint mi is, inkább a gästhaus felé vesszük az irányt: sajttal, tojással és baconnel jól megpakolt, ropogós röszti és gyömbérsör adja majd az energiát a következő kilométerekhez.
A Saxer Lücke, nemcsak fotogén, de tanulságos geológiai képződés, amin a hozzáértők a hegységképződés szakaszait is megfigyelhetik, derül ki a túra során érintett táblákból
Saxer Lücke – ahol biztosan sárkányok éltek
A gerincre szerpentines út vezet felfelé, az 1649 méteren fekvő Saxer Lücke tetejéről ellátni egészen Lichtensteinig. Erős szél fúj, mintha a hegyeket akarnák arrébb tolni. Elnyúlunk néhány kedves kis füves púp között, süt a nap, felhők kergetik egymást az égen. Lenézve látszik, hogy merről is jöttünk. Szép az élet, a távolban kékesszürkés színben játszanak a hegyek. Tetejük olyan cakkos, hogy biztosra vesszük, régen sárkányok laktak bennük.
Országok között: még Svájcban, de jobbra már Lichtenstein is látszik, a távolban pedig a Hoher Kasten felvonóállomásának tornya is felsejlik
Innen már csak egyenesen haladunk tovább egy keskeny kis ösvényen, mint a törpök. Ballagunk lassan hazafelé. Észrevétlenül egy icipici távolságot még lecsalunk az ég és magunk között, Staubernből indul a gondola lefelé a hegyről. Még egy ital éppen belefér a felhők felett, megkóstoljuk a svájciak kedvencét, a panache-t, ami sprite (vagy egyéb citromos üditőital) és sör keveréke. A felvonóból még pont rálátunk Hoher Kastenre is, az Appenzelli-Alpok tetejének nevezett csúcsra, ahonnan egyszerre hat országba (Németország, Olaszország, Lichtenstein, Ausztria, Franciaország és maga Svájc) is bekukucskálhatunk a magasból.
Közlekedés
Zürich és Budapest között rendszeres éjszakai vonat jár, a legegyszerűbb ezzel utazni Buchs SG állomásig és onnan helyi járattal továbbmenni Sankt Gallenbe. A vonaton ülőhelyek, fekvőhelyek, de akár egy-két fős hálókocsik is elérhetőek szoktak lenni, persze az árak a komfortszinttel együtt növekednek. Elemózsiát mindenképpen csomagoljunk az útra, mert meglepő módon büfékocsi nem volt a szerelvényen. A 2025-ös menetrend az áradások miatt még várat magára, de a kiinduló információk mind elérhetőek a MÁV oldalán. Ha időben lecsapunk rá, akkor már akár 60-70 euró körül is elcsíphetünk fekvőjegyet egy irányba, de sokszor ennek az árnak a duplája jellemző.
Ha már ott vagyunk, a tömegközlekedésben való navigációhoz jól használható az SBB oldala és mobilapplikációja is, ahol útvonalat tervezni és jegyet vásárolni is könnyedén tudunk. Csak ne felejtsük el kiválasztani, hogy teljes árú jegyet kérünk, mert magától a Half Fare Travelcardhoz tartozó kedvezményes jegyárakat mutatja
Árak
Svájcba utazni mindenképpen drága mulatság: a berggästhausokban könnyedén otthagyunk 10-15 000 forintnyi frankot egy italra és egy főételre, és a közlekedés is hasonló árban mozog, legyen szó belföldi vonatokról vagy éppen a hegycsúcsokra közlekedő gondolákról.
Útvonalak
Az Appenzelli-Alpok környékén számtalan csodálatos útvonal található. Ebenalpnak saját kis honlapja is van néhány útvonaljavaslattal, de érdemes lehet az Appenzell városka körüli nyári kirándulótérképre is vetni egy pillantást inspirációképpen. Nagyobb léptékben gondolkodva pedig jó információforrás a svájci „wanderwegeket” kilistázó oldal is, ahol régiónként tudunk keresgélni a túraútvonalak között.
