Magyarország leggyakoribb, általánosan elterjedt bagolyfajának képviselőit - gyakorta látható, hosszú tollfülükről - igen könnyű felismerni, a téli hónapokban pedig még arra is van esélyünk, hogy lakott területen pillantsuk meg őket, ahol olykor nagyobb csapatokba verődve várják az éj leszálltát, hogy vadászni induljanak.
A bagolyalakúak (Strigiformes) rendjének bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó erdei fülesbagoly (Asio otus) elterjedési területe Eurázsia és Észak-Amerika jelentős részét, valamint a fekete kontinens egyes keleti és északi területeit foglalja magában. Négy alfaja ismert, amelyek közül hazánkban a törzsalak (Asio otus otus) él. Közepes termetű bagolyféle, testhossza 31-37 cm, szárnyfesztávolsága 85-99 cm. Szárnya hosszú és meglehetősen keskeny, szeme narancsvörös, tollfüle méretes. Utóbbit képes lelapítani, de például udvarlásnál vagy rejtőzködés közben nem rejtegeti karakteres fejdíszét.
Az erdők, ligetek és nyílt területek alkotta mozaikos élőhelyeket kedveli - nevével ellentétben kerüli a nagy méretű, zárt erdőtömböket. Magyarországi állománya állandó, telente azonban rendszerint sok-sok erdei fülesbagoly érkezik hazánkba a zord éghajlatú, északabbra fekvő területekről. A nagy mínuszok idején gyakran csapatosan húzódnak be a lakott területekre, ahol elsősorban az örökzöldek ágai nyújtotta menedéket keresik.
A nappalokat pihenéssel töltik, szürkületkor azonban aktivizálódnak, a sötétség beálltával pedig táplálékkereső portyára indulnak. Az erdei fülesbagoly elsősorban rágcsálókkal (főként mezei pockokkal) táplálkozik, de étlapján egérfélék és énekesmadarak is szerepelnek. Fő költési időszaka a tavasz első hónapjában veszi kezdetét, de a városi miliőhöz szokott párok esetében a januári tojásrakás sem számít ritka jelenségnek. Fészket nem épít, rendszerint az elhagyott varjú- vagy szarkafészkeket foglalja el.
A lerakott tojásokból mintegy négy hét elteltével bújnak elő a fiókák, majd további három hét múltán - még röpképességük elérése előtt - kimerészkednek a biztonságot nyújtó otthonukból. Messzire nem mennek: naphosszat a faágakon ücsörögnek. Szüleik az első szárnypróbálgatásaikig etetik őket. A fiatal erdei fülesbaglyokra ebben az időszakban számos veszély leselkedik, amelyek közül a ragadozó emlősök és madarak támadásai tekinthetők a legfenyegetőbbnek. Nem teljesen gondtalan a kifejlett egyedek élete sem, sokan ugyanis gépjárművel való ütközés áldozatai lesznek, a faj jövője azonban szerencsére nem forog veszélyben.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. februári számában. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
