Sorozatunkban gyereknek mesélünk a természet érdekes, különleges és olykor meglepő jelenségeiről, amelyeknek egy erdei séta alkalmával akár mi magunk is szem-és fültanúi lehetünk. Itt van mindjárt egy érdekes építmény, ami határozottan fészeknek néz ki, pedig nem madár lakja.
Néhány évvel ezelőtt különös élményben volt részem, egészen közelről követhettem nyomon három mókuskölyök első tétova lépéseit a nagyvilágban. Történt ugyanis, hogy egy mókus a munkahelyem bejárata mellett álló tölgyfára építette fészkét. A mókuskölyköknek még éppen csak hogy kinyílhatott a szemük, olyan picik voltak, mikor először kimerészkedtek a fészekből. Mi kíváncsinak figyeltük őket lentről, és rettentően izgultunk értük, nehogy leessenek az ötméteres magasságból.
A mókus a fák magasabb ágai között készíti 40-50 cm átmérőjű gömb alakú gallyfészkét, amelynek belsejét mohával és fűvel béleli. Olykor előfordul, hogy nem fáradozik új fészek építésével, hanem varjúfélék vagy ragadozók elhagyott fészkeit alakítja át mókus-szempontból ideális, fedett lakhellyé, melynek bejárata alul vagy oldalt van. A mókusok, biztos ami biztos, egymás közelében több fészket is építenek, és előfordul, hogy szükségük is van ezekre a váltófészkekre.
A mókusok párzási ideje már januárban megkezdődik, a kölykök márciusban jönnek a világra. A parányi mókusok szeme négyhetes korukban nyílik ki, anyjuk még ezután is hetekig szoptatja őket, de a kölykök közben már el-elhagyják rövidebb időre a fészket. A nőstény egyedül neveli a kicsiket, és ha veszélyt érez, szájában egyenként átköltözteti kölykeit egy másik fészekbe.
A mókusok a gallyfészket jó időben használják, télen szívesen húzódnak be természetes, sőt mesterséges odúkba. Közkeletű tévhit a mókusokkal kapcsolatban, hogy valódi téli álmot alszanak, de ez nem igaz. Rossz időben persze ők sem szeretnek kimozdulni jó meleg vackukból, de azért télen időről-időre kijönnek szétnézni.
