Azt hiszem, sokan egyetérthetünk abban, hogy a teázás és az erdőjárás is boldogságot okoz. Erdőben teázva pedig kétszer boldogabbak vagyunk – így olvastam valahol. Azt már nem írták, hogy amennyiben a teának való növényt is saját magunk gyűjtjük ehhez, akkor az további boldogságfaktor lehet.
Amikor az erdő illatai, a tűzben pattogó fa füstje és a frissen főtt tea aromája vesz körül minket egy fárasztó túra után fának dőlve, forró italt kortyolgatva, az testet és lelket is melengető élmény. A természet minden évszakban sokféle, egészen közönséges, mégis finom „tea- és kávénövényt” szolgáltat ehhez az élményhez. Ha pedig csak hideg vizünk van egy túra során, akkor is sok fűszeres virág, levél és gyümölcs aromáját csempészhetjük bele a kulacsunkba.
Ha tea, akkor nemcsak a teacserje teafüve jöhet szóba, hiszen régen a reggelikhez, vacsorákhoz fogyasztott teákhoz sok olyan növényt is gyűjtöttek az emberek, amelyeket mindennapi, élvezeti teákként fogyasztottak. Ezeket ma is jól ismerjük. A teákhoz a nem erős hatású, aromás gyógynövények és fűszernövények ma is gyűjthetők erdőkben, mezőkön, de a kávé helyettesítésére is kínál alternatívákat a természet. A régi népi leleményesség szükségben volt a legnagyobb, így a pótkávékat ínségkávéknak is nevezték, de ez azért nem jelenti azt, hogy ne lennének finomak vagy legalábbis kipróbálhatóak az erdő adta kávépótlók, még akkor is, ha csak ízükben és hangulatban nyújtanak „kávéélményt”, mivel élénkítő hatásuk általában nincsen.
Túráink során minden évszakban találhatunk az esti teázáshoz növényeket az erdőkben és a réteken. Télen és kora tavasszal zamatos vesszőkből vagy fenyőtűből főzhetünk teát. Aranysárga és málnaízű tea készül málnavesszőből, szinte illatos fenyőerdőben érezhetjük magunkat, ha a lucfenyő tűleveles hajtásából főzünk teát, de kereshetjük az ősszel érő, akár tavaszig is az ágakon maradó terméseket, a csipkebogyót, a galagonyát vagy a kökényt is. A lucfenyő ágainak darabkáit kis ízesítőként más teába is dobhatjuk, elég pár perc, és máris kortyolgathatjuk a fenyőerdő ízeit.
Lucfenyő
Nyáron, amikor a legtöbb növény virágzik, már az ízek között is jobban válogathatunk.
Bodzacserje (fekete bodza) virága, hársfavirág, kakukkfüvek, szurokfű és menták kínálják fűszeres, virágos hajtásaikat ehhez. Szép vörös színű és igen ízes a közönséges párlófű (más néven patikapárlófű vagy apróbojtorján) teája. Málnalevél, szederlevél, szamócalevél és vadrózsák levele is főzhető teának, különösen zamatos a méhfű és a sokfelé kivadulva növő citromfű levelének forrázata.
Az érett szamócákból, vadszedrekből és vadcseresznyékből pár szem a teába dobva tovább fokozhatja az ízeket és az élvezetet. Fontos persze, hogy ne szedjük ki a növényeket gyökerestül, egy pár levél, hajtás vagy termés elegendő az italokhoz.
Bogyós gyümölcsökből és növényekből készül a tábori tea
Számos aromás, fűszeres növény ízei hideg vizes áztatással is előcsalogathatók, ha otthon vagy a túra során a kulacsba teszünk virágukból, levelükből. Ilyenek többek között a lucfenyő hajtásai, valamint az illatos növényi részek, például a bodzavirág vagy a hegyi legelőkön növő, nyár végén virágzó, citromos ízű hegyi kakukkfű hajtása.
Kakukkfüves, bodzavirágos ital
Az érett gyümölcsök aromái szintén gyorsan kiáznak az italban. Próbálkozhatunk az erdei szamócák mennyeien illatos terméseivel, néhány szederszemmel, de érett vadcseresznyével is, ha kissé szétnyomjuk kézzel. Finom, édes-savanyú, ízes italt ad a vadkörte és a vadalma gyümölcse is, ha apróra vágva áztatjuk. Régen – a kökényvízhez hasonlóan –nagy mennyiségben készítettek ezeket vadkörte- és vadalmavíznek. A hidegen áztatott italokat édesítve, citromlével vagy önmagukban is ihatjuk.
Kávépótlásra kipróbálható néhány növény megszárított és megpörkölt gyökere vagy hasonlóképpen előkészített termése. A legismertebb kávépótló talán a mezei katáng gyökérkávéja. Termesztett katángból is vásárolhatunk pótkávét, de ha a vadon növő, egyéves, nem virágzó katángtövek gyökereit ősszel kiszedjük, apróra vágjuk, megszárítjuk, megpörköljük, majd összetörjük vagy megdaráljuk, akkor készen is van a kávénak való finomság.
Mezei katáng
Ugyanezt az eljárást követve a gyermekláncfű gyökere is kipróbálható. A termések közül a bükk- és tölgymakkok megszárított magja és a galagonyatermés is pörkölhető kávénak, de akinek van türelme, a ragadós galaj apró terméseit is gyűjtheti, pörkölheti és törheti.
Tölgymakk
Az „erdei kávé és tea” mellé némi harapnivaló sem árt, ezért most szabad tűzön is elkészíthető, gyors, egyszerű recepteket is ajánlunk.
Szederlevéltea
Magyarországon a II. világháború teában ínséges időszaka során született a hazai készítésű Planta tea. Ez a tea idővel annyira népszerű lett, hogy egészen az 1970-es évek végéig forgalmazták, és sokan még ma is hiányolják. Alapanyaga az erdőkben gyűjtött szederlevél volt. Elkészítése nem ördöngösség. A magunk gyűjtötte, fiatal, egészséges szederleveleket apróra vágjuk, majd sodrófával kissé megtörjük, hogy kiadják nedvüket. Egy rozsdamentes vagy egy zománcozott szűrőtálba halmozzuk a leveleket, a szűrőtálat pedig lábasban melegített víz gőze fölé tesszük lefedve. A leveket többszöri keveréssel jól átgőzöljük. Csak gőzölni kell, ezért soha ne forrjon lobogva a lábasban a víz. Addig gőzöljük, amíg a levelek sötétre, szürkésbarnára színeződnek, illetve illatozni kezdenek. Ezután a leveket szétterítjük, szellős helyen megszárítjuk, majd befőttesüvegekbe zárva, sötét helyen érleljük még pár hétig. Csersavban gazdag, aromás tea készíthető az ily módon előkészített szederlevéből.
Töltött tortillalepények
A tészta hozzávalói: 230 g liszt, 50 g zsír, 1 dl forró víz, ½ evőkanál só. A hozzávalókat összegyúrjuk, 4 részre osztva 4 kör alakú lepénnyé nyújtjuk. Vaslapon vagy serpenyőben egyenként mindkét oldalukat hólyagosra sütjük, majd két-két tésztalepény közé mindenféle finomságot töltünk. Ehhez 5-6 szem főtt, áttört burgonya lehet az alaptöltelék, amelybe keverhetünk sült szalonnakockákat, főtt tojást, reszelt sajtot, morzsolt fetát, főtt konzervbabot. Piríthatunk bele vöröshagymát, szalonna- vagy sonkakockákat, vadon termő hagymákat, csalánt és erdei gombákat is. Tehetünk bele apróra vágott, friss zöldségeket, paradicsomot, uborkát, cukkinit, paprikát. A tölteléket ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, de akár intenzívebben is fűszerezhetjük. A megtöltött tortillalepényeket vaslapon újramelegítjük, majd cikkekre vágva tálaljuk.
Pirított vargányás, levélzöldséges széles metélt
Egy kevés fokhagymával füstöltsonka- vagy kolozsváriszalonna-kockákat pirítunk, hozzáadjuk a megtisztított és összevágott vargányát (vagy más gombát) és az összevágott levélzöldségeket, például podagrafüvet, erdei vagy papsajtmályva levelét, egy kevés csalánt erdei hagymákat, amink éppen van. Nyáron vadhagymák sarjhagymáival is gazdagíthatjuk a fogást. Erdei zöldség helyett spenótot és/vagy petrezselyemzöldet vághatunk bele. Sózzuk, borsozzuk, majd a kifőtt tésztát belekeverjük.
A cikk a Turista Magazin 2020. július-augusztusi számában jelent meg.
