A rákosi viperák védelmében három madár kapott GPS-jeladót. A szakemberek az ölyvek mozgásából vonnak le következtetéseket.
A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának tagjai közösen fogták be a Felső-Kiskunsághoz tartozó Kunpeszér környékén azt a három egerészölyvet, amelyek értékes adatokat szolgáltatnak az egerészölyvek területhasználatáról és a rákosi vipera állományokra kifejtett hatásáról. A rákosivipera-védelmi LIFE-projekt során végzett felmérésből ugyanis kiderült, hogy a madarak közül az egerészölyv az egyik leggyakoribb ragadozója a rákosi viperának.
A jeladók felhelyezése mellett a szakemberek meg is gyűrűzték a madarakat, az egyedek a könnyebb azonosítása érdekében a Heni, Paszkál és Hannibál neveket kapták – olvashatjuk a nemzetipark-igazgatóság honlapján.
Egy műuhu és háló kellett az ölyvek befogásához. A mindössze 18 grammos jeladót pántokkal rögzítették a madarak hátára, melyek leginkább kis hátizsákokra hasonlítanak. A jeladó tömege nem több, mint a madár testtömegének 2 százaléka. Súlya és elhelyezése nem befolyásolja az állat mozgását és életét.
A nyomkövető a GPS adatai a mobiltelefon-hálózaton keresztül jutnak el egy számítógépes rendszerbe, ami a madarak mozgását egy térképen rögzíti. A jeladók immáron fél éve szolgáltatnak adatokat, amiből egyértelművé vált, hogy az egerészölyvek vadászterülete érinti a viperák lakta élőhelyeket is. A fészkekben felhalmozódott táplálékmaradványok vizsgálatakor is kiderült, hogy az egyik ölyv biztosan fogott rákosi viperát a fiókáinak. A szakemberek reményei szerint a jelölt madarak a jövőben is olyan információkat szolgáltatnak, amelyek segítségével feltárhatóvá válik, hogy milyen táji-élőhelyi jellemzők befolyásolják az egerészölyv táplálkozóterület-választását.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
