Tolnában jártunk, elsőként Tamási környékén néztünk körül.
Talán a tolnai régió az egyik olyan Magyarországon, amely a leginkább képes újat nyújtani még azoknak a vándoroknak is, akik azt hiszik, hogy otthonosan mozognak az országban, jól ismerik hazánkat.
Az egyik legkisebb megye és benne a legkisebb megyeszékhely egyik erénye éppen az, hogy kis területen érhetünk el változatosabbnál változatosabb úticélokat. Megtalálható itt a Duna, s mellette a világhírű, mesebeli gemenci erdő. A szekszárdi dombság a mámorító borvidékkel és hatalmas erdőségekkel, melyek többek között lenyűgöző dámszarvaskolóniáknak adnak helyet.
Utunk első állomása egyből a rengeteg mélyére vezetett. A szentkúti ökoház Lengyel-Annafürdőn található, a Szekszárdot Tamásival összekötő 65-ös útról kell lehajtani a Gyulaj Zrt. Turisztikai és Természetismereti Központjáig. A hely sokoldalú: az erdő mélye kiválóan alkalmas túrázásra, az erdei iskola pedig méltán népszerű a diákok körében. Mi, miután egy interaktív kiállítás keretében a faházakban megismerkedtünk az erdő számtalan titkával, egy kerékpártúra keretében szívtuk magunkba a jó levegőt.
A bringázás izzadtságát, az út porát a közelben fekvő Tamási termálfürdőjében mostuk le magunkról. A fáradtság hamar kiázott a végtagokból. A 8500 fős település fürdőjét néhány éve nyitották meg, vezetőink elmondták nekünk, a legjobban várt esemény az időnként megrendezett habparti - sajnos ebben nekünk éppen nem lehetett részünk. De a csúszdákat bizony kipróbáltuk, remek szórakozás, bátran ajánljuk minden arra járónak!
Az éjszakát mindenképpen érdemes a zöldben tölteni, méghozzá nem is akármilyen körülmények között! A Gyulaj Zrt. üzemelteti azokat a vadászházakat Óbíródon, ahol egykor maga Kádár elvtárs és a vezetőség múlatta az időt hírhedt vadászatai után. Az erdőben jelenleg 2-3000 dámvad él, a világ leghíresebb agancsaival. Nem véletlen, hogy a vadászok mekkájának tartják a területet, számtalan külföldi vendég érkezik ide néhány napos időtöltésre. De tárt karokkal várják a csupán a nyugalomra és a fenséges állatokra kíváncsi túrázókat is. Az erdőben bármerre nézünk, állatok vonulnak a legteljesebb nyugalomban. Természetes látvány, hogy az úton előttünk göbe (vagyis anyakoca) sétál át kicsinyeivel. A vendégházba be kell jelentkezni, és az erdei út is zárt, így vigyáznak a terület háborítatlanságára. De ha előtte odaszólunk, használhatjuk az utat. A dámvadrezervátum hazánk egyik kincse, feltétlenül érdemes felkeresni!
Még közelebb kerülhetünk az erdő lakóihoz, ha felkeressük a Gyulaj Zrt. vadasparkját, amely szintén Tamási mellett található, itt ugyanis a vadlest közvetlenül az etetőhöz építették, így egy ablakon keresztül pár méterről figyelhető, amint vígan lakomázik több tucat szarvas, vaddisznó, muflon. A muflonokkal persze nem árt vigyázni, ugyanis kétszer is előfordult már, hogy a harcias hím azt hitte az ablaküvegben megcsillanó tükörképére, hogy egy vetélytárs, és nekiugorva nemes egyszerűséggel áttörte a vadles üvegét… Nyugalom, éppen senki nem tartózkodott a helyiségben, és még egyszer aligha történik meg ez a nem mindennapi eset. Mindenesetre arról, hogy az állatok általában békés lények, mindenkit megnyugtathat Kata, a vadaspark szelíd, befogadott őzének viselkedése. Kata kézből eszik, mindenkihez odadörgölődzik, és a látogatókat barátjának tekintve végig a nyomunkban lohol…
Tolna megyei kalandjainkat - ozorai és simontornyai élményekkel - hamarosan folytatjuk!
