1900 km – ennyinél tart Kércz Viktor és Makra Ákos Észak-Amerika és a világ egyik leghíresebb túraútvonalán, a 4270 km hosszú PCT-n. A féltávhoz közeledve egyre többször takarta erdőtüzek füstje a napfényt, és harapós kutyával, valamint trashnaptárat fotózó túrázóval is találkoztak az elmúlt hónapban.
Kutyák
Ha az észak-amerikai vadonban túrázókra leselkedő veszélyeket kellene felsorolni, nem sokunknak jutnának eszébe a családjukkal kiránduló kutyák. Pedig a PCT-n (Pacific Crest Trail) közel két hónapja gyalogoló Makra Ákosra éppen egy négylábú házikedvenc jelentette eddig a legnagyobb veszélyt: „Egy család jött szembe: apuka, anyuka és vagy 6 gyerek, meg a kutyájuk pórázon (ha jól emlékszem, de nem esküszöm meg rá). Rendesen félreálltak és el akartak engedni. Meg is köszöntem, majd elindultam nagy ívben, mikor a kutya közelebb jött, megállt, rám nézett, én is megálltam, majd rám ugrott és az alkaromba karmolt, kiszakítva a felsőmet. Az apuka próbálta visszafogni, majd fel sem ocsúdtam, hogy mi van, a kutya újra ugrott, de most harapott: ugyanoda, az alkaromba, meg az órámon hallottam koppanni az egyik fogát. […] Én meg csak néztem, hogy most ez így komolyan megtörtént?”
Szerencsére a harapás nem volt mély, és fertőzés sem lett belőle.
„Szóval lehet itt medve, puma, csörgőkígyó, mégis a kirándulók kutyája a legveszélyesebb” – írja Ákos.
Medvével egyébként Kércz Viktor éppen tegnap találkozott először, de az állat „úgy iszkolt előlük, mintha kergetnék". Miután Viktor felgyógyult korábbi lábsérüléséből, a páros a tervek szerint halad, és Washington állam után átszelte Oregont, így már Kalifornia északi vidékén jár. A megszakítás nélküli teljesítésre az évnek ebben az időszakában a hatalmas méretű erdőtüzek jelentik a legnagyobb fenyegetést. „Találkoztunk egy túrázóval, aki egy-egy szakaszt csinál, és Oregonban is volt pár napot. Azt mondta, hogy a „fire season” elkezdődött Oregonban, van már egy hatalmas tűz, amit nem tudnak eloltani, csak lassítani. Ezek a tüzek kb. októberig, az új havak/esők érkezéséig égnek” – meséli Viktor. „A tüzek minden évben egyre durvább és durvább méreteket öltenek, sokszor érintik a PCT-t is, ilyenkor lezárják az adott szakaszt kb. egész szezonra.”
Tüzek
Végül Kalifornia északi határán futottak bele egy erdőtűz miatt lezárt szakaszba, ami miatt 190 kilométert ki kellett hagyniuk. A PCT-t gondozó szervezet kifejezetten kérte a túrázókat, hogy ne használják a lehetséges, autóutakat követő kerülőutat, így aztán kénytelen voltak „átugrani” ezt a részt. Fontos tudni, hogy a PCT nem érintőpontos (pecsételős) túraútvonal, és a természeti elemek közjátéka miatti rövidebb kihagyások nem jelentik a teljesítés meghiúsulását. Ahogy Kércz Viktor mondja: „Minden évben van erdőtűz, és annak örültünk csak, hogy idén csak ennyit kellett kihagyni miatta. Volt olyan év, amikor 5-600 km, esetleg még több volt lezárva.
Sajnos évről évre része a PCT-élménynek az erdőtűz, ezzel meg kell barátkozni.
Mi is tudtuk, amikor elkezdtük, hogy nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor. Ebben a tekintetben pedig hálásak vagyunk, hogy Washingtont és Oregont lezárások és kerülők nélkül tudtuk teljesíteni.”
A túraútvonal továbbra is jól kiépített és könnyen járható, komolyabb technikai kihívást eddig a Knife’s Edge („Késél”) nevű kitett, pengevékony gerincszakasz hófoltjai jelentettek. Viktor leírása szerint „sikeresen túljutottunk, egy kis kő azért leesett a szívünkről. Hiányzott már picit ez az érzés, ha őszinte akarok lenni. Ez az érzés, amit a HRP-n napi szinten éreztünk, a bizonytalanság, az ismeretlen előttünk, az, hogy bármikor bármi lehet. A PCT elringatott eddig minket, elég biztonságos, jól jelölt, „kényelmes” ösvény. Nyilván nagyon hosszú, de technikailag nem nehéz."
A 4270 km hosszú Pacific Crest Trail az Egyesült Államok és a világ egyik legnívósabb hosszútávú túraútvonala, amely az amerikai-kanadai határtól az amerikai-mexikói határig kanyarog. Az útvonal az ország nyugati hegyvidékén szeli át Washington, Oregon és Kalifornia államokat. A jól kiépített, karbantartott ösvény magashegységi terepeket és sivatagot is felfűz, ezért és hossza miatt megszakítás nélküli teljesítése extrém teljesítmény, ami 5-6 hónapot vesz igénybe. A PCT a Reese Witherspoon főszereplésével készült, Vadon (Wild) című film bemutatása (2014) óta eltelt években kultikus népszerűségre tett szert, és a világ minden tájáról vonzza a túrázókat. Eddig mindössze maroknyi magyar teljesítette.
Emberek
Beszámolóik szerint a PCT-teljesítés a fizikai és mentális küzdelmek mellett közösségi élmény is: „a PCT-n gyakorlatilag nem tudsz egyedül túrázni, csak ha szánt szándékkal azt akarod, és kerülöd az interakciókat. […] Szuper társaságok verődnek össze, akár az ösvényen, akár egy-egy városi megálló alkalmával, egyszóval kicsit ilyen általános iskolás táborozós érzése van az egésznek. A 20 évestől a 60+ évesig minden korosztály megtalálható. Ez most lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg inkább sok nyaraló embert látok, mintsem magukat véresen komolyan vevő, „expedíciót” teljesítő embereket” – meséli Viktor.
Az útvonalhoz közeli városokban teljesen megszokott, hogy helyiek pusztán azért ülnek autóba, hogy az ösvény és a település között az utánpótlásukat beszerző túrázókat szállítsák, de az sem ritka, hogy étellel-itallal megpakolt hűtőtáskákkal települnek ki az ösvény egyes pontjaira. Ahogy az útvonalat kezelő szervezet honlapja írja, „a PCT nemcsak egy útvonal a hegyekben, hanem egy élmény, ami összeköti az embereket a természettel, az ösvény menti városokkal és egymással.” Ákosék beszámolója alapján ebben talán tényleg nincs is túlzás, a Trail Magic-ként ismert segítő szándék része a teljesítők tapasztalatának: „egy hapsi épp kiszáll az autóból, és mondja, hogy trail magic lesz, hozott kaját es cukros italokat. Na, akkor maradunk. Végre ittam 2 kólát, meg ettem egy óriási szendvicset. A túrázó kaja nem épp ilyen.”
Ki, hogy tud, úgy segít. Viktor egyik bejelentkezése szerint „épp indulni terveztünk, amikor egy pali odalép hozzánk: szeretne adni nekünk valamit, ami mindig segít neki ott fent. Mutat fel a hegyekre, majd összeszorított markát Ákos tenyerébe rakja, és odaad neki valamit. Egy marék fű volt, annyi, hogy Ákos tenyerében el se fért, le is esett belőle pici az aszfaltra. Itt mindenhol legális, a PCT által érintett államokban. Megköszöntük neki, de visszaadtuk, mondván, hogy nem élünk ilyenekkel.” „Gyorsan vissza is vette, és viccesen megjegyezte, hogy emiatt kér tőlem autogramot. Később jöttem csak rá, hogy el kellett volna fogadni, es odaadni valakinek, vagy csak elcserélni kajáért” – írja Ákos.
Útközben szembetalálkoztak a közel 4300 km-es ösvény új rekorderével, Karel Sabbe ultrafutóval, aki 46 nap alatt teljesítette az átlagos túrázók számára 5-6 hónapos távot. Másokat más célok motiválnak: „Találkoztunk egy sráccal, akinek a túrán egy trashnaptár összefotózása a célja.
Önkénteseket keres, akik meztelenre vetkőznek, és csak egy ramennel takarják el magukat.
Hát, sok sikert!” – írja Ákos.
Kércz Viktor és Makra Ákos hétfőn 1855 km-es távtól, Mt. Shasta városából indultak tovább délnek, jelenleg napi 40 km körül teljesítenek, azaz mostanában lépik át a 2000 km-t, és ha minden jól megy, a jövő hét első felében érik el a féltávot. További haladásukról mi is beszámolunk majd, addig is érdemes végigböngészni a galériát a fotókért, és megnézni Ákos és Viktor Instagram-oldalait.
