A Hernád-áttörést és a Kolostor-szakadékot felfűző útvonal velős ízelítő a Szlovák Paradicsom szurdokvarázsából. Fémtálcákon és létrákon át meghódítható völgyek és Szlovákia talán legszebb tátrai kilátása egy túrában.
A már nevében is hívogató Szlovák Paradicsom (Slovenský raj, régebben Káposztafalvi-karszt) északi szomszédunk és az egész Kárpátok egyik legizgalmasabb hegyvidéki terepe. A karszthegységet mély szurdokfolyosók hálózzák be, peremén a Hernád fűrészelte át magát, fennsíkjait és völgyeit őserdei jellegű, szinte háborítatlan erdők borítják. Mindezt az idillt a szurdokok turistaútjainak kiépítettsége teszi teljessé: a drámai formákban dúskáló sziklafolyosókban korlátok helyett láncok, járdák helyett tálcák és dorongpallók, lépcsők helyett létrák konzerválnak éppen annyit a természet eredendő vadságából, amennyi még minimális figyelemmel leküzdhető, miközben a szurdok szépségén túl annak zabolátlan erejét is testközelbe engedik, és személyes tapasztalássá formálják.
Igazi bemelegítőkör a hegység északi oldalának fél nap alatt is teljesíthető körtúrája. A terület északi turisztikai kapuja, Podlesok (Erdőalja) felől a Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) kanyonjába tartunk, ami a nemzeti park talán leglátogatottabb szenzációja: a folyó mentén kanyargó ösvény végigjárását doronglétrák, hidak és a meder fölé hajló mészkőfalakra rögzített tálcák teszik kalandossá.
A kanyont egy oldalról csatlakozó patakvölgynél hagyjuk el: a Kláštorská roklina (Kolostor-szakadék) magas létrái és vízesésfüzére már a hegység központi szurdokainak hangulatát idézi. Végigjárása nem különösebben technikás, ráadásul viszonylag gyorsan megejthető. Fönt Kláštorisko (Menedékkő) hétvégén működő étteremmel, nyáron bringakölcsönzővel is felszerelt fennsíkja fogad, ahonnan a Magas-Tátra teljes egészében, festményszerűen tárul fel. Innen már erdei ösvényen ereszkedünk vissza Podlesokra.
A Hernád-áttörés tálcáin
A Szlovák Paradicsom legismertebb völgye, a Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) bejáratáig a piros jelzést követjük Podlesok (Erdőalja) központjából. Az éttermekkel és bolttal is ellátott, jó állapotú kempinget hátrahagyva erdőszéli aszfaltúton gyalogolunk a panziók és gyerektáborok előtt, mígnem egy sziklatetőre kibukkanva végre rálátunk magára a folyóra. Meg kell hagyni, a Hernád stílusos belépővel indul neki a kanyonnak: valódi sziklakaput áttörve, enyhén tajtékozva fordul rá szűk folyosójára, a feltáruló kép romantikus hangulatát dús fenyves szavatolja.
A hídon átkelve már a kanyon mélyére tartó kék jelzést követjük. A népes turistacsoportok által is járt szurdokot a szomszédos, kiemelkedett medencevidékről erre tévedt folyó egy patakvölgy elhódításával hozta létre. A szezonban nemzeti parki belépőt kínáló bódét követően fémhidacska ível a sziklák alatt, majd föl-le hullámzó ösvényen követjük a vadul tekergőző folyót. A szurdok területe az 1960-as évek óta természeti rezervátum, azaz a legmagasabb védelmi kategóriába esik, erdősége a nehezen hozzáférhető zugokban valódi őserdőfoltokat is rejt (amelyeket sosem termelt le az ember).
1906 telén Hajts Béla, a Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának későbbi elnöke (és a „Felső-Magyarország Paradicsoma” elnevezés atyja) volt az első túrázó, aki 3 társával a befagyott folyó jegét taposva átkelt a szurdok mindaddig feltáratlan szakaszán. Még ugyanazon a nyáron (ezúttal többek közt fényképész bátyjával útra kelve) tutajon is végigküzdötte magát a Hernád-áttörésen (két nap alatt), amiről ezután az első részletes térképet is megrajzolta.
Sikeres nyári expedícióját záró konklúziója jól érzékelteti a Hernád-áttörés akkori viszonyait: „Négy személynél több kényelmesen nem helyezkedhetik el a tutajon, melynek vezetése két izmos férfi kezében legyen. Nagyobb szükség esetében azonban mind készen legyen a vízben gázolni és segíteni. Öltözetül egy úszóruha és jó cipő elegendő. A felszerelés legyen 1 éles balta, 4 drb. 2 méteres emelőrúd, 1 csáklya és 2—3 méteres turistabot. Reggel elindúlva egy nap alatt szépen megjárható.” Hajts intelmei egészen 1974-ig aktuálisak voltak, amikor a Hegyimentő Szolgálat befejezte a turistaút kiépítését, s ezzel átjárhatóvá tette a kanyon utolsó részletét is.
Rögtön az elején az egész Hernád-áttörés talán legtöbbet fotózott szakasza vár ránk: a folyó fölé hajló sziklabérc oldalába rögzített fémtálcákon, drótba kapaszkodva, az ide-oda csapongó víz felett 3-4 méterrel lépdelünk, de a kihasasodó, enyhén áthajló fal néhol kissé akrobatikus mozdulatokra kényszerít, hiszen valamelyest ki kell hajolnunk a mélység fölé. A régi, még le nem cserélt, fésűs kialakítású trepnik bizony néha megmozdulnak az ember súlya alatt, de le nem szakadnak. Innentől besűrűsödik az élmény, hidak, tövükben kimosott sziklafalak, fémjárdák és fémtálcás meredélyek váltják egymást, a rapszodikus hangulatú szurdok egy pillanatig sem enged unatkozni.
Létrák útvesztőjében a fennsíkra
Az egyik legszebb szűkület után magasan kifeszített, elaggott függőhídon érkezünk meg a Kláštorská roklina (Kolostor-szakadék) elágazásához, ahol elhagyjuk az áttörést. A zöld jelzésen vágunk neki a hegység egyik legrövidebb szurdokának, ami több legről is ismert: az egész nemzeti park összes szurdoka közül itt sorakoznak a legsűrűbben vízesések, és az útvonal teljes hosszára is itt jut a legtöbb zuhatag.
1,5 km-en összesen 224 m szintemelkedést kell legyűrnünk, amiben sokat segítenek a felszerelt (közepes méretű) létrák. Mivel a szakadék rövid (így nem gyűjt be oldalágakat), patakjának forrása pedig a fennsíkperemen fakad, ezért az év nagy részében majdnem száraz a meder, és a vízesések éppen csak csordogálnak.
A kisebb tereplépcsőkön és a legszűkebb sziklasikátorokon láncos és fémtálcás berendezések biztosítják az előrehaladást, de 3 komolyabb méretű fallal is szembesülünk. A legmagasabb 13 méteres, viszont nála sokkal drámaibb hatású a Szivárvány-vízesés (Dúhový vodopád) valóban tarka megjelenésű sziklakatlana, amelyből két méretes, döntött létra, no meg egy kis lánc mutatja a kiutat. A kisebb-nagyobb lépcsőkkel tagolt, szűk korridorok rendszeréből végül rövid kapaszkodással jutunk ki, így érkezünk meg Kláštorisko (Menedékkő) fennsíki rétjére.
Barátok útján a fennsíkon
Kláštorisko hatalmas, enyhén lejtő tisztásán kitágul a tér; szélén ütött-kopott étterem áll – ha zárva is van, az oldalában elhelyezett sörautomatára bizton számíthatunk (persze csak a szezonban, amikor nincsen fagy). Érdemes kicsit följebb sétálni a réten, mert kb. annak felétől az egész Magas-Tátra feltárul, méghozzá úgy, ahogyan sehol máshol Szlovákiában. Folytatásában pedig a Liptói-havasok hórihorgas ormai is felderengenek.
Kláštorisko (Menedékkő) a karszton kibontakozó, századeleji természetjárás fontos helyszíne volt: 1893-ban ide vezetett az iglói turisták első feljegyzett túrája, és 1896-ban az első, jelzéssel ellátott turistaút is. Sőt, komolyabb turistaház is itt épült először a Szlovák Paradicsom területén: 1922-ben a Kárpát Egyesület (Karpathenverein) húzta fel, majd elnökéről, a Hernád-áttörés feltérképezőjéről, Hajts Béláról nevezte el. Később télen is használható menedékházat is kialakítottak a tisztáson.
A 800 m-es magasságban elterülő fennsíkról a zöld jelzésen ereszkedünk le, és rögtön elhaladunk a fehér kövekből felépülő, terebélyes kolostorrom mellett. A tatár seregek elől idemenekített szepességiek 3 évig húzták meg magukat a platón (innen a Lapis refugii, azaz Menedékkő név), ahova hálájukat kifejezendő kápolnát emeltek. Később a karthauzi szerzeteseknek adományozták a területet, akik 1307-re kolostort emeltek rá. Az épületet 1543-ban hagyták el végleg, és mivel husziták és rablólovagok otthonául is szolgált, a szepességi vezetők kérésére császári csapatok rombolták le.
Lefelé már nem kell kihívásokra számítani, itt-ott szelek tépázta, elegyes erdőben ereszkedünk, a kisebb tereplépcsőkön korlát vagy lépésnek szánt fémkapocs segít át. Podlesokba a gyerektábornál (ez, a Turistický raj a legolcsóbb szálláslehetőség) érünk vissza.
Jó tudni
A túra kiadósabb kláštorisko-i megállással sincs 5 óra, de lendületesebben haladva kevesebb, mint 4 óra alatt is teljesíthető, így tökéletesen alkalmas az érkezés vagy hazaindulás napjának kitöltésére. Különösen ajánlott azoknak, akik először járnak a Szlovák Paradicsomban, hiszen egyszerűbb technikás szakaszokat tartalmaz, nincsenek rajta például ijesztő méretű függőleges létrák, a szurdoktúrázással ismerkedők lába maximum a Hernád-áttörés fémtálcáin remeghet meg. Persze az útvonalnak csak hó- és jégmentes időben, tériszonyban nem szenvedő túrázók vágjanak neki, és vegyük figyelembe azt is, hogy esőben kellemetlenül csúszósak a fém- és faeszközök.
Kláštorisko turistabüféje
Enni Podlesokban és a fennsíki büfében lehet, utóbbi csak nyáron működik minden nap, szezonon kívül hétvégén tart nyitva. Vizet is itt, illetve a szurdok patakját tápláló forrásból szerezhetünk. A túra kezdőpontját autóval érdemes felkeresni (Poprád közelében található), vonattal és busszal érkezve nehezebb dolgunk lesz, de rövid sétával a Hrabušice, majer buszmegállóból (Káposztafalva széléről) könnyedén megoldható egész évben. (Ezekre a buszokra a Kassa - Poprád vasútvonalról, Iglón vagy Poprádon lehet átszállni.)
A Természetjáró appban és a Természetjáró tematikus oldalán a Szlovák Paradicsom közel összes szurdoktúrája megtalálható (legörgetve a szurdoktúrák sávjáig), de a közeli Branyiszkó hegységben is felkereshető egy kiépített szurdok, illetve a szomszédos Magas-Tátrában is számos túrát tartalmaz a kínálat.
