A túrakenu népszerűsége töretlen. A partról szemlélve nagyon egyszerűnek tűnik a kenuban való evezés, de mielőtt nekikezdünk, érdemes néhány dolgot figyelmesen szemügyre venni.
1. Kenu a parton
Addig, amíg hajónk a parton van, semmiképpen se üljünk vagy lépjünk bele, ne telepedjünk le se a peremére, se a keresztmerevítőkre. A kenukat a gyártók úgy merevítik, hogy azok a vízben, evezés közben keletkező erőket viseljék el károsodás nélkül. A parton a terhelés a legtöbb esetben a hajó felületének, rosszabb esetben a szerkezetének a sérüléséhez vezethet. Ha arrébb kell vinni, mindig emeljük, sose csúsztassuk.
Fotó: Malárik Attila
2. Átvizsgálás
Törött, lyukas kenuval sose induljunk a vízre. A kenuk elején és hátulján vízmentes rekeszek találhatók, mivel a kenuk anyaga nehezebb a víznél. Egy borulás esetén a vízmentes rekeszek feladata, hogy a bennük levő levegő segítségével a felszínen tartsák a hajótestet.
3. Sérülések
Ha a kenu belsejében olyan sérülések vannak, amelyek kidörzsölhetik a bőrünket, inkább kellemetlen fészkelődésben lesz részünk, mintsem élménydús evezésben. Ilyen sérülést okozhat a padokról lekopott, töredező lakk, egy szálkás fapad, kopás vagy törés miatt kilátszó üvegszálas anyag, illetve a kenu peremének éles széle.
4. Beszállás
A legtöbb kenu látszólag teljesen szimmetrikus, az eleje és a hátulja egyforma. Ez azonban csak a hajó külsejére igaz. A padok (ülések) elrendezésére ez korántsem jellemző, ezért nem mindegy, miként ülünk be. A hajó hátulján lévő kormányosülés legtöbbször egészen a kenu hátuljához közel kerül beépítésre, azon a helyen, ahol az átlagos méretű kormányos feneke még éppen befér a hajó peremei közé. Sok kenuba be lehet ülni fordítva is, de gyanakodjunk, ha a lábaknak nem jut elég hely.
5. Egyensúly
Fontos, hogy beszálláskor és menet közben is szimmetrikusan terheljük a hajót - jobbra, illetve balra. A legjobb az, ha beszállás előtt megbeszélünk erre egy stratégiát. Három- és négyszemélyes kenukban legfőképpen a középső embereknek kell erre figyelniük, mert ott a legszélesebb a hajó. Kezdetben, amíg nem „érezzük” a kenu mozgását, elég egy rossz mozdulat, és máris borulunk. Ha megtaláltuk a közös egyensúlyt, menet közben ügyeljünk arra, hogy ne csússzunk el a padon. Kezdetben ez odafigyelést igényel, különösen akkor, ha megbillen a kenu. Amennyiben kihajolunk a kenuból, vagy óvatlanul átülünk a másik oldalra, szinte biztos az egyensúlyvesztés és a borulás.
Fotó: Békatutaj Egyesület
6. Terhelés
Sose üljünk a kenuban egy padon egynél többen, még akkor sem, ha elférnénk úgy is. A kenukban 5,2 m hosszúságig általában 2-3 felnőttel ideális a közlekedés még akkor is, ha négy pad van a hajóban. Ennek az az oka, hogy ezek a rövidebb hajók négy emberrel mélyebbre merülnek, és ezzel sokat veszítenek a stabilitásukból. Különösen igaz ez, ha csomagokkal megrakva, többnapos túrára megyünk. Ilyen esetekre a 6 m körüli kenuk megfelelőbbek. Kenunk akkor nincs túlterhelve, ha a perem legalacsonyabb pontja és a víz felszíne között legalább 25 cm a távolság.
7. Súlyeloszlás
Apróságnak tűnik, de ha rosszul pakolunk, az egész utunkat megkeserítheti. Általános szabály, hogy hajónk teljesen vízszintesen ússzon, illetve inkább kissé „farnehéz” legyen. Ha előre ültetjük a legnehezebb evezősünket, a hajó haladás közben az orra körül próbál minduntalan elforogni, rengeteg felesleges munkára kényszerítve ezzel a kormányost.
8. Indulás
Egyesével szálljunk be, így jobban felügyelhetjük a stabilitást. Ha párhuzamosan állunk a part vagy egy ponton mellett, először a hátsó ember, a kormányos szálljon be, és hátulról előrefelé töltsük meg a hajót. Ha a kenu orra vagy a fara van a part közelében - mert keskeny a vízre szállás helyszíne -, akkor először a parttól legtávolabbi evezős üljön be. Gyakori hiba, hogy sekélyebb vízben, mire mindenki beül, a hajó „megfeneklik” a parton. Az utolsónak maradt tolja beljebb a hajót beszállás előtt, hogy a kenu anyaga ne kopjon feleslegesen.
Megjelent a Turista Magazin 2014. áprilisi számában.
Kapcsolodó cikkeink:
Gemenc útjain - Rezéti-Duna - videó
