Kora tavasszal jelenik meg ez a kifejezetten szikesekhez kötődő mohafajunk. Nevét is innen kapta. A védett sóspusztai magyarmoha különlegessége, hogy kiválóan megél a sós-szikes talajon, ellentétben a legtöbb mohával.
Ezt a kontinentális-mediterrán elterjedésű fajt Boros Ádám, neves magyar botanikus, mohakutató írta le 1924-ben. Hazai szikeseink karakterisztikus faja. A kicsi, de szívós sóspusztai magyarmoha (Entosthodon hungaricus) 3–6 mm hosszú levélkéi rozettákat alkotnak. Az 1 cm-es toknyélen egyenesen felálló vagy gyengén hajlott hosszú nyakú, megnyúlt körte alakú spóratok található.
A növény már márciusban megjelenik, és gyorsan spórákat érlel. A spóratokok eleinte sárgászöldek, később, április vége felé már barnásvöröses színűekké válnak. Előfordulhat, az érettségtől függően, hogy egy gyepen különböző színárnyalatú tokok is láthatók. A kinyílt tok jellegzetes tölcsérszerű megjelenésű. Viszonylag rövid életű. A melegebb időjárással, májusra a moha szinte teljesen eltűnik, a szárazságot a talajban, spóra alakban vészeli át.
A Duna–Tisza közén, a Kiskunságban és a Tiszántúl szikes gyepein találkozhatunk vele, de közelmúltban a Nagykunságban is megfigyelték. A mohatelepek jellemzően a haszonállatok patanyomaiban, régi gépkocsinyomokban, vagy vakszikfoltok szélén jelennek meg – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Facebook-bejegyzésében.
Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
