Évezredes romok Somogyváron: a Szent László-emlékhely

A romterület ma ennek a legendás épületnek és számos átépítésének az emlékét őrzi. Az eredeti, román stílusú bazilikát és monostort 1070 és 1091 között emelték, és Szent László jelenlétében szentelték fel Szent Egyed tiszteletére. A dél-franciaországi Saint Gilles-ből érkeztek ide szerzetesek, akik több évszázadon keresztül éltek az épületben. Az egész létesítmény nagyjából 2,5 hektáron terült el. Már ekkor érték katasztrófák, amelyeket szerencsésen túlélt: 1204-ben egy tűzvész során megrongálódott, de az 1241–42-es tatárjárás elkerülte, pedig a fosztogatók nem kímélték Somogy vármegyét.

Rejtélyes gyógyulások

Amikor 1972–73-ban feltárták a bazilikát, több száz sír került elő. Az antropológiai vizsgálat egyértelművé tette, hogy a templom északi mellékhajójában csak francia szerzetesek feküdtek, de ennél is érdekesebbnek bizonyult, hogy közülük nagyon sokan valamilyen mozgásszervi betegségben, csonthártyagyulladásban szenvedtek, illetve csontdeformáció fordult elő náluk. Az első gondolatunk lehetne az, hogy a nyirkos kolostor megtette a hatását, ám feltűnt egy furcsaság: a szakemberek megállapították, hogy

Annyi világos, hogy valószínűleg ide – mint egy szanatóriumba – küldték Franciaországból a beteg szerzeteseket, de hogy mitől jöttek helyre, azt homály fedi.

A rend a 16. századig élt itt, majd az épületet a török fenyegetés hatására elkezdték megerősíteni, a templomtornyokból bástyák lettek. A törökök azonban megostromolták és kifosztották, fölgyújtották, majd 1556-tól az enyészeté lett. Ahogy az már a régi épületek esetében lenni szokott, a köveit építkezésekhez hordták el a 19. században. Sokáig csak legendák keringtek róla, majd Széchenyi Lajos gróf parancsára 1825-től megtisztították a területet, és egy kis részen ásatásokba kezdtek. Nem jutottak sokra, és hamar be is fejezték a kutatást. 1972-ig semmi nem történt. Ekkor fogott itt nagyobb feltárásba Bakay Kornél professzor. A terület 1991 óta áll nyitva a látogatók előtt, 2011-től pedig nemzeti emlékhelyként tartjuk számon.

A román stílustól a reneszánszig

A helyszín leglátványosabb része persze a romkert, a látogatóközpont kiállítása pedig azoknak szól, akik szeretnének mindent megtudni Szent Lászlóról, magáról az épületegyüttesről, illetve annak régészeti feltárásáról. Utunkat a kőtárnál kezdjük, ahol nyomon követhetjük a különböző stílusok megjelenését az épületen. A maradványokon felfedezhetünk román, gótikus és reneszánsz elemeket. A különféle darabokat színek szerint lehet beazonosítani. A jelentősebb kőfaragványok csak másolatok, eredetijüket a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Galéria őrzi.

Szemügyre vehetjük a griffmadarat ábrázoló követ, amely alapján az emlékhely logója készült. Bámulatos, mennyire épségben fennmaradt a faragvány. Érdekesség, hogy a kereszténység átvette ezt az ókori sumér szimbólumot. Az oroszlán az erőt és a kitartást jelképezi, a sas pedig a felemelkedést, az égbe menetelt, így az ősi pogány motívumból a középkorban Krisztus-motívum lett. Érdekes még a „tövishúzó” elnevezésű kőfaragvány is, amely eredetileg egy ókori római bronzszobor középkori újraértelmezése. Ezen szintén megjelenik egy griff, illetve a talpából tövist kihúzó pásztorfiú. A jelenet a bűn töviseitől megszabadító Krisztusra utal.

Bár a magyar művészettörténetben úgy tartják, hogy a gótika csak a tatárjárás után jelent meg nálunk, a bazilika kora gótikus stílusú kerengője már az 1200-as évek elején megépült. Nem is volt kicsi,

A romkertben rekonstrukciós részletet láthatunk, a kiállításon pedig gótikus, bimbós oszlopfejet vizsgálhatunk meg. Ezeket az 1400-as években bontották el, helyette reneszánsz épületrészt hoztak létre.

Honnan tudni, hogy egy szobor Szent Lászlót ábrázolja?

A kiállításon több hologramos megoldással is találkozhatunk, ezzel a módszerrel jelenítik meg például a monostor különböző korszakait és Szent László hermáját is. Ez utóbbi az uralkodó fejét mintázó ereklyetartó, amely a koponyacsontját őrzi, és a magyarság egyik legjelentősebb történelmi emléktárgyaként tartjuk számon. Bár felmerültek kétségek az eredetiségével kapcsolatban, az elmúlt hónapok friss híre, hogy archeogenetikai módszerekkel sikerült bebizonyítani, valóban Szent Lászlóé lehetett.

Egy másik érdekesség a királyt ábrázoló kis szobor, amely egy árverésen került elő, és a történetéről semmit sem tudunk. A kutatóknak mégis sikerült kideríteniük, hogy Szent Lászlót ábrázolja, arról pedig, hogy erre hogyan jöttek rá, részletes leírást olvashatunk a kiállításon.

például satu okozta bemélyedés vagy koromnyomok, amelyek abból adódhatnak, hogy gyertyát égettek mellette.

A búcsúszentlászlói ferences rendházba az 1700-as évek elején 16 részből álló festménysorozat készült, amely Szent László legendáit és életét dolgozza fel. Ezekből nyolc maradt meg, a szombathelyi ferencesek pedig kölcsönadták a kiállítás számára, ezért most itt tekinthetjük meg őket.

Egy asztalkán különféle kártyák hevernek. A megfelelő téglalapba helyezve őket Szent Lászlóval kapcsolatos hangzóanyagokat hallgathatunk meg fülhallgatón keresztül, például Arany János versét vagy különféle legendákat, énekeket.

Mit keres itt a gímnyelv páfrány?

Az egyik érintőpult segítségével virtuális időutazást tehetünk. Pontosan rekonstruálták, hogyan nézhetett ki az a terület a 13. és 16. században, ahol ma csak romokat találunk. Körbejárhatjuk az egész épületegyüttest, benézhetünk a belsejébe, és ne lepődjünk meg, ha a dombról lenézve a Balaton vize tűnik fel, ugyanis a középkor egy időszakában a magyar tenger vízszintje 6-8 méterrel magasabb volt. Ez azt jelenti, hogy körbeölelte a várhegyet, amelyen a bazilika épült.

Ahol most a bencés hagyományoknak megfelelően fűszerkertet alakítottak ki, egy kút is áll. Tulajdonképpen egy hét és fél méter mély víztározóról van szó, amelynek alját kőlappal zárták le. És most jön a slusszpoén:

Ezen a vidéken ugyanis nem őshonos, és nem is élne meg alapból, a víztározónak azonban olyan a mikroklímája, hogy amikor a spórákat több száz kilométerről idefújta a szél, a kis növénykezdemények remekül megtelepedhettek benne. Azóta a kút tele van ezzel a páfránnyal, akár egy szurdokvölgy.

Kilátó és sétaút is tartozik hozzá

A látogatóközponttól nemcsak autóval, de egy 15-20 perces sétával is elérhetünk a romkertig. Sajnos a fából ácsolt út jelenleg felújítás alatt áll (a romok mellett álló kilátóhoz hasonlóan), de azt ígérik, tavaszra ismét látogathatóvá válik. A Szent Lászlóról elnevezett sétaúton állomásokat alakítottak ki, és mindenhol olvasható egy kérdés, amit egy mágnes segítségével lehet megválaszolni. A kilátóból nemcsak a romokra nyílik kilátás, de a balatoni tanúhegyekre is. A középkorban itt összefüggő vízterületet láttunk volna magunk előtt.

Szintén a családokat célozza a romkertben mobilon játszható „szabadulós játék”. A történet szerint visszakerülünk a középkorba, és hatvan perc áll a rendelkezésünkre, hogy visszajussunk a jelenbe, amihez kilenc kérdésre kell válaszolnunk. Persze ehhez kutatni kell, hiszen nem egyértelmű a megfejtés. A tapasztalatok szerint ezzel még a leglustább gyerekek érdeklődését is fel lehet kelteni, akik utána lelkesen böngészik a feliratokat.

A cikk a Turista Magazin 2023. december – 2024. januári számában jelent meg.