A múlt héten írtunk a pilis-tetői bivakházról, amelyet ismeretlenek engedély nélkül építettek védett területen, de a túrázók gyorsan birtokba vették. Most a terület természetvédelmi kezelője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság magyarázta el, mi a baj a házzal.
A Pilis-tető régóta a látogatók és a természetvédelem ütközőzónája – írtuk múlt heti cikkünkben. A Budapest környéki hegyvidék (és az egész Dunántúli-középhegység) legmagasabb, egyik leglátványosabb hegytömbje, a Pilis-tető kiváló panorámapontjai, szép erdősége és látványos sziklaalakzatai mellett annak köszönheti népszerűségét, hogy könnyű feljutni a fennsíkjára. Ugyanis az autóval és busszal elérhető Kétbükkfa-nyeregből (forgalom elől elzárt), alig emelkedő aszfaltút vezet a hegycsúcsra, ami így mindenkinek könnyen hozzáférhető.
Barlangászok, siklóernyősök és természetjárók egyaránt nagy számban mozognak a hegyen, amelynek turisztikai infrastruktúrája máig kissé szegényes a látogatószámához képest.
A hegytető a Pilis legsűrűbben beépített pontja: felhagyott katonai bázis romjait, kilátót, pihenőhelyeket, és most már bivakházat is találunk rajta. A terület természetvédelmi kezelője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) azt mondja, megérti a természetjárók igényeit, és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után jellemzően nem is áll a fejlesztések útjába: „Megértjük, hogy a Pilis-tetőre látogatóknak igényük van bizonyos infrastruktúrára. Ezt a célt szolgálja az itt található kilátó, a tűzrakóhelyek, a padok, az asztalok, a kerékpártároló, a jelzett turistautak, nem említve a tervezett tanösvényt, és a nemrégiben engedélyezett siklóernyős starthelyet az Éles-kőnél.”
„Ezek mind olyan létesítmények, melyek előzetesen egyeztetve, a természeti értékek megmaradását szem előtt tartva, engedéllyel létesültek. Minden ettől eltérő módon kialakított létesítmény, ösvény, építmény természetvédelmi kezelői szempontból nem elfogadható sem itt, sem más védett vagy fokozottan védett területen” – mondja a DINPI, utalva a bivakház problémájára.
„Egy engedélyeztetés során a természetvédelmi hatóság Igazgatóságunk véleményét, javaslatait megkéri, és amennyiben a kérelmezett helyszínről nem rendelkezünk védett, fokozottan védett vagy közösségi jelentőségű fajok adataival, úgy van lehetőségünk előzetesen felmérni a területet."
Hangár hátán is megél...
A hegytető védelmi státusza ellenére sűrűn beépített terület, ezért laikus szemmel nehéz elképzelni, hogy a többi objektumhoz képest törpe méretű kabin kárt tenne annak élővilágában. Ezért rákérdeztünk arra is, okozhattak-e természetvédelmi kárt az építők a bunkertetőre helyezett kunyhó felállításával:
A helyszín, egy valamikori bunker gyepesedett teteje, és a kivitelezés idejének ismeretébennem valószínű, hogy bizonyítható károkozás történt a kivitelezés során.
Ugyanakkor a tavaszi és nyári időszakban derül majd ki, hogy milyen fajok élnek ezen a tetőn. Már a kabin 50 méteres körzetéből is rendelkezünk védett és fokozottan védett fajok előfordulási adataival. Pl. fogasfarkú szöcske, magyar tarsza, fűrészlábú szöcske, dunai szegfű, de 100 méteres körzeten belül sápadt kosbor, vitézkosbor, gyapjas gyűszűvirág és csinos árvalányhaj jelenlétéről is tudunk.
Ezek mind olyan fajok, amelyek a területen tapasztalható természeti folyamatok miatt újra visszafoglalják ezt a területet, ugyanakkor a forgalomnövekedés miatti taposás áldozatai lehetnek. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy a fokozottan védett területeken a jelzett utakról tilos letérni, legyen az akár egy felhagyott katonai terület!”
A nemzeti park szerint a kabinhoz hasonló építmények építésük során, később pedig a látogatóforgalom révén tehetnek károkat a környezetükben:
A természetvédelmi kezelővel előre nem egyeztetett és hatósági engedéllyel nem rendelkező építkezések már az építés során károkat okozhatnak az építőanyagok felhordásával, deponálásával.
A későbbiekben a létesítményt megcélzó (korábbi terheléshez képest megnövekedő) látogatóforgalom szintén gondot okoz akár pontszerű szennyezés, akár kiterjedtebb hatásmechanizmus formájában.”
Amint múlt heti cikkünkben is írtuk, a kunyhó közvetlen környezetét egyébként régóta használják a túrázók, a kilátó megépítése előtt (és azóta is) rendszeresen kapaszkodtak fel ide a panorámát kémlelni, mivel ez a hegytető legmagasabban fekvő kilátópontja. A szabad mozgást nem korlátozzák akadályok az utakkal sűrűn szabdalt placcon, és a természetvédelmi értékekre sem hívja fel semmi a figyelmet.
A rehabra küldött hegytető
Azt a nemzeti park sem állítja, hogy az épülettorzók konkrét károkat okoznának a hegytető természeti környezetében, ellenben a tájképre rossz hatással vannak, és az évtizedek során kis mértékű rekultiváció is történt, ennek folytatása tervben van:
„A Pilisszentkereszt 021. helyrajzi számú ingatlan és a rajta található katonai épületek, építmények nem Igazgatóságunk vagyonkezelésében állnak, így csak közvetett módon tudunk részt vállalni a tervezett átalakításokban. Ugyanakkor a katonák levonulása után történtek helyreállítási munkák, amiket a Pilisi Parkerdő Zrt. pályázatból finanszírozott. Az említett ingatlan fokozottan védett természeti terület, ezért Igazgatóságunk természetvédelmi kezelőként továbbra is támogatni fog minden olyan folyamatot, ami az épületekkel, törmelékkel terhelt terület rekultiválását, a természetes élőhelyek rehabilitását szolgálja.
Az évtizedekkel ezelőtt épített, és régen magára hagyott épületromok önmagukban már nem okoznak károkat az élővilágban, azonban a tájképben igen.”
A legfontosabb kérdés az, hogy milyen jövő vár a gyorsan népszerűvé vált menedékkabinra. Ugyanis hiába a létező igény, a nemzeti park bejelentése alapján az illetékes kormányhivatal dönthet az épület elbontásáról. Megkérdeztük a DINPI-t, tettek-e jogi lépéseket, ezt a választ kaptuk:
„A területileg illetékes természetvédelmi őr már a bivakház megjelenése előtt észlelte a változást: a november 9-i területbejárás során bitumenes alapozóval/vízszigeteléssel volt lekenve a régi betonalap, amire a kunyhót építették. A bivakház megépülését december elején észleltük, és felvettük a kapcsolatot az állami tulajdonban lévő ingatlan vagyonkezelőjével (Pilisi Parkerdő Zrt.), valamint az illetékes természetvédelmi hatósággal (Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály). Január 18-án pedig helyszíni egyeztetést tartottunk a hatóság osztályvezetőjével az ügyben.”
Azaz még mindig nem tudni, a területért felelős szervek milyen jövőt szánnak a háznak. Az építők a Pilisi Parkerdő felhívása ellenére mostanáig sem jelentkeztek, viszont a kabin megmentésére online petíció indult.
