Ez a kullancs még fagyban is a vérünket szívja

Ez a különleges faj, a Haemaphysalis inermis a megszokottól eltérően az őszi és téli időszakban mutat nagyobb aktivitást, kifejlett egyedei pedig november és december folyamán figyelhetők meg legnagyobb számban itt a mérsékelt övben. De vajon mit érdemes tudni róla, és milyen veszélyeket rejthet magában?

Milyen gyakran vált gazdaállatot a kullancs?

A téli kullancs életciklusa – akárcsak a legtöbb kullancsé – három fő szakaszra bontható: lárva, nimfa és kifejlett, ivarérett kullancs (adult). Egyes kullancsfajok, köztük a téli kullancs is, többféle gazdán táplálkozik életciklusa különböző szakaszaiban (ún. többgazdás kullancs), míg más fajoknál az egyedek akár egyazon gazdán (egygazdás kullancs) is végigvihetik fejlődésüket.

A Haemaphysalis inermis például háromgazdás kullancs, ami azt jelenti, hogy minden fejlődési stádiumban új gazdaállatra van szüksége. A lárvák többnyire kisebb emlősökön, például rágcsálókon táplálkoznak, amelyek könnyen elérhetők számukra, és biztosítják a továbbfejlődésükhöz szükséges első táplálékot. A nimfák már valamivel nagyobb testű emlősökre, például nyulakra, sünökre, esetleg közepes testű ragadozókra (pl. rókákra) is rákapaszkodhatnak.

Az ivarérett kullancsok a nagyobb emlősökre – leginkább őzekre, szarvasokra és vaddisznókra – specializálódtak, mivel ezek biztosítják a nőstények számára azt a vérmennyiséget, ami a peték kifejlődéséhez és lerakásához szükséges. A kifejlett nőstény és hím kullancsok sikeres szaporodásához elengedhetetlen, hogy egy időben ugyanazon a gazdaállaton tartózkodjanak, mivel a megtermékenyítés csak így valósulhat meg. Ez az életciklus kedvező körülmények között akár egy év alatt is lezárulhat, azonban, ha a feltételek nem megfelelőek, a folyamat jelentősen elhúzódhat, és akár 2-3 évig is eltarthat.

Amikor a téli kullancs igazán aktív lesz

Ősszel, amikor a hőmérséklet csökken és a páratartalom növekszik, a nimfák és a kifejlett kullancsok különösen aktívak lesznek. Ebben az időszakban elhagyják búvóhelyeiket – általában az aljnövényzetet vagy az avartakarást – és gazdaállat után kutatnak. Érdekes módon ez a faj képes akár 0 °C körüli hőmérsékleten is aktív maradni, és csak a valódi fagyok akadályozzák meg a mozgásban.

A nőstény téli kullancs sikeres vérszívás és megtermékenyülés után leesik a gazdáról és visszahúzódik a talaj közelébe, ahol akár több hónap alatt is, de lerakja petéit. Ezek a peték tavasszal kelnek ki, amikor a hőmérséklet emelkedik, és lárvák fejlődnek belőlük, amelyek a következő őszre érik el a nimfa állapotot. Ez a hosszú életciklus segít a téli kullancsnak, hogy életben maradjon a változó időjárási körülmények ellenére, és évről évre újra megjelenjen az őszi-téli időszakban.

Egyre több van belőle

Magyarországon a Haemaphysalis inermis leginkább erdős élőhelyeken fordul elő, ahol bőségesen találhat vadon élő gazdaállatokat. Különösen a lombhullató és vegyes erdők kedveznek ennek a kullancsfajnak, mivel mikroklímájuk megfelelő páratartalmat és védelmet nyújt. Az árnyékos, dús aljnövényzetű területek ideálisak számára, mivel ezek télen is viszonylag állandó hőmérsékletet tartanak fenn.

A Haemaphysalis inermis nemcsak Magyarországon fordul elő, hanem más közép- és délkelet-európai országokban is megtalálható, például Ausztriában, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában, Lengyelországban, Ukrajnában és a Cseh Köztársaságban. Ezek mellett megjelenik a mediterrán térség bizonyos részein is, például Észak-Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Olaszországban és Dél-Franciaországban, ahol az erdős területek megfelelő élőhelyet biztosítanak számára.

Máshol szintén az őszi és téli hónapokban a legaktívabb, és ugyanúgy vadon élő emlősök a gazdaállatai. Kisebb mértékben Oroszország és Törökország nyugati részein is megtalálható, de

Veszélyforrás vagy ártalmatlan?

A téli kullancs által terjesztett betegségek tekintetében kevés adat áll rendelkezésre. Míg a nyári időszakban aktív kullancsfajok – mint a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) – ismertek például a Lyme-kór terjesztéséről, a Haemaphysalis inermis esetében nem dokumentáltak hasonló mértékű kórokozó-hordozást. Kutatások alapján bizonyos baktériumokat, vírusokat és parazitákat hordozhat (pl. Anaplasma, Rickettsia, Babesia), de ezek kockázata jelenleg alacsonyabbnak tűnik, mint a gyakrabban előforduló kullancsok esetében.

További vizsgálatokra van azonban szükség, hogy pontosabban felmérjük ennek a fajnak a potenciális veszélyeit – Magyarországon például a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének Felbukkanó Kórokozók Ökológiájával foglalkozó kutatócsoportja is vizsgálja ezt. A vizsgálatokat az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Járványökológiai Divíziója támogatásával végzik.

Hogyan védekezzünk télen?

A téli kullancs jelenléte miatt a hideg évszakban is fontos a kullancs elleni védekezés. Akik az erdőben, bozótos területeken járnak, különösen ügyeljenek a megfelelő ruházatra, beleértve a hosszú ujjú felsőt, hosszú nadrágot és a zárt cipőt. Érdemes továbbá kullancsriasztót is alkalmazni a ruházaton, hogy minimalizáljuk a kockázatot. Hazaérkezés után a test átvizsgálása is ajánlott, különösen a nehezen hozzáférhető területeken, mint a térdhajlat vagy a nyak.

Nézzük át kedvenceinket is!

Bár a Haemaphysalis inermis fő gazdái a vadon élő nagyemlősök, időnként háziállatokra, például kutyákra és macskákra is rákapaszkodhatnak. Ez főként akkor fordulhat elő, ha a háziállatok erdős területeken, vadállatok által látogatott helyeken járnak. Kirándulások után a téli hónapokban is fontos átvizsgálni kedvenceink bundáját, hiszen

A megelőzés érdekében pedig érdemes folytatni a már tavasztól alkalmazott kullancsriasztó szerek használatát, hogy hatékony védelmet biztosítsunk kedvenceink számára az év minden időszakában.

Mire jó a téli kullancs?

A kullancsok, köztük a Haemaphysalis inermis, fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Bár sokan kártevőként tekintenek rájuk, táplálékforrást jelentenek számos kisebb állat, például madarak és ragadozó rovarok számára. A téli kullancs jelenléte a hideg évszakban pedig különösen érdekessé teszi a táplálékláncot, hiszen ilyenkor kevesebb élelem áll rendelkezésre az élővilág számára. A különleges, télen aktív kullancs alkalmazkodása egyfajta túlélési stratégiaként is értelmezhető, amellyel a hideg hónapokban talál magának helyet a természetes ökoszisztémában.

A faj jövője

A klímaváltozás hatásai nemcsak az évszakok változásában, hanem a különböző élőlények terjedésében is megmutatkoznak. Ha a tél folyamatosan enyhébbé válik, az megkönnyíti a téli kullancs terjedését új, addig számára elérhetetlen élőhelyekre is. Ez a változás a kullancsfertőzések elterjedését is fokozhatja, ami hosszú távon kihívást jelenthet az emberek és a háziállatok egészségére nézve. A téli kullancs terjedésének nyomon követése és alaposabb kutatása ezért fontos, hogy előre felkészülhessünk a változó környezet okozta újabb kockázatokra.

Te is bekapcsolódhatsz a kutatásokba

A közösségi tudomány („citizen science”) egyre fontosabb szerepet kap a kullancsok elterjedésének és aktivitásának kutatásában. Magyarországon a Kullancsfigyelő platformon keresztül bárki bekapcsolódhat a kutatásokba, akár laikusként is, de nemzetközi szinten az iNaturalist is egy jó lehetőséget biztosít erre.

A Kullancsfigyelő program célja, hogy adatokat gyűjtsenek a kullancsfajok elterjedéséről, aktivitásáról és kórokozó-hordozó képességéről. A résztvevők fényképeket és megfigyeléseket tölthetnek fel a weboldalra, ahol a szakértők azonosítják a fajokat, és nyilvánosan elérhető adatbázisba helyezik őket. Ez nemcsak a téli kullancs, hanem más kullancsfajok kutatásához is értékes információkat nyújt. Az ilyen projektek segítenek jobban megérteni a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók terjedési mintázatait, és hozzájárulhatnak az egészségügyi és állategészségügyi kockázatok felméréséhez.

Ha legközelebb találkozol egy kullancscsípéssel, vagy túrázás során megfigyelsz egy kullancsot, ne habozz megosztani a tapasztalatodat a Kullancsfigyelőn, hiszen ezzel értékes adatokat biztosítasz a tudomány számára.