Hallottál már a csángó suránról, az ostorfa csőrkéről, vagy a magyar színjátszóról? Ha nem, akkor kattints ide, mert néhány szemet gyönyörködtető színes, érdekes rajzolatú nappali lepkefajt mutatunk.
Mostanában sok szó esik a klímaváltozásról, ezzel összefüggésben az eltűnő vizekről és növényekről, kihalófélben lévő állatfajokról. A magyarországi lepkészek is tapasztalják a környezet változásait, akik már sok magyar faunára jellemző fajt hiába keresnek a réteken, mint például a legendás „magyar sakktáblalepkét”.
Vannak azonban olyan lepkefajok, amelyek az utóbbi évtizedekben terjeszkedő tendenciát mutatnak a Duna-Tisza közén, alkalmazkodva a változó éghajlathoz, avagy éppen a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetik elterjedésüket.
Ilyen pillangókat mutatnak be a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményének munkatársai (Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs) írásukban, amit teljes egészében a Kiskunsági Nemzetei Park honlapján olvashattok.
A jelenség mögött részben a változó, melegedő és egyben egyre szárazabb éghajlat állhat, amely bizonyos fajok számára kedvező életteret kínál a Kárpát-medencében elhelyezkedő Duna-Tisza közén. Minden kétséget kizáróan ilyen faj a csángó surán, az ostorfa csőrke és a magyar színjátszó.
Az ember által formált tájhoz nagy sikerrel alkalmazkodik az egykor ritka kis fehérsávka, és a régebben a laza talajú homokhátságokon előforduló csipkés böngör. Két, a nemzetközi és hazai természetvédelem által veszélyeztetett fajként nyilvántartott faj esetében pedig sikeres telepítési kísérletek bizonyítják, hogy a biodiverzitás csökkenése ellen lehetséges, és szükséges ilyen módon is küzdeni, ami életben tartja a reményt, hogy a köröttünk levő életet képesek vagyunk megőrizni a jövő nemzedékek számára is – olvasható a nemzeti park oldalán.
Magyar színjátszó
Ezekről a színes és látványos rajzolatú nappali lepkefajtokról a galériánkra kattintva nézhetsz fotókat, a nemzeti park oldalán pedig leírást is olvashatsz róluk.
