Hallottatok már a hótücsökről vagy a hószúnyogról? A nevük alapján akár kitalált lények, mesebeli figurák is lehetnének, de ezek az állatok nagyon is valódiak, és rovarlétükre imádják a telet.
Vannak olyan rovarok, amelyek nem várják meg a tavaszt az előbújással, hanem télen, adott esetben a hóban teszik meg első lépéseiket.
Ahogy arról a napokban a Szúnyogmonitor oldal írt posztjában, a hószúnyogok 0 és mínusz 6 fok között aktívak, a hó tetején találhatjuk meg őket, elsősorban erdős, fás területeken.
A hótücsök általában tél végén jelenik meg és főleg mohával táplálkozik. Ahogy a Szúnyogmonitor oldal posztjában olvashatjuk, ezeknek az állatoknak annyira lételemük a hideg, hogy kézbe véve az ember testhőjétől könnyen elpusztulhatnak.
Télen aktív a skarlátbogár is, amelyet feltűnő vörös színe miatt elméletileg könnyen észrevehetnénk, ez azonban nincs így, mivel ez a bogár az elhalt fák kérge alatt éli életét.
Az ugróvillások, például a gömböcugrókák is aktívak télen, a parányi ízeltlábúak az avarban élnek, és tevékenységükkel nagy szerepet játszanak a lebontásban és a talajképzésben.
Méretük miatt őket sem könnyű kiszúrni. Szabad szemmel nem nagyon láthatók, de nagyítóval és kellő kitartással van esély arra, hogy megpillantsuk ezeket a parányokat.
De hogyan tudnak ezek az ízeltlábúak a téli hidegben is aktívak maradni?
Ezeknek a "télálló" ízeltlábúaknak a sejtjeikben fagyásgátló fehérjék akadályozzák meg a jégkristályok képződését, a testfolyadékukban található glicerin pedig – akárcsak az autók fagyállója – csökkenti a fagyáspontjukat. Nagyon nagy fagyban ők is nyugalmi állapotba kerülnek, testük víztartalmának egy részét is elveszítik, majd ha enyhül az idő, újra felengednek, és ott folytatják, ahol a zimankó előtt abbahagyták.
