Ezek lettek a világ legjobb vadvilágról készült fotói

Üresen kongott a londoni Természettudományi Múzeum aulája, a Hintze Hall, az év legjobban várt természetfotós eseményén, a Wildlife Photographer of the Year (WPY) eredményhirdetésén. Csupán az óriásbálna csontváza lógott le a plafonról ugyanúgy, mint a korábbi években, és Charles Darwin szobra figyelt a lépcsőfordulóban. Idén nem volt ünnepélyes átadó, nem volt díszvacsora, „csak” egy online átadó, amelyet Chris Packham brit televíziós műsorvezető és természetfotós vezetett az aulából három hatalmas tévén mutatva a legjobb képeket. A szervezők viszont nagyon megadták a módját így is, elképesztő profizmussal állították össze a több mint másfél órás műsort. A finalista képek mellett több kiemelkedő fotós munkáját is bemutatták rövid videókon keresztül, személyesen és felvett anyagokon megszólaltak a zsűritagok és a múzeum munkatársai is.

Személy szerint örülök, hogy idén sok ilyen online átadó van, mert egyébként soha nem jutottam volna el egy ilyen eseményre. A mai rohanó világban pedig biztosan senki nem szánna ennyi időt arra, hogy egy ilyen kaliberű pályázat zseniális képeit megnézze, és az a sok háttér-információ, kritika és színes anyag se jutott volna el hozzánk másképp. Persze, ami nekünk, lelkes érdeklődőknek öröm, az a finalistáknak és díjazottaknak bánat, hisz így nem élhették át ennek az eseménynek a varázsát, nem vehették át személyesen díjaikat. Viszont így talán még több emberhez eljut az összes kiemelt fotó és a pályázat üzenete is, hogy mennyire fontos munkát végeznek a természetfotósok a Föld jövőjét illetően. Hiszen képeikkel ők tudják a leginkább megmutatni, közelebb hozni az átlagemberhez a vadvilág élőlényeit, egyszerre azok szépségeit és tragikus helyzetét, mely utóbbi az önző emberi tevékenységeknek köszönhető.

De lássuk a legjobb képeket! Idén több mint 49 000 fotó érkezett be a pályázatra a világ minden tájáról. Először a legfiatalabbakat díjazták, a három, korosztályokra bontott ifjúsági kategória győzteseiből választották ki végül az év legjobb ifjú vadvilág fotósát, aki idén a finn Liina Heikkinen lett ezzel a rókás képével.

Nézzük a felnőtt kategóriákat, amelyből 11 is volt a szóló képeknek, ezen felül pedig két portfóliót és egy fotóriport-sorozatot is díjaztak. Bár az egyéni kategóriák közül legutolsóként mutatták be az Állatportré legjobbjait, mi mégis ezzel kezdünk, ugyanis idén ebben szerepelt kiemelkedően az egyetlen magyar fotós, akinek sikerült a finalisták közé jutnia. Ő pedig nem más, mint Daróczi Csaba, aki a tavalyi évben a legsikeresebb magyar természetfotós volt. A csőr című izgalmas, fekete a feketében hangulatú fotója Highly Commended elismerésben részesült és ezzel az éves kiállítás anyagába is bejutott, amelyet 2020. október 16-tól 2021. június 06-ig lehet megnézni a londoni Természettudományi Múzeumban.

Ennek a kategóriának a győztesét is mutatjuk, amely az egyik talán legmegmosolyogtatóbb fotó a mezőnyben. A német Mogens Trolle A póz című fotóján egy borneói nagyorrúmajom látható, amelyen a nyugodt arcú állat mintha csak tényleg pózolna fotósának. Különleges kép ez, egyszerre vicces és szép, sőt, amit más, e majomfajról készült képeken nem látni, az a szemhéjának kék színe, mintha csak kifestette volna erre a jeles alkalomra. A fotón a félreértések elkerülése végett amúgy egy fiatal hím egyed látható. Az már nem olyan szórakoztató, hogy ez a csak Borneó-szigetén élő különleges majomfaj sajnos sok sortársához hasonlóan a veszélyeztetett állatfajok közé tartozik.

De térjünk vissza Csabára, akit megkerestem, hogy egyrészt gratuláljak neki a szép eredményhez, másrészt, hogy egy kicsit többet megtudjak a most kiemelt fekete rigós fotójáról. A soltvadkerti természetfotós egy az otthonához nem messze lévő erdei itató melletti lesből készítette ezt a képet egy nyári estén. Már annyira besötétedett, hogy épp elkezdte volna pakolni felszerelését, amikor megjelent a fekete rigó. Csak pár másodperce volt arra, hogy felismerje ebben a nem mindennapi pillanatban a remek fotó lehetőségét. A komponáláshoz egészen alá kellett ereszkednie a víz szintje alá, hogy maga a les kitakarja azt, így a víz nem zavart bele a teljesen fekete alapnak. Csaba sokszor fotóz úgy, hogy meglát valamit a természetben és igyekszik azt a pillanatot újra és újra elcsípni. Fekete rigós fotója is megihlette egy sorozatra, amelyből most meg is nézhettek még párat:

Csaba több évtizede készít természetfotókat, de érdekes módon csak 5-6 éve pályáz a Wildlife Photographer of the Year versenyre, és azt is csak kétévente. Ugyanis neki nem ez a kedvenc természetfotós pályázata, mert úgy érzi, itt más szempontok szerint választják ki a legjobb képeket, mint amilyen fotókat ő készít. A brit WPY-n főként olyan képeket díjaznak, amelyek valamilyen érdekes viselkedésformát, különleges állatfajt mutatnak be, valami ritkaságot, és a képeknek sokszor a mondanivalója, története is jobban előtérbe kerül, mint azok esztétikuma. Ez nem rossz vagy jó, hanem más. És mivel Csaba inkább amolyan szép képeket készít, ezért szívesebben indul azokon a pályázatokon, ahol főként ezt nézik, ilyen például a német GDT European Wildlife Photographer of the Year, vagy az olasz Asferico, de a spanyol pályázatok is. Természetesen Csaba nagyon örül, hogy ilyen szép eredményt ért el itt, ezzel a mondjuk így, szép fotójával, hiszen eddig még soha nem sikerült bekerülnie a finalisták közé. Csak azt sajnálja, hogy nem tudott ott lenni a Hintze Hall-ban, mert azért lássuk be, ez a pályázat mégis csak a természetfotózás Oscar-ja, és ezt nem én, hanem ő maga mondta. Csaba kedvenc fotója egyébként az idei versenyről a Gerinctelenek kategóriájának győztes képe, amelyet a Frank Deschandol készített két különböző fajú darázsról. Szerinte ez egy megismételhetetlen pillanat, amit sikerült elcsípnie a francia fotósnak és a kép technikailag is bravúros. A fotóhoz adott szövegből azért kiderül, hogy volt egy kis automatizált segítsége Farnknek, ugyanis a felvétel egy infravörös fénycsapdával készült.

A többi kategóriagyőztes előtt ugorjunk egyből a legszebb, legjobb képre, amelyet a zsűri idén az abszolút győztesnek választott. Ez pedig nem lett más, mint ez a különleges pillanatban elkapott szibériai tigris, a fotót az orosz Sergey Gorshkov készítette, aki ezzel elnyerte az idei év Legjobb Vadvilág Fotósa címet. A képet egy kameracsapda segítségével készítette, de ez nem volt egy könnyű folyamat. Sergey először az erdőt járva megpróbálta kitalálni, hol lehet az a hely, ahol nagy valószínűséggel felbukkanhat ez a szép állat, ahová a kameracsapdát kihelyezheti. Aztán már nem volt más hátra, mint türelmesen várni. Az orosz fotósnak végül 10 hónapot kellett várnia erre a pillanatra, de nagyon úgy tűnik, megérte. Ez a kép lett egyébként az Állatok a környezetükben kategória győztes fotója is.

Az idei év a verseny életében nemcsak a pandémia miatt speciális, hanem mert 2020 lett az az év, amikor először egy szelfi fotó is győzhetett. Méghozzá a Városi vadvilág kategóriában, amelyben az orosz-amerikai Alex Badyaev Empidonax occidentalis nevű madárról és fiókáiról készült képe nyert. A fotós, aki nem akarta zavarni a házára fészkelt madarakat, elrejtett egy kamerát a közelükben, és a képre végül saját magát is belekomponálta.

És most jöjjön az egyik személyes kedvencem, amely egy búbosvöcsök-családról készült. A Madarak kategóriájában győztes fotót a spanyol Jose Luis Ruiz Jiménez készítette, amely egy remekül elkapott pillanata annak, ahogy ezek a madarak etetik a szülők hátán utazó fiókákat.

A legmegrázóbb pillanatokat tartogató kategóriákat az eredményhirdetés végére hagyták a szervezők. Ezek pedig a fotóriporteri kategóriák, az egyikbe egyedi képekkel, a másikba fotósorozattal lehetett pályázni. Ezeknek a képeknek a nagy része azt mutatja be, milyen elképesztő károkat tud okozni az ember a természetben. A szemétprobléma, a környezetszennyezés és a hatalmas erdőtüzek mellett rengeteg fotó témája volt az, hogy még ma, 2020-ban is rengeteg helyen tartanak fogva és kínoznak vadon élő állatokat, csak azért, hogy az embereket szórakoztassák mondjuk egy cirkuszban. De sajnos más célból is tartanak fogva vadállatokat, a Vadvilági fotóriport történet kategória győztes sorozatának egyik képén látható makákót például egy indonéziai állatpiacon fotózta Paul Hilton, és a majmot valószínűleg háziállatnak vagy egy állatkertnek adták el, de lehet hogy orvosbiológiai kutatáshoz, vagy szimplán elfogyasztásra vették meg.

De hogy ne ezzel a szomorú képpel búcsúzzunk, mutatunk még pár győztes fotót nektek amit az alábbi képre kattintva nézhettek meg, illetve ha szeretnétek látni az összes finalista képet, akkor kattintsatok ide, ha az eredményhirdetés videóját szeretnétek visszanézni akkor pedig ide. Ha pedig te is részt vennél a közönségszavazáson, akkor kattints ide, és szavazz a 25 szuper kép valamelyikre 2021 február 2-ig.