Nem kell hozzá biológusi képzettség, hogy tudjuk, az idegenhonos növény- és állatfajok elszaporodása számos problémát okoz. Mindenki ismeri például a nutriát vagy az ékszerteknőst, amelyek túlszaporodásuk esetén kárt tehetnek az őshonos fajokban és élőhelyekben. Most azonban kevésbé ismert idegenhonos fajokat gyűjtöttünk össze.
A vírusokat terjesztő Hyalomma kullancsok
Mintha az őshonos kullancsokkal nem gyűlne meg eléggé a bajunk, az elmúlt években afrikai fajok is megjelentek Magyarországon, amelyek ráadásul súlyos betegségeket hordozhatnak, mint amilyen a krími-kongói vérzéses láz is. A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes nemcsak nálunk, de Németországban, Csehországban és Svédországban is megjelentek.
Hyalomma marginatum
A Hyalomma rufipesről 2023 tavaszán bizonyosodott be, hogy már szaporodik is Magyarországon: a Balaton nyugati térségében foltos nádiposzátákon és barkóscinegéken tíz, még nem kifejlett példányt találtak. Laboratóriumi vizsgálatok során genetikai azonosságra derült fény, így biztosan helyi populációról van szó.
A Hyalommák onnan ismerhetőek fel, hogy testük nagyobb, mint az itthoni kullancsoké, háti felületüket sötét pajzs borítja, a lábuk pedig sávozott. Az Ökológiai Kutatóközpont jóvoltából 2021 óta működik a kullancsfigyelo.hu oldal, ahová képekkel együtt bárki feltöltheti a kullancsészlelését. Ide kattintva olvashatod, mi a teendő, ha gyanús kullancsot találtál.
Meztelencsiga-invázió
Az Ibériai-félszigetről származó spanyol meztelencsigával valószínűleg már mindenki találkozott az utóbbi évek során. Először 1986-ban jelent meg nálunk, és a 90-es évekre már Skandináviában is elterjedt. Szinte kiirthatatlan, és hatalmas károkat képes okozni a konyhakertekben. A leggyakrabban a fővárosban és a Dunántúlon lehet vele találkozni, de az Alföldön és az északi megyéinkben is jellemző, nemcsak a kertekben, hanem az erdőben, az utcákon és a szántóföldön is.
Inváziós és agresszívan terjedő meztelencsigákból azonban bőven akad a jellegzetes, narancssárga egyedeken túl is. A feketefejű meztelencsiga és a malaccsiga például 2020-ban tűntek fel először, és azóta országszerte elszaporodtak. Előbbi 4-6 cm-es, tejfehér és fekete, eredetileg Kis-Ázsiában, a Kaukázus vidékén, a Krím-félszigeten és a Fekete-tenger partvidékének bizonyos területein élt, a malaccsiga, ami akár 10 cm-esre is megnőhet, Szerbia, Macedónia, Északkelet-Görögország, Bulgária, Dél-Románia területéről jött.
Az idegenhonos meztelencsigafajok föntről lefelé sorrendben: foltos meztelencsiga, tarajos meztelencsiga, kétsávos meztelencsiga, kispöckű meztelencsiga és hódító meztelencsiga
Az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete öt éve kutatja a meztelencsigákat, és nemrégiben több, nálunk eddig ismeretlen fajt találtak: foltos meztelencsigát, a hódító meztelencsigát, a kétsávos meztelencsigát, a kispöckű meztelencsigát és a tarajos meztelencsigát. Ezek a Mediterráneum területeiről, a Balkán egyes régióiból, valamint a Kaukázusból és a Fekete-tenger partvidékéről származnak.
Nagy valószínűséggel virágcserepkben, földlabdákban megbújva érkeztek kifejlett állapotban vagy tojásként.
A veszélyes kaukázusi medvetalp
Európa legnagyobb lágyszárú növénye akár 5 méteresre is megnőhet, a szára pedig akár a 10 cm-es vastagságot is elérheti. Dél-Oroszországban és Grúziában őshonos, innen került a 19. században botanikus kertekbe, mint dísznövény. Kivadult, és főleg csatornák és utak mentén kezdett terjedni. Nagy-Britanniában, Németországban és Dániában komoly gondokat okoz a faj tömeges jelenléte, nálunk szerencsére csak elszigetelt állományai fordulnak elő. Eddig Vas megyében, a Cuha-völgy felső szakaszán, a cseszneki Aranyos-patak mentén, Mátraszentimre határában, az Etyeki-dombságban, Pusztazámor határában, illetve a Zempléni-hegység két pontján, Pálháza közelében és a Málnás-völgyben találták meg kisebb állományait.
Kaukázusi medvetalp
A medvetalp azért veszélyes, mert az UV-sugarak hatására bomló furanokumarinokat tartalmaz, így
a szőrök vagy a növény kifolyó nedve a bőrrel érintkezve kipirosodást, viszketést, súlyosabb esetben égési sérülésekre emlékeztető hólyagokat okoz.
Ezzel nem árt orvoshoz fordulni, mert kezelés híján sötét színű hegek keletkezhetnek a bőrön, amelyek akár maradandóak is lehetnek. Vigyázzunk a szemünkre is, mert ha a bomló anyag belekerül, átmeneti vagy végleges vakságot okozhat.
Az ártalmatlan óriás mohaállat
Magyarországon tíz mohaállatfaj él, de a szóban forgó óriás mohaállat nem őshonos nálunk, hanem a Mississippi vidékéről származik. A gömbölyded, sárgás, kocsonyás test valójában pár milliméteres élőlényekből áll, amelyek összetapadva telepekbe rendeződnek például egy nádszál körül. Átmérőjük így akár a 40 cm-t is elérheti, helyet változtatni nem tudnak. Bimbózással szaporodnak, és szerves törmeléket, illetve kis élőlényeket fogyasztanak, amelyeket csillókoszorúik segítségével szűrnek ki a vízből.
Óriás mohaállat
2023 szeptemberében a Hármas-Körösből került elő egy óriás mohaállat, de már jóval korábban, 2011-ben leírták az első magyarországi példányt, amelyet a Ráckevei (Soroksári)-Dunából fogtak ki, azóta pedig az élőlény a Tisza-tóban is megtelepedett. A faj terjedésében a madaraknak és a felmelegedésnek is szerepe van.
Az óriás mohaállat alapvetően a 16-20°C körüli hőmérsékletű vizet kedveli, de akkor is túlél, ha ennél jobban lehűl az élőhelye. Ilyenkor a telepek szétesnek, de a szaporítóképletekből később új állatok és telepek jönnek létre, amikor felmelegszik a víz. Emiatt kiirtani sem lehet és természetes ellensége sincs, de ez talán nem is olyan nagy baj, mert egyelőre a kutatók szerint ökológiai szempontból nem okoz problémát.
Csípős és büdös is a harlekinkatica
A harlekinkaticát valószínűleg mindenki ismeri, de lehet, hogy kevesen tudják róla, hogy inváziós fajnak számít. Első pillantásra akár azt is hihetnénk, hogy egy aranyos, őshonos hét- vagy kétpettyes katicabogárról van szó, második ránézésre azonban könnyedén megállapíthatjuk, hogy ez a bogár bizony épp visszaél a gyerekdalok népszerű szereplőjét idéző küllemével. Többféle változata is elterjedt nálunk:
Harlekinkatica
a leggyakrabban a narancssárga, 15-20 fekete pöttyel rendelkező egyedekkel találkozhatunk, a másik két alfajnak fekete szárnyfedője van kettő, illetve négy vöröses folttal.
A harlekinkaticák Kelet-Ázsiából származnak, és nem véletlenül kerültek Nyugat-Európába, hanem a levéltetvek elleni védekezés céljából. Kifejezetten falánkak és rendkívül szaporák, 2008-as megjelenésük óta egyre csak több van belőlük. Ősszel és télen akár a házakat is ellephetik. Sárga váladékuk büdös, ráadásul csípnek is, bár ez a csípés nem kifejezetten veszélyes, csak kellemetlen. MIvel előszeretettel húzódik be a szőlőfürtökben a szemek közé, és a préseléskor is ott maradhat, keserű testnedveivel rontja a bor minőségét.
