A természetjárás nekem elsősorban arról szól, hogy felfedezhetek, megismerhetek egy tájat és annak történetét, valamint átélhetem hangulatát. De legalább annyira fontos a természethez való kapcsolódás is. E tekintetben 2022 a madarak éve volt számomra.
A természethez való kapcsolódás egyrészt jelentheti azt a legtöbb túrázó által megtapasztalt transzcendens élményt, amikor a hatalmas természetben átéljük saját magunk, illetve az emberi lét kicsinységét, továbbá azt, hogy a közvetlenül megismerhető dolgok mögött esetleg van egy felsőbb erő is. Másrészt jelenti a természet megfigyelésének gyönyörű pillanatát is. Számomra nagyon fontos a természeteshez közeli erdők dinamikájának megtapasztalása és megértése, az őserdők hangulatának átélése, de imádom a dolomitkopárokat is, valamint nagy felfedezés volt például a gyepek ökológiai szerepének a megértése, illetve ezzel kapcsolatban az Alföld megtapasztalása is.
Volt év, amikor a cserszömörce lombszíneződésének a megismerése vitte a prímet az átélt természeti élmények között, korábban pedig persze a szarvasbőgés, a zergék megpillantása az Alacsony-Tátrában, vagy mondjuk egy vihartól zúgó fenyves. Idén valahogy a madarakkal való találkozás volt a meghatározó.
Madárritkaság az Ormánságban
Összevont nyári lapszámunkban vízi kalandokról, evezésről és ártéri múltidézésről volt szó leginkább. Az Ormánság egyik legszebb falva, Adorjás határában fényképeztem éppen az országút mellett álló hagyásfát, amikor egy hatalmas sötét folt mozdult le a fáról. Először messze volt a ragadozómadár, meg aztán az én csekély tapasztalatommal nem is vállalkoznék a meghatározására. De aztán fölöttem körözött, s egyből feltűnt a madár szokatlan vörös színe, illetve alulról látható jellegzetes szárnyfoltja. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapja segítségével kutakodtam kicsit, és úgy tűnik, hogy bizony egy ritka vörös kányát láttam.
Ami azért nagy szó, mert a faj „hazai állománya az 1970-es évek elejére összeomlott. Legfontosabb költőterületén – Nyugat-Európában – megvalósított védelmi intézkedések eredményeként állománya megerősödött. Minden bizonnyal ennek hatására az 1990-es években újra megjelent Magyarországon, mint fészkelő madár. Az első párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben telepedtek meg. Azóta már a Kisalföldön és a Duna mentén is fészkel néhány pár”. A faj adatlapja szerint többek között valóban pont az Ormánságban költ ez a faj.
Hatalmas élmény volt ezt a ritka és nagyon jellegzetes madarat megpillantani.
Találkozás a világ egyik leggyorsabb madarával
Nyár elején a Kis-Fátra főcsúcsát hódítottuk meg a gyerekekkel, ahol bizony a látvány mellett/helyett engem a csúcs körül bámulatosan gyorsan cikázó madarak és azok hangja nyűgözött le elsősorban. Itt tudatosítottam azt, hogy a nyári napok legkedvesebb, kissé a tengerpartokat idéző hangja Budapest belvárosában nem az általam jól ismert füsti fecskétől vagy a molnárfecskétől származik, hanem sarlósfecske sivít és süvít odafent.
Már-már Konrad Lorenz és David Attenborough felfedezői izgalmát éltem át, amikor rájöttem, hogy ez az amúgy városokhoz szokott madár nem akármilyen élőlény, tudása és szokásai tényleg különlegesek. Nyitott füllel jártam ezt követően a várost, és felfedeztem, hogy egy hozzánk közeli lakótelepen is él e bámulatos madár, sőt, talán az időközben megszületett cikk miatt, de egy alkalommal a mi udvarunkon is tettek egy félelmetesen gyors tiszteletkört, amit korábban sosem tapasztaltam.
Európa egyik legkülönlegesebb énekesmadarának megfigyelése
Idén kollégáim sokat írtak a vízirigóról. Pálvölgyi Krisztina kollégámnak volt szerencséje az erdélyi Király-erdő sebes folyású, kristálytiszta hegyi patakjainál fotózni őket, ettől nem függetlenül pedig júniusi lapszámunkban Nagy Loránd István foglalta össze Magyarország madárfaunájának e különleges életmódú, nagyon ritka, kristálytiszta vizű hegyi patakokhoz kötődő képviselőjének főbb ismérveit. Hazánkban sajnos nem könnyű megfigyelni már, hiszen itthoni fészkelőállománya mindössze 1–5 párra tehető. Én régóta ismerem ezt a kedves lényt, idén pedig mind a Hernád-áttörésben, mind a Szádelői-völgyben hosszasan szemlélhettem lenyűgöző zsákmányszerző technikáját: az énekesmadarak között egyedülálló módon úszik, alábukik, víz alatt gyalogol, hogy betevőjét megszerezze.
