Ezek voltak a kedvenc kalandjaink 2023-ban

Nem titok, hogy a Turista Magazin és a túrautakat ajánló Természetjáró is az MTSZ (Magyar Természetjáró Szövetség) természetjárást népszerűsítő platformjai. Tulajdonképpen egy közös szerkesztőségben dolgozva igyekszünk nektek minél több és változatos tartalmat előállítani a természettel és a túrázással kapcsolatban. Így most e két felület munkatársai osztják meg a sok-sok terepi élményeik közül, hogy melyek voltak a számukra legemlékezetesebbek 2023-ban.

• Hidvégi Brigitta, a Turista Magazin online főszerkesztője

„Mindig nehéz a döntés, ha egy egész év élményeiből kell válogatni, és nyilván a legutóbbiak élnek legélénkebben az ember emlékezetében. Nekem az őszi őrségi kiruccanásunk az egyik legfrissebb élmény, többek között a Hársas-tónál és a bölényeknél, most mégsem ezeket mondanám kedvencnek. Egy igazán kivételes helyszínt ajánlanék a figyelmetekbe, ami télen, ne adj isten félig-meddig hó alatt is érdekes lehet, ez pedig nem más, mint a Nyirád melletti bauxitbánya. Igen, jól olvasod, nem a gántiról van szó, annál ez sokkal kevésbé ismert, azaz jóval kevesebb emberrel találkozhatsz itt barangolva. Persze, ez egy más lépték, az egész területet be lehet járni nagyjából fél-háromnegyed óra alatt. Mi nyáron jártunk a hivatalosan Darvas-tó Lefejtett Bauxitlencse Természetvédelmi Területnek nevezett helyszínen fotósunkkal, Marcival, aki csodás, vibráló képeket készített a sötétvörös-harsányzöld környezetben. Cikkünket itt olvashatjátok, és galéria is van hozzá.”

• Lánczi Péter, szerkesztő

A Turista Magazin oszlopos terepi tagjaként Peti rengeteg túraélménnyel gazdagodott idén is, amelyről egy saját válogatást is készített, amit ide kattintva nézhettek meg. Cikkéből ötleteket is meríthettek következő túráitokhoz. Amikor megkértük, hogy emeljen ki egy kedvencet a sok élményből, nem volt könnyű dolga, végül egy tavaszi, Börzsönyben tett „kincskereső” túrára esett a választása, amelyről itt olvashattok bővebben.

„Azt gondoltam hogy a kedvenc hegységemben tett túrám az ásványok meglelésével fog felvillanyozni, de tavasz mágikus hatása és inspiráló szépsége együtt tették felejthetetlenné az élményt.”

• Joó Annamária, szerkesztő

„Aki szeretne egy könnyű, pár órás sétát tenni egy olyan helyen, ahol a természet mindig ellenállhatatlan arcát mutatja, plusz gyereket, esetleg kutyát is vinne magával, annak a Dabas melletti Szent Jakab sétány kiváló választás lehet. Amiért nekem nagyon bejött, mert még a kevésbé látványos tél végi, szürke időszakban is fantasztikus hangulata van az ott töltött időnek, egyszerre megnyugtató és feltöltő. Cölöpökre épített pallón járunk, időnként fahidakon kelünk át, kis szigetek kerülnek utunkba, és egy kilátótoronyból is rácsodálkozhatunk a vízfolyásoktól szabdalta tájra. Összességében jó volt végigsétálni Magyarország egyik leghosszabb »cölöpjárdáján«, ahol első látásra beleszerettem a ligetes-fás, lápfoltos vidékbe.”

A dabasi pallósétányról írt élménybeszámolót itt olvashatjátok.

Bár mindenkitől egy kedvencet kértünk, Annamaritól mégis muszáj még egy élményt megosztanunk veletek, ugyanis tagadhatatlanul egy örökre bevésődő, mókás emlék lett számára a Csikaszos túra.

„Kirándulni az Őrségben egy aranysakállal, tényleg nem mindennapi élmény volt. És Csikasz, a bájos sakálszuka bizony az életben is pont olyan bajkeverő, mint ahogy a fotókon látszik. Engem például szó szerint levett a lábamról, amikor a bokáim közé tekerte a pórázát, majd eliramodott. A különleges csapat, akikkel a Kercaszomor és Magyarszombatfa közötti erdőkben bóklászhattunk: Csikasz, a nádi farkas, Érces, a mudi, és a falka vezére, Gruber Ágnes, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.”

A kalandos Csikaszos túrát a 2023-as december-januári nyomtatott lapszámunkba találjátok.. Ha még nem szereztétek be, akkor itt megtehetitek, vagy keressétek az újságárusoknál. De digitális formában is beszerezhetitek itt.

• Nógrádi Attila, tartalomgyártás-vezető

„Nekem az idei évben a nyári lengyelországi túrám volt a legnagyobb élmény. Ennek több oka is volt: szuper csapattal, és tökéletes időjárási körülmények között vágtunk neki a lengyelek legmagasabb hegyének, a Tengerszem-csúcsnak, amely közvetlenül a lengyel-szlovák határon meredezik. Bár meglehetősen nagy volt a forgalom, de így is megérte, mert bárhol álltam meg fotózni, egy képeslap jött össze, olyan gyönyörű helyeket érintettünk.”

A Tengerszem-csúcs meghódításáról itt olvashattok bővebben.

• Tóth Judit, szerkesztő

„Az idei év egyik legemlékezetesebb túrája számomra már januárban elérkezett, amikor fotós kolléganőmmel, Krisztával a Mátrában jártunk. A Magas-Mátra falvairól készítettünk cikket a Turista Magazin márciusi számába, és olyan mázlink volt, hogy mindezt gyönyörű hóban tehettük meg.”

Havas Mátrás kalandunkról itt olvashattok egy kis ízelítőt, a márciusi számot pedig itt szerezhetitek be, digitális formában pedig itt.

• Csanádi Márton, fotós-képszerkesztő

„Idei kedvenc terepi napom a Feri bácsival és Forint kutyájával való találkozás napja volt. Feri bácsit egyszerre lengte körül a végtelen szabadság és a céltudatosság érzése is. Látszott rajta, hogy nem kérdés, ezt ő 75 évesen végigcsinálja: az Országos Kéktúrát egyhuzamban. Mégpedig saját magáért és Monspart Sarolta világbajnok tájfutó emlékéért, akinek az említésére könnybe lábadt a szeme.”

Feri bácsival, a kéktúrázása alatt készült interjúnkat itt olvashatjátok, de a teljesítés után is megkérdeztük élményeiről, amit pedig itt olvashattok.

• Dömsödi Áron, a Természetjáró főszerkesztője

Áron egy bükki túrát emelt ki kedvenceként, nem véletlenül.

„A Bükk számomra Magyarország legérdekesebb hegysége, mivel fennsíkjain átélhető az a hangulat, amit általában magashegységekben érezni: hogy felkapaszkodtunk valahova, ahol viszonylag távol vagyunk a lakott, lenti világtól.

A bükki vadon minden izgalmas vonását felfedezhetjük ezen a túrán, ami a Nagy- és a Kis-fennsík terepét is feltárja, helyenként a felvidéki tájat idéző fenyveseket szel át, és Bánkút érintésével kétnapossá is alakítható. A Bálvány kilátójából pedig páratlanul szép az alkonyat és a napkelte is, érdemes legalább az egyik időpontjában a toronyból nézelődni.”

• Szabó Eszter, szerkesztő

Eszti számára a Dunakanyar megunhatatlan, a Nagymaros és Zebegény közti túrát még biztosan sokszor fogja lejárni.

„Imádom ezt az útvonalat: gyönyörű, megunhatatlan, izgalmas, a terep változatos. Az eldugott panorámapontok kalandosak, mindig más és más arcát mutatja a táj a lábam alatt mélán hömpölygő Dunával. És persze van itt két kilátó, egy remetebarlang, kutatóaknák, bájos vízparti települések. Zebegény utcáin olyan bolyongani, mintha egy festményben sétálnék, Nagymaroson a telefonfülke-könyvtár és a mellette levő cukrászda pedig a kedvenc »megállóim«.”

• Német-Bucsi Attila, szerkesztő

„Számomra a legkülönlegesebb hely Magyarországon az István-kúti nyírjes, mert ennyire kárpáti hangulatú vidéket nem ismerek még egyet hazánkban. Az ősbükkös a forrás körül egy érintetlen erdő hangulatát, nyugalmát árasztja az apró vízmosásokkal, patakokkal. A nyírfaligettekkel tarka, mohaszőnyeges rét pedig a legszebbek egyike itthon, csak a Kárpátokban találni hasonlót.

Tolcsvára sokat jártam gyerekkoromban nagymamámhoz, oda való volt és mindig ácsingóztunk a hutai hegyek felé a horváti határból. Felnőttként ezért sokszor hívott ide a vadon megismerésének vágya, személyes határaimat pedig a közeli Sólyom-bércen próbálgattam. A tisztáson van egy vadászház is, aminek tornácán rendszeresen megaludtunk, de most a felújítás után igazi összkomfort nyújt kényelmet a vadon közepén. Ha tehetném, itt laknék.”

• Sztankó Bálint, fotós-képszerkesztő

A tavalyi tél nem volt olyan kegyes hozzánk, mint a mostani, hiszen ezúttal már többször is havazott. Így, amikor idén januárban végre kifehéredett a táj, a szerkesztőségből többen is bakancsot húztak, hogy megörökítsék a havas tájat. Bálint is így tett, aki természetesen a fényképezőgépét sem hagyta otthon.

„Manapság ritkán adatik meg Magyarországon a havas tájkép, a Pilis legmagasabb pontján viszont nagyobb valószínűséggel marad meg a hó, és könnyen, gyorsan fel lehet rá mászni.”

A tavalyi havazásról készült galériánkat itt nézhetitek meg.

• Lévai Zsuzsa szerkesztő, a Kéktúra.hu felelős szerkesztője

"Nagyon élveztem idén a Balaton körüli kerékpáros tartalmak előállítását, ezek közül is a tihanyi kört emelném ki. Elektromos kerékpárral mentünk, ami szokatlan szabadságot adott a nehezebb részeken is, így ráérősen, meg-megállva, a tájban gyönyörködve, kitérőket téve, és nem utolsó sorban kiélvezve a Balaton-felvidék különleges hangulatát töltöttük el a napot. A legjobban azt szerettem, hogy olyan részeit is bejártuk a félszigetnek, amit csak kevesen ismernek.

Muszáj megemlítenem még egy nagyon friss, decemberi élményemet is: belekóstoltam a skóciai Kéktúrának becézett West Highland Way útvonalába, ami remélhetőleg csupán a nyitánya jövendő külföldi túráim hosszú sorának. Itt olvashattok részletesen az útvonalról, én is innen szereztem az inspirációt."

• Farkas Péter, kommunikációs igazgató

„Nincs kifejezetten bakancslistám, de ha lenne, az Arka-patak szurdoka régóta szerepelt volna rajta. Ha úgy tetszik, egy régi adósságomat törlesztettem önmagam felé, amikor a Kéktúrázás Napjához kapcsolódva, a Mogyoróska – Mlaka-rét szakasz vezetése előtt három napig kéktúráztam kedvenc környékemen, a Tokaji-hegységben, és közben végre átsétáltam a Magyarországon ritkának számító állatok: hiúzok, farkasok, fekete gólyák, uráli baglyok által is előszeretettel látogatott, csendes völgy vadonján is.

A vadregényes elcsépelt kifejezés, de erre a mélyre hajló fák alagútjában a patakkal együtt kígyózó, mohos kőgörgetegekkel szegélyezett, avarpettyezte ösvényre nehéz jobbat találni. Az élményt a völgy két végének közelében trónoló váraink, a boldogkői és a regéci teszik teljessé.”

• Pálvölgyi Krisztina, fotós-képszerkesztő

„Május elején jártunk Biharugrán egy kétnapos terepi munkán, hogy anyagot készítsünk a júniusi lapszámhoz a Kis-Sárrét gazdag természeti értékeiről. Az éjszakát a Körös-Maros Nemzeti Park szálláshelyén, a Bihari Madárvártán töltöttük, már csak azért is, hogy jó korán, még napkelte előtt ébredve örökítsük meg gyönyörű környezetét. A madárvártát szinte a vadon öleli körbe, a ház mellett van egy kis tó, és egy kilátó is, egy 2 km-es úton pedig a Sző-réti tanösvényen sétálhatjuk körbe a területet nádasokon átvezető pallósoron és pusztai élőhelyeken át.

Ezen a reggelen aranysárga fényekben ébredt a természet, ezerrel trilláztak a nádi énekesek, amibe kakukkok hangja keveredett. A ház közelében figyeltem a tó felett a fényeket, amikor egy nagy csapat nyári lúd jelent meg mellettem pár méterre. Szülők masíroztak rengeteg kisebb-nagyobb fiókáikkal, a tó felé igyekeztek.

Majd a másik oldalon egy újabb nagy csapat totyogott el mellettem, moccanni sem mertem, nehogy megijedjenek tőlem. Teljesen ledöbbentem, hiszen a nyári ludak a természetben nagyon érzékenyek, nem tűrik az ember jelenlétét, több száz méterről kiszúrnak, és elreppennek. Itt viszont megszokhatták az ember közelgését, a tó az otthonuk, és tudják, hogy itt nem bántják őket. Nekem egyértelműen ez volt idén a legemlékezetesebb élményem.”

A Kis-Sárrétről szóló cikkünket a júniusi lapszámunkba olvashatjátok, amit itt tudtok beszerezni, digitális formában pedig itt.