Az emberre is veszélyes, hatalmasra növő lágyszárú növény Nyugat-Európa több országában már régóta komoly problémákat okoz, nálunk egyelőre még csak kisebb, elszigetelt állományai vannak.
A kaukázusi medvetalp és rokona, a hasonló adottságokkal rendelkező Sosnowsky-medvetalp jelenléte nem csak természetvédelmi szempontból aggályos, de ezek a növények az emberre is veszélyesek. Mindkét faj napfény hatására bomló furanokumarinokat tartalmaz, a növény szőreinek érintése vagy kifolyó nedve - főleg ha napfény is éri - komoly bőrgyulladást okozhat.
A furanokumarinok (vagy furokumarinok) a napfény UV-sugarainak hatására lebomlanak, a képződő bomlástermékek hatására a bőr kipirosodik, viszketni kezd, súlyosabb esetekben 24-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta, melyekkel minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Orvosi kezelés hiányában a később létrejövő bíborszínű vagy fekete hegek évekig megmaradhatnak. Szembe kerülve a növények sejtnedve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.
Óvatosan az ernyősvirágzatúakkal
A furanokumarin-tartalom egyébként nemcsak az előbb említett medvetalpakra jellemző, hanem a többi ernyősvirágzatú növényre is, de azoknál szerencsére jóval kisebb mennyiségben van jelen. Többszöri érintés után azonban ezek is okozhatnak enyhébb bőrgyulladást-ahogy arra a Nébih is felhívta a figyelmet.
A vadon termő ernyősök közül ilyen fajok például a vadmurok, a pasztinák, a közönséges medvetalp, az erdei turbolya és az erdei angyalgyökér, míg a termesztettek közül a zeller, a petrezselyem, a sárgarépa és az édeskömény leveleinek, virágainak többszöri érintése okozhat ilyen problémát az arra érzékenyeknél.
Ha mégis a bőrre jutna az ernyősvirágzatú növények sejtnedve, minél előbb mossuk azt le, az érintett területet takarjuk le ruhával, hogy ne érje napfény. Súlyos tünetek esetében pedig forduljunk bőrgyógyászhoz.
Nemcsak az ernyősvirágzatú növények érintése okozhat bőrgyulladást, hanem a rutafélék családjában is előfordulnak furokumarinokat tartalmazó fajok (pl. kerti ruta, citrom, bergamott narancs), továbbá a füge érintése is okozhat ilyen jellegű problémát.
A félelmetes, kaukázusi óriás
A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) Európa legnagyobb lágyszárú növénye, egyes példányai akár 5 méteresre is megnőhetnek, szárvastagsága a 10 cm-t is elérheti. Hatalmasra nőtt ernyőjükkel szinte faként magasodnak az ember fölé, olyanok, mintha valami fantasy film kitalált teremtményei lennének.
Ez az, amit semmiképpen ne csináljunk!
A kaukázusi medvetalp Dél-Oroszországban és Grúziában honos, a 19. században különleges megjelenése miatt az európai botanikus kertekben dísznövényként tartották. Az első tövek 1817-ben, az orosz Gorenki Botanikus Kertből érkeztek Angliába. A növény ezekből a botanikus kertekből vadult ki, majd csatornák és utak mentén kezdett terjedni, különösen a 2. világháború után. Számos országban, például Nagy-Britanniában, Németországban vagy Dániában már komoly gondokat okoz a faj tömeges jelenléte. A probléma mértékét jelzi, hogy 1971-ben a növényt még a Genesis együttes is megénekelte a The return of the Giant Hogweed című dalában.
Szórványosan, de nálunk is jelen van
Nálunk a nemzetségből csak a közönséges medvetalp honos, mely jóval szerényebb méretű rokonainál, és kevésbé veszélyes, bár többszöri érintése enyhe bőrgyulladást okozhat. A kaukázusi medvetalp hazánkba is dísznövényként került, első hazai előfordulási adatát Borbás Vince jegyezte fel 1880-ban egy pesti kertből. Kivadult példányait 1980-ban Zircről, Szombathelyről és Szarvasról jelezték.
A kaukázusi medvetalp hazánkban egyelőre szórványosan fordul elő, például patakok mentén és elhanyagolt területeken.
A fajt megtalálták már a Vas megyei Vép és Bozzai között, a Borzó-patak mentén, a cseszneki Aranyos-patak mentén, a Cuha-völgy felső szakaszán, a Mátrában, Mátraszentimre határában, az Etyeki-dombságban, Pusztazámor határában, valamint a Zempléni-hegység két pontján, a Pálháza közelében és a Málnás-völgyben.
Ha rátalálnak egy állományra, a továbbterjedés megakadályozása céljából általában megkezdik a növények irtását. Hatékony módszer a gyökerek átvágása, ez azonban nem egyszerű, a medvetalp karógyökere ugyanis elég mélyre hatol. A növény életében csak egyszer virágzik, de akkor több tízezer magot is szórhat, melyek akár 15 évig is életképesek maradnak a talajban. 3-4 évig tartó vegetatív fejlődés után kezd virágozni, viszont ha lekaszálják, már kétévesen is virágot hozhat, akár többször is.
A Vas megyében, Vép belterületén található legsűrűbb állományt 2018-ban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vegyszeresen kezelték. Mivel azonban egy patakparti területről van szó, permetezés helyett a növények szárába injektálták a vegyszert. Ezzel azonban nem szűnt meg a probléma, mivel a magok sokáig életképesek, így később is folytatni kell a növények irtását, de már csak a magról kelt, fiatal egyedeket kellett eltávolítani.
A kevésbé ismert rokon
A kaukázusi medvetalp mellett egy grúziai biológusról elnevezett másik fajról, a Sosnowsky-( vagy Szosznovszkij-) medvetalpról (Heracleum Sosnowskyi) is szólnunk kell, amely szintén óriás, de mind méreteiben, mind a bőrgyulladást okozó vegyületek mennyiségében kicsit elmarad a kaukázusi medvetalptól. Ez a növény is a Kaukázus térségéből származik, mostanra azonban jelentős állományai vannak a balti államokban, Oroszország európai részein, Fehéroroszország és Ukrajna területén.
A növénnyel a volt Szovjetunió agrárügyi illetékeseinek nagy tervei voltak, takarmányozási céllal még a hruscsovi időkben termesztették a mai ukrajnai területeken, így a faj ott nagyon elterjedt. Egy évtized múltán azonban felhagytak a kísérletekkel, mert a növény megváltoztatta a tej és a hús ízét.
Hozzánk Kárpátaljáról, vízi úton, a Tiszán érkezett a Felső-Tisza árterébe, illetve jelen van a keszthelyi agráregyetem környékén is, ahol a 60-as években végeztek takarmánykísérleteket, és az ottani állomány vadult ki. 2017-ben a Kiskunságban, Kecel és Kiskőrös között, egy csatorna partján is találtak egy kis állományt, melynek irtását azonnal megkezdte a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
Ha valaki a kaukázusi vagy a Sosnowsky-medvetalp példányait fedezi fel valahol, belterület esetén értesítse az önkormányzatot, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatalt, hogy minél előbb megkezdődhessen a növények irtása.
A cikk megírásához nyújtott segítséget köszönjük Dr. Balogh Lajosnak, a szombathelyi Savaria Múzeum botanikus muzeológusának, a Természettudományi Osztály osztályvezetőjének.
Forrás:
Balogh Lajos: Két, kaukázusi óriás medvetalp fajról. Farmakognóziai Hírek 2014. szeptember, 1-2. o.
Dancza István: Medvetalp fajok (Heracleum spp.). In: Csiszár Ágnes (szerk.): Inváziós
növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 2012. 176-181.o.
Novák Róbert és munkatársai: A kaukázusi medvetalp ... elterjedésének felmérése Magyarországon. - Magyar Gyomkutatás és Technológia 2016/1.
A cikk 2019. augusztusában jelent meg először.
