Nem csupán a Duna-parti kisváros, de maga az oda vezető utazás is kellemes, mivel a Nyugatiból alig fél óra alatt elég menő, emeletes vonaton tehetjük meg az utat. Sportosabbak Budapestről bringával simán eltekerhetnek Vácig egy szuper Duna-parti kerékpárúton. Ha valakinek kedve tartja, szárnyashajóval is utazhat, nyáron hétvégenként közlekedik, amennyiben a Duna vízállása ezt lehetővé teszi. Megérkezésünk után a várossal való ismerkedést kezdhetjük rögtön az egyik legszebbel, a Március 15. térrel.

Az ország egyik legszebb barokk főtere

Nem téveszthetjük el, mert gyakorlatilag minden út ide vezet, a város szívéhez, a főtérre, melynek becsületes neve: Március 15. tér. Egyedi háromszög alakjának, arányainak, színes házainak köszönhetően hazánk egyik legpatinásabb barokk terének tartják. Mai formáját az 1760-as évekre nyerte el.

A főtér csinos barokk épületeivel egészen olyan hatást kelt, mintha egy tökéletesre komponált 18-19. századi film díszletébe csöppentünk volna, attól a furcsaságtól eltekintve, hogy a közepén egy felújított romkert van. A kőfalmaradványok a középkori Szent Mihály-temploméi, melynek altemplomi részét üveglappal fedték le, benne kiállítás mutatja be az 500 évig a tér közepén magasodó templom regényes múltját.

Akárhová nézünk a tér körül, nagy múltú történeti épületek sorakoznak, a barokk Városháza, az Elefántos Ház, az Irgalmasrendi Kórház és Kápolna, az egyházmegyei és művészeti gyűjtemény, a nagypréposti palota, és a tér északi részén a Fehérek temploma, amely az alapító domonkos rendi szerzetesek ruhájának színéről kapta a nevét.

Világhírű múmiák a templom alatt

A Fehérek templomához kötődik Vác egyik legnagyobb nevezetessége. 1994-ben az épület felújításakor, a templomtorony alatt, egy több mint 150 éve elfalazott kripta lejáratára bukkantak, ahonnan 262, a 18. század közepe és a 19. század eleje között elhunyt, színes, díszes koporsóban eltemetett múmia került elő.

A váci múmiák azért is különlegesek, mert a koporsókban spontán, természetes módon mumifikálódtak a holtak testei. Épen maradásuk oka főként a kripta szellőzésében és klímájában keresendő.

Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfagyanta kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.

Az egyedülálló leletanyagnak állít emléket a főtér 19. szám alatti lakóházának pincéjében berendezett Memento Mori kiállítás, ahol három mumifikálódott személy is megtekinthető. A Tragor Ignác Múzeumhoz tartozó kiállítótérben a testek üvegkoporsóba zárva fekszenek, az eredeti alapján elkészített, új ruhákban: Stefanovics György szabómester, Salamon Magdolna, egy 9 éves kislány, illetve egy középkorú polgárasszony. A többieket a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában helyezték el.

A festett faládák elsőre különös benyomást keltenek, de az egyes, különféle jelentéssel bíró motívumok használata hozzátartozott a két-három évszázaddal ezelőtti temetkezési szokásokhoz. A virágok a mulandó szépséget, a koponya, a homokóra, az ásó, a kapa, a törött vagy kialudt gyertya az elmúlást szimbolizálják. Az épület egykori borospincéjében a múmiák mellett talált kegytárgyakból, rózsafüzérekből és keresztekből összeállított tárlatot is megnézhetünk.

A reneszánsz aranykora Vácott – Báthori-emlékév

Ha valaki egy kis reneszánsz életérzést szeretne magába szívni, ne hagyja ki az Elefántos Házban a Tragor Ignác Múzeum időszaki kiállítását, amely bepillantást ad a reneszánsz izgalmas világába. Különleges tárgyak és enteriőrök mesélnek, milyen volt az élet, hogyan étkeztek és szórakoztak, milyen öltözetben jártak, és mivel múlatták az időt a korszak polgárai a város első igazi virágkorának idején.

A kiállítás központjában Báthori Miklós áll, akit éppen 550 évvel ezelőtt szenteltek váci püspökké.

Püspöksége alatt kiváló itáliai szobrászokat, kőfaragókat, festőket, építészeket hívott a városba, akikkel újjáépíttette a palotát és a székesegyházat. A belső tereket gyönyörű, reneszánsz szobrokkal, domborművekkel és padlótéglákkal díszítették, amelyekről szintén képet kaphatunk a tárlaton. Megtekinthető: 2024. április 13. és szeptember 15. között. Bővebb információ ide kattintva.

Amennyiben a múzeumok látogatását kicsit megszakítanánk, és lazításként kedvünk szottyanna valami váci különlegességet megkóstolni, térjünk be a főtér környékén sorakozó kávézók egyikébe, ahol ízleljük meg a Mária Terézia melange-ot, amelynek mézes, fahéjas, almás ízvilága garantáltan feldobja majd a napunkat.

Anyám tyúkja, Morzsa kutya, Mária Terézia és Csúzli

A gerillaszobrairól ismert Kolodko Mihály Vácon él családjával. A művész eddig három miniszoborral is megajándékozta a várost, érdemes egy rövid sétával felkeresni az alkotásokat. Az egyik, Petőfi Sándor Anyám tyúkja c. verséhez köthető, ugyanis Morzsa kutya és a mama tyúkocskája együtt ücsörögnek „barátságban’” a váci vasútállomás előtt egy posztamensen. A szobor mögött található épületen emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban éltek a költő szülei 1847–48-ban, és itt vetette papírra híres költeményét.

A másik szobor a Diadalívnél látható. Mária Teréziát ábrázolja, különleges arcvonással és gesztussal, ahogy átment végül a Diadalív alatt a szóbeszéddel ellentétben, és éppen szívéhez kapva ájuldozik, hogy nem omlott össze fölötte.

A harmadik, a főtér északi oldalán, a Pannónia Ház előtt áll, ahol a Sajdik-kiállítás is található. A Csúzli névre keresztelt szobrocska Sajdik Ferenc grafikus és karikaturista előtt tiszteleg. A kis figura, kezében a csúzlival, pont a szemben álló Fehérek templomát célozza be.

Pom Pom, Gombóc Artúr, a Nagy ho-ho-ho-horgász és a többiek

A Pannónia Házban egy igazán vidám kiállítást is megnézhetünk. Ahogy belépünk az épület udvarába, mosolyt csal az arcunkra a „Tündérkert”, ahol szobrok formájában a Sajdik-figurákhoz hasonló mókás mesealakok sorakoznak.

A Sajdik Ferenc műveit bemutató állandó gyűjtemény mintegy 160 alkotást vonultat fel. A bejárattól balra lévő teremben az 1980-as évektől készített, többségében híres magyar művészeket ábrázoló portrékat láthatunk. A földszinti nagyteremben sorakoznak a jellegzetes Sajdik-karikatúrák.

Külön termet kaptak a váci alkotások, amelyek egy szerethető város mindennapjait idézik meg. A folyosón látható „Szerelemes állatok” rész vezet át a mesevilágba, ahol gyerekkorunk kedvenc rajzfilmfigurái köszönnek vissza: Gombóc Artúr, a Bátor Tintanyúl, a Madárvédő Golyókapkodó, Pom Pom és a Nagy ho-ho-ho-horgász, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük. Bővebb információ ide kattintva.

Ugyanabban a házban, ahol a Sajdik-gyűjtemény van, látható a legújabb Kolodko-kiállítás is.

Formabontó projektjének fókuszában a dunai cápák állnak, melyek a folyóból kifogott műanyag hulladékokból és egy környezetbarát beton összegyúrásából születtek. Érdemes addig megnézni őket, amíg el nem úsznak. A kiállításról itt írtunk bővebben.

Elragadó vízparti sétányok

Váci sétánkat nem fejezhetjük be jobb helyen, mint a Duna-parton. A neten az írták róla, hogy itt található az ország leghosszabb Duna-parti korzója, mintegy 3 km hosszan vezet a folyó mentém. Nem mértük le, és nem tudjuk, hogy tényleg a leghosszabb-e, de hogy az egyik legszebb, amit eddig láttunk, az biztos.

A József Attila, az Ady Endre, a Szent Erzsébet és a Liszt Ferenc sétányok mindegyikéről páratlan a dunai panoráma.