História elnevezésű rovatunkban idén is változatos volt a felhozatal: kalandoztunk nyakig sárban a Bakonyban, felfedeztük Salgó várát, ami nagyon esélyes a legszebb panorámájú rom címre, és olyan újonnan felújított, csilivili kastélyokat is meglátogattunk, mint a tatai vagy a füzérradványi.
Az évet kifejezetten erősen nyitottuk, méghozzá egy kalandos körtúrával a Bakonyban, amelynek a döbröntei vár volt a nyitó- és a záróakkordja. A kísértetjárta – vagy legalábbis annak tűnő – romoktól klassz kilátás nyílik a környékre. A várat a 14. század végén emelték, és egy portyázó török csapat okozhatta a pusztulását, 300 évvel később már teljesen lakatlan volt. Ma már csak néhány fala áll, melyeken végeztek ugyan állagmegóvást, de jó néhány maradvány valószínűleg a föld alatt pihen.
A vártól 13 kilométeres túrát terveztünk, ami közben rejtélyes módon 20-ra duzzadt, a szél, a sár, és az utunkat keresztező, széles patak nem hagyta, hogy unatkozzunk, és végül ránk is sötétedett. A magyarpolányi Szent-kút, maga Magyarpolány, a látványos, sziklákkal körülvett vízesés, a Csurgó-kút és környéke, a Köves-patak vadregényes völgye mind megérnek egy kirándulást, de kizárólag gumicsizmával felszerelkezve. Izgalmas túránkról a 2021. februári számunkban olvashatsz.
Fogvacogtató hidegben jártunk a Margit-szigeten, ahol a „sötét” középkort próbáltuk tetten érni. Szerencsére jó néhány épület maradt meg a múlt hírmondójaként a területen, a legjelentősebb ezek közül talán a domonkos kolostor és templom, amit a szabadtéri színpad és a víztorony közelében találunk. Az 1250 környékén emelt épületcsoport falmaradványai labirintusként kanyarognak. Sok előkelő család küldte ide egykor a lányait, hogy apácák legyenek.
A sziget Margit híd felőli bejáratánál találjuk a ferences kolostor maradványait, a gótikus homlokzatot, az egyik oldalfalat és a temetőkápolnát. Tudtad, hogy egykor Bródy Sándor és Krúdy Gyula is lakott itt? A romokat ugyanis beleépítették egy szállodába, ami később nyaraló lett. Jelentős épület még a sziget északi részén található premontrei templom, ami Budapest legrégibb román kori emléke, és teljesen visszaépítették. Ma is tartanak benne miséket. Még számtalan érdekességet olvashatsz a Margit-szigetről márciusi lapszámunkban.
Covidbiztos históriákban nem volt hiány az évben. Ilyen Salgó vára is, aminek zárt tere nincs, és egy kellemes túrával juthatunk fel hozzá. A jutalmunk Magyarország egyik legszebb panorámája. A Medves-fennsík várának kalandos sors jutott. Fűződik hozzá például egy olyan mendemonda, mely szerint a törökök ágyúk helyett nagy fatörzsek segítségével vették be, a ködös időben az ellenfélnek nem tűnt fel a csel, és a védők megadták magukat. De Petőfi is megkerülhetetlen, ha Salgó váráról beszélünk, egyrészt, mert verset is írt róla, másrészt, mert amikor 1845 júniusában itt járt, lova patkója állítólag nyomot hagyott a várkapu melletti sziklán. Ha a várba készülsz, semmiképp ne hagyd ki a szomszédos csúcsot, a Boszorkány-kőt, ahonnan szintén lélegzetelállító a kilátás, többek között a várra is. Még többet olvashatsz medvesi kalandjainkról áprilisi számunkban.
Májusban szintén kirándulással kötöttük össze a históriázást, Buják várát látogattuk meg az ébredező cserháti erdőn keresztül vezető, nagyon hangulatos túrán. A bujáki várban az a különleges, hogy már szinte egybeolvadt a természettel, ezért is érdemes tavasszal vagy nyáron meglátogatni, amikor gazdagon körbefonják a zöld ágak, levelek. Ugyanakkor persze valahol szomorú, hogy az épület lassan az enyészeté lesz, mégis nagyon érdemes felkeresni.
Még egy dolog szól mellette: nem egy zsúfolt kirándulóhely, így a legforgalmasabb hétvégéken is csak néhány emberrel lehet összeakadni a környéken. Ha már itt járunk, kihagyhatatlan látnivaló a kálvária, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a falura, és ahol egy hangulatos kis kápolna és egy remetelak is áll. Ha többet szeretnél megtudni ezek történetéről, májusi számunkat ajánljuk a figyelmedbe.
Hallottál már Dunaföldvár Csonka tornyáról? Ja, hogy eleve Dunaföldvár sem ismerős? Akkor íme, egy jó tipp, ha Tolna megyében jársz: Dunaújváros és Paks között, a 6-os főút mentén találod a települést, ami a Duna jobb partján, löszfalra épült. Az itt álló, Török toronyként is emlegetett négyszögletű építmény ugyan nem túl nagy, de annál érdekesebb, és nemcsak azért, mert szuper panoráma nyílik belőle. „Aki viszont csak átrobog a főutak találkozásánál fekvő Dunaföldváron, az nem is sejti, milyen élményről marad le. Ha erre járunk, ne legyünk restek rászánni egy kis időt a város felfedezésére, mert biztosan nem fogunk csalódni” – ígéri szerzőnk, Lánczi Péter, akinek a cikkét júniusi lapszámunkban olvashatjátok.
Mióta a História rovat ötlete megszületett, rengeteg kastélyban jártunk, így ha valakiknek nehéz újat mutatni ezen a téren, az a Turista Magazin szerkesztősége. Ezért örültünk annyira, hogy végre eljutottunk Gyulára, aminek a kastélyáról, illetve az ott berendezett kiállításról ódákat zengenek a látogatók. Most már elmondhatjuk, hogy ez nem véletlen: a gyulai Andrássy-kastély valóban egyedülálló, és bár órákat eltöltöttünk itt, simán visszamennénk még egy körre, annyi a látnivaló.
És hogy mitől olyan különleges? Attól, hogy a kiállítása nem a főurak és előkelőségek, hanem a szolgálók, a személyzet szemszögéből mutatja be egy kastély életét, ráadásul interaktívan. A berendezésből mindent meg lehet fogni és ki lehet próbálni – persze, az ágytálakon kívül. Próbára tehetjük az etikett-tudásunkat, korabeli ruhát ölthetünk virtuálisan, megtapogathatjuk az összes régen használt ruhaanyagot, megszagolhatjuk az előkelő hölgyek parfümjeit, és még sorolhatnánk. Nem utolsó sorban a vezetés is briliáns. Ha gyulai üdülést tervezel a nyárra, vétek lenne kihagynod a kastélyt. Mi is nyáron jártunk itt, július-augusztusi számunk egyik főszereplője volt az épület.
A tatai Esterházy-kastélyról eddig nem nagyon lehetett hallani. Kicsi is és kívülről nem hívja fel magára semmivel sem a figyelmet, csak úgy csendesen megbújik a vár mellett a tatai Öreg-tó partján. Idén azonban felújították, és csodaszép lett, a kiállítása pedig bármelyik nagy kastélyéval versenybe szállhat. Két okból kapta a tárlat A béke szigete címet: ez egyrészt arra utal, hogy az Esterházyak pihenni és feltöltődni jártak ide, másrészt pedig a schönbrunni békére, amit itt írtak alá az egyik szobában.
A kastély egyik legszebb terme nevéhez híven a díszterem, ahol nem fukarkodtak a faburkolatokkal, aranydíszítésekkel, és itt kapott helyet a családi arcképcsarnok. Ferenc József és II. Vilmos német császár 1897-es látogatásának idejére csinosították ki. Ebből az alkalomból szerelték fel – a világon először – Tatát acetilénlámpákkal, amit az utcai tömeg egész este bámult. Az épület tárlatvezetéssel és egyénileg is látogatható, de már csak azért is érdemes az előbbit igénybe venni, mert így néhány olyan információ birtokába kerülhetünk, amelyekről máskülönben valószínűleg nem szereznénk tudomást. Néhány titkot azért mi is elárulunk szeptemberi számunkban.
A füzérradványi Károlyi-kastély nem most szerepel először a Turista Magazin hasábjain. Először néhány éve írtunk róla, amikor a hatalmas és csodaszép kastélykert megújult, most azonban az egész kastélyt renoválták, és ismét régi pompájában tündököl. A falak között azt az időszakot idézik meg – az épület fénykorát 1938-tól – amikor szállodaként üzemelt, és olyan hírességeket fogadott, mint Henry Ford, Jávor Pál vagy Fényes Szabolcs. Népszerűségét fokozta, hogy több filmet is forgattak itt, például a Kísértést vagy A Pedragon legendát.
A tárlatot úgy alakították ki, hogy egyénileg is élmény legyen bejárni az épületet. Már az első teremben egy „gyilkosos játékot” követhetünk nyomon videók formájában, ami mintegy beharangozóként szolgál a kastélyban kialakított szabadulószobához. Érdekesség, hogy minden teremben találunk olyan nézőkéket, melybe belekukkantva szemügyre vehetjük az adott szoba korabeli fotóját, és összehasonlíthatjuk jelenlegi kinézetével. Ha a pazar, fényűző kastélyokat szeretjük, akkor a füzérradványiban nem fogunk csalódni. Ja, igen: mindenféleképpen tegyünk egy nagy sétát a parkban is! Bővebben novemberi számunkban olvashattok a kastélyról.
Az év utolsó Históriájának tárgya némileg rendhagyó: benne ugyanis nem történeti kiállítást találunk, hanem művészetit, méghozzá gipszöntvényeket, melyekkel hosszú éveken keresztül rendkívül mostohán bántak. A komáromi Csillagerődöt viszont most úgy építették újjá, hogy méltó otthonra leljenek a sanyarú sorsú gipszszobrok, amelyek az ókortól a reneszánszig mutatják be a szobrászat leghíresebb remekeit. Ha kíváncsi vagy, hol voltak eredetileg a szobrok, miért készültek, és hogyan kerültek pont ide, még megtalálod az újságárusoknál december-januári lapszámunkat!
